James Bowen: Bob, az utcamacska

★★★★★★★★★★

Nemrég olvastam Homér és Gwen történetét, valószínűleg az ő meséjük fertőzött meg annyira, hogy folyamatosan Bob és James történetét akartam olvasni, így nem is tudtam sokáig türtőztetni magam, miután megszereztem a kötetet.
Ahogy haladtam az olvasással, egyre inkább világossá vált számomra, hogy míg Gwen Homér életét írta le, aminek ő is a része volt, addig James a saját életét írta le, aminek Bob volt a része. Akaratlanul is úgy éreztem, hogy sokkal kevesebbet tudok meg Bobról, mint a gazdájáról, de ez nem nagy baj, mert maga a történet magával ragadó, olvastatja magát a könyv, imádtam, hogy bepillantást nyerhetek az életükbe, a mindennapjaikba.
Remélem Bobnak nem kell soha többé menekülnie semmi elől, és ha mégis, akkor James mindig hamar megtalálja majd. Remek párost alkotnak, velük én is szívesen leállnék pár mondat, illetve simogatás erejéig egy rohanós, fárasztó nap után, mert biztosan feldobnák a napomat.
A könyv végén található köszönetnyilvánítás elég furcsa annak tükrében, hogy az ott megemlítettek közül sokan nem is szerepeltek a könyvben, pedig úgy veszem észre, hogy fontos szerepet játszhattak James és Bob életében... No mindegy.

Olvasás ideje: 2015. február 9. - 2015. február 10.