Harag (2014)

★★★★★★★☆☆☆

Nem igazán vagyok oda a háborús filmekért, mert a háborút értelmetlen és felesleges gyilkolásnak tartom. Természetesen vannak ez alól kivételek, de a Harag nem tartozik közéjük.

Egymás lövöldözésén túl nem sok története van a filmnek, megyünk a tankokkal és aki ellenség, arra tüzelünk. Ez nekem nem elég ahhoz, hogy egy háborús filmre azt mondjam, hogy "tetszett", ennél több kell(ene).
A pasiknak már valószínűleg a fegyverek, a felszerelések és járművek látványa is elég ahhoz, hogy megfogja őket a film, mivel azonban én nő vagyok, így egyrészt nem is értek hozzájuk, másrészt nem is igazán érdekel, hogy melyik fegyvernek mekkora a tűzereje és melyik tank milyen gyorsan tud menni.

Ha a fentiektől eltekintek, akkor a film látványvilága rendben volt, a színészi játékra nem lehet panaszom, azonban a lövedékek olyanok voltak, mintha fénykardokkal lövöldöznének egymásra, ez egy picit vicces volt.

Norman, mint új fiú elég hamar megtanulta, hogy vagy félreteszi a nyámnyilaságát és megöli az ellenséget, vagy hamarosan az ő holttestén is keresztülgázolnak a németek, ez a jellemfejlődés (ha szabad így nevezni) elég jól sikerült, bár a végén már megint nem volt teljesen a helyzet ura.

Innentől spoiler-es:

Mikor a városkában pihenőt tartottak, illetve Don és Norman a két német nő lakásán voltak, akkor kiütközött még egy dolog, ami miatt utálom a háborúkat: a nők "megerőszakolása", ami ebben a filmben kicsit árnyaltabb volt, de a lényegen nem változtat. Emmának mázlija volt, hogy egy olyan férfit fogott ki, aki normális volt, de miután a többi társuk megérkezett, akkor elég nagy bajba került volna, ha Don nem állítja meg a társait. Ezt a fajta erőszakos viselkedést és a nők megalázását elfogadhatatlannak tartom, és nincs olyan indok, ami felmentené a férfiakat a tettük következményeinek viselése alól.

Filmnézés ideje: 2015. szeptember 20.