★★★★★★★★★★
Benyák Zoltán Ars Fatalis című könyvének – mondjuk úgy – rosszkor kezdtem neki. Előtte egy olyan könyvet olvastam, mely szertelen, vidám és könnyed volt. Mivel szinte minden könyvemnek az ajánlások hatására esek neki, ezért általában nagyon keveset tudok az adott műről (annak történetéről, hangvételéről) azon túl, hogy „fantasztikus”. Nos, azt hittem, azt vártam, hogy az Ars Fatalis is „könnyed” lesz, ehelyett túl komor volt számomra, így inkább félbehagytam.
Azonban az író Veszett lelkek városa című könyvét megint csak nagyon ajánlgatták ismerőseim, ezért úgy döntöttem, megér „még egy próbát” a dolog…
Azt kell hogy mondjam, ezúttal pont jókor kapott el a „sötét oldal”, ezúttal minden a helyén volt. Az író stílusa tetszik, a karaktereket ugyan különösebben nem kedveltem meg, de jó volt köztük lenni és a történetüket olvasni, mely igazán különlegesre sikerült. Néhány nyitva hagyott kérdést azonban lehet, hogy egy személyes találkozás alkalmával nekiszegezek majd az írónak, mert piszkálja a csőrömet…
*spoiler lehet*: Egyetlen furcsaság akadt számomra a történet vezetésében. Ha jól értettem, akkor az angyalok írták le a város történetét az ellopott lapokra. Azok felolvasásakor azonban nem éreztem úgy, hogy stílusváltás történt volna, ugyanúgy folytatta az író a mesélést, mint előtte, nem váltottunk nézőpontot sem. Mellesleg olyan információkat is megtudtunk, melyeket az angyalok nem is tudhattak volna.
(A borítóval kapcsolatban vagy én emlékszem rosszul, miszerint a srácnak a jobb arca torzult el, vagy a borítókészítő nem olvasta a könyvet…)
Olvasás ideje: 2014. augusztus 5. - 2014. augusztus 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése