A mestergyilkos 2. - Feltámadás (2016)

★★★★☆☆☆☆☆☆

Gyenge négyes, nagyon gyenge. Túl hosszú volt és túlságosan is akciófilm volt. Igen, számomra probléma, ha csak "dísznek" van a háttérsztori, mert kizárólag az eszetlen gyilkolászás és lövöldözés a cél.

Itt arra akarták felfűzni a sztorit, hogy a szeretett nő miatt kénytelen elvállalni a három balesetnek álcázandó gyilkosságot a főhősünk. És hogy hány sebből vérzik nemcsak a szereplőgárda, hanem a sztori is? Sokból.

Kezdjük ott, hogy a "szeretett" nőt nagyjából 1 napja "szereti" a hősünk. Akivel megbeszélik, hogy azért van ott a nő, hogy "titokban" magába bolondítsa a pasit. Majdnem meglepődtem, hogy miután ezt tisztázták és a tervük része lett a tettetés, az ágyban kötöttek ki. Ezt követően főhősünk ráaggatja az apukája féltett karóráját a vadidegen nőre, hogy utána az újdonsült barátnője elrablódhasson.

Nem tudtak volna legalább egy olyan nővel operálni a készítők, aki mondjuk régen a felesége volt, de elváltak, mert féltette az életét, vagy akivel sok éve titokban kavarnak és szeretők? Tényleg kézenfekvőbb volt egy olyan nővel összehozni, akivel három perce találkoztak először? Hát majd mindjárt elhiszem, hogy őrülten beleszeretett és akár az életét is odaadná érte...

Egy icipici észrevétel. A film elején láthatjuk, hogy a kiscsaj bal felkarja csúnya zúzódásokkal, véraláfutásos foltokkal van tele, majd miután hősünk megmenti a baromarcú álcapasi karmai közül az összevert nőt, akkor az ázsiai nő általi kenegetéskor látszik a csaj hátán egy rakás baromi ronda és nagy seb. Ezt követően a lány kifekszik a parti homokba és láss csodát, a karjáról eltűntek a foltok, sőt a sós vízben úszkáláskor már a hátán se látszik semmi. Nem is tudtam, hogy a forró homok és a sós víz ilyen jótékonyak. Vagy talán a keleti gyógyászat bizonyult rendkívül hatékonynak? Ráadásul mikor nem sokkal később hancúrozásra kerül sor, akkor premier plánban mutatják, hogy Jessica Alba teste makulátlanul hibátlan, nemhogy sebek, egy karcolás, sőt, egy anyajegy sincs a testén. Igazán bámulatraméltóan gyorsan gyógyul. (Igen, megakadok az ilyen "apróságokon", főleg olyankor, mikor az áldozat szerepében való tetszelgésre először nagy hangsúlyt fektetnek, majd hirtelen elfelejtődik...)

A három baleset közül az elsőt és az utolsót a legkisebb jóindulattal se lehetett "balesetnek" tekinteni, amire pedig külön kitért a megrendelésnél a főköcsög.

Valahogy nem érzem úgy, hogy egy megfojtott krapekról, akit nyitott szemekkel odaültet pár gyertya mellé, azt fogja mondani a halottkém, hogy mondjuk félrenyelt. Elég egyértelmű a gyilkosság, főleg, hogy utána nem kicsit feltűnő módon kirobbantotta magát a börtönből a tettesünk. (Megjegyzem, hogy nem igazán értettem, hogy miért nem hagyta a bosszúvágytól fűtött testvérnek, hogy beleállítsa a kést a célpontba. Sokkal egyszerűbb lett volna, hiszen akkor a megbízó megkapta volna, amit akart, egy hullát, akit ráadásul egy olyan valaki ölt meg, akinek indítéka volt rá, így tiszta az ügy...)

Fogjuk rá, hogy a második gyilkosságnál hihető, hogy az üvegmedence biztonsági üvege csak úgy kilyukad és a szerencsétlen áldozatunk az örvény hatására kiszippantódik a lyukon, hogy utána ezernyi emeletet zuhanva érjen földet a szálloda előtt... Fogjuk rá...

Viszont a harmadik esetben megint csak nem tudom azt mondani, hogy egy olyan sziklabarlangban, ahol van két tengeralattjáró is, és négyzetméterenként sétálgat egy fegyveres statiszta, akkor csak úgy a semmiből egy robbanás következik be és pont az ezernyi emberrel védett célpontunkat temetik be a lezuhanó sziklák. Mondjuk úgy, hogy ennyire furcsa véletlenek, vagyis balesetek tényleg csak a filmekben vannak...

Tehát saját magát gáncsolta el a film akkor, mikor a kiadott feladatot nem az utasításoknak megfelelően hajtotta végre a hősünk, ennek ellenére csak megsimogattuk a buksiját.

A készítők annyira amatőrök voltak a három célpont szereplőválasztásánál, hogy az első és a második noname gazember után a harmadiknak a szerepét Tommy Lee Jonesra osztották. Ezzel pedig borítékolható volt, hogy neki nagyobb szerepe lesz a másik kettőnél és a csavar is az ő nevéhez fog fűződni.

Ha mondjuk mindhárom gonosztevőt híres ember játszik, akkor betudom annak, hogy így akarták a nézőket becsalogatni a moziba. Ha mindhárom ismeretlen, akkor esetleg azt mondom, hogy valahol máshol lesz a csavar, és nem pont a személyükhöz köthető, aztán majd legfeljebb meglepődöm.

De így, hogy a harmadiknak egy nagyágyút tettek be, biztos voltam benne, hogy az ő esetében valami többről lesz szó, mint arról, hogy odamegy a főhősünk és vele is végez.

Mellesleg túl nagy szerepe mégse volt, csak annyi, hogy összeszövetkeztek, így nem halt meg, aztán meg törölt egy kamerafelvételt.

Nem a kedvenc műfajom az akciófilm, de ha valami jó, azt elismerem. Ez a film viszont nekem nem tetszett, mert megint csak azt nyomták a képembe, hogy egyetlen ember lelövöldöz egy rakat mindenre alkalmatlan testőrt és megmenti a "hercegnőt" a csúnya, gonosz bácsitól...

Filmnézés ideje: 2022. április 30.

u.i.: Az első részt 2022. április 1-jén néztem meg, amit csak csillagozással értékeltem, méghozzá 3 csillagra.

Karácsonyi betörés (2019)

★★☆☆☆☆☆☆☆☆

A film címe helyesen "Reszkessetek nézők!", ugyanis ez a "műalkotás" a már jól ismert klasszikus újragondolása akart lenni, csak nem a megfelelő rendező gondolta újra...

Már az első percben lehetett tudni, hogy a "rosszfiúk" teljesen agyhalott idióták, amikor kijöttek a rablásból és levették a maszkot (a nőn nem is volt), továbbá, hogy egy fagyis kocsit használnak a meneküléshez. De oké, nézzük el, ez egy "könnyed" karácsonyi családi film akar lenni.

Az "aprópénz" súlyával és az érmék zsákban történő viselkedésével úgy tűnik, hogy senki nem volt tisztában. Egyrészt, a fémpénznek olyan súlya lenne ilyen nagy mennyiségben, hogy nemhogy dobálni, de cipelni, vagy maguk mögött húzni is nehéz lenne. Nemhogy kettőt, egyet is! (Egyszer anyukám a hátamra adta a rolnikkal félig megrakott hátitáskámat, mondván, hogy visszük a postára beváltani, és alig bírtam kiegyenesedni...) Másrészt a zsákot jól ki kellene töltenie a sok kis apró érmének, ducinak kellene lennie, de ezek olyanok voltak, mint amibe pár nyári ruhát tettek.

A reggelinél hallhatjuk az időjárás jelentésnél, hogy "hatalmas hóvihar várható estére"... Várjuk. Még mindig várjuk, mert az egész filmben csak szállingózott a műhó, illetve a CGI hó. De erre még később visszatérek.

A reggelinél maradva, a kislány azt olvassa a mobilján, hogy "tegnap este kirabolták...". Ha tegnap este rabolták ki, nem pedig az éjjel, akkor hogyhogy csak 3 órán keresztül mentek a rablók rossz irányba? Mindegy is, ugorjunk. 

De ne olyan nagyot. Szegény kislánynak már alkoholos filccel kell a szülei homlokára írnia a kérését, hogy ne felejtkezzenek el a 3 órai időpontról, amire már fél éve készül szerencsétlen, ahelyett azonban, hogy a szülei észbe kapnának, hogy valamit nagyon nem jól csinálnak, az anyja megkéri, hogy kevésbé maradandó módon emlékeztesse őket. De hiába írja rá a kézfejükre is a 3 órát, még így se sikerül emlékezniük rá, hogy van egy lányuk... És míg a "Reszkessetek betörők!" című filmben azért marad otthon Kevin, mert elalszik a család, nagyjából százan vannak a házban és a kapkodásban véletlenül otthon felejtik a kis srácot, addig itt csak simán elfelejtik a szülők a kislánynak tett ígéretüket, sőt, magát a gyereket is, mert olyan fontos a bokros teendőjük (ami az anyuka esetében lényegében egy dosszié unott lapozgatásából állt, míg apucinál nem jöttem rá, hogy mi az a rohadt fontos munka, ami miatt nem tudott elszakadni az égősorral teleaggatott számítógépétől - mondjuk úgy, hogy egyikük se dolgozta halálra magát...).

A "hatalmas hóvihar" elég furcsán viselkedett. Általában csak szállingózott valami fehér izé, még csak egy rendes szakadó hóesést se sikerült összehozniuk, a szélcsendről már nem is beszélve (az erős széllökéseket a nézők fantáziájára bízták, vagy mi?).

Amikor pedig a kocsikat szemből mutatták, akkor éppen csak esett egy kis hó a kocsik szélvédőjére, ahol maguktól el is tűntek a hópihék, így nem kellett letörölni a szélvédőt, vagy ha mégis ment az autó ablaktörlője, akkor a havat elfelejtette letörölni a szélvédőről. Ennyire béna CGI-vel már rég találkoztam, konkrétan a macskám jobbat hozott volna össze két szundizás között...

Leírnám, hogy mikor a szülők "balesetet" szenvedtek, az hogyan is történhetett: a pasi teljesen korrekt módon vezet, a nő feleslegesen idegesíti picsogásával a férjét, a nő ripacs módon és túljátszva visítja, hogy "vigyáááááááázzzzz!", mire a pasi semminek nem megy neki, de a háttérből egy munkatárs ennek ellenére leönti a szélvédőt egy nagy adag műhóval, hogy mégis úgy tűnjön, hogy nekicsúsztak a hóbuckának. Na ja, nekimentek, bár a kocsi mögött nem látható keréknyom, féknyom, bármi, és az úton kinőtt egy csomó facsemete az ijedtségtől. (Mellesleg ennyire túljátszott és mesterkélt alakítással már rég volt dolgom, így Denise Richards "vigyázz" üvöltését vagy ötször visszajátszottam, annyira tetszett...)

A pasi szerint 1-2 óra alatt megfagynának a kocsiban, ezért útnak indulnak (hogy szintén 1-2 óra gyaloglás alatt ne fagyjanak meg), és akkora műesést produkálnak, hogy még a műhavon is simán túltesznek mű-ségben. Színészkedésből nálam már repült az arany málna. Egyébként erősen kétlem, hogy ezek ketten akár a kocsiban, akár séta közben megfagytak volna, mert bár hatalmas hóvihar szállingózik, repkednek a mínuszok, azonban egy leheletpamacs nem hagyja el a rózsaszínre kékült ajkaikat, sőt, se a ruhájukra, se a nő hajára, illetve a pasi sapkájára nem mert ráesni egyetlen egy fagyos hópihécske, se a földön fekve, se az andalgás során. És persze a műhóhoz, műeséshez, művacogás dukál... 

Mint már említettem, Kevint próbáltuk meg koppintani szinte minden téren, de ez baromira cikire sikerült: 

- a srác otthon randalírozott, míg a kislány az iskolát fedezte fel, és maga a vágás is erőteljesen hajazott az alap filmre;

- mindkét gyerek csapdákat, akadályokat állított fel a betörőknek, de míg ezt Kevin profin és hatékonyan csinálta (van egy összeállítás, hogy a valóságban hányszor haltak volna meg a betörők az elszenvedett sérülésektől), addig a kislánynál iszonyúan elcseszett volt a próbálkozás (például: a teniszlabdák közül sok még csak el se találta a nőt, amelyik meg igen, az maximum csak megsimogatta, mert nem nagy erővel lőtte ki az adogatógép, a maszkban ijesztgetést pedig inkább hagyja meg a Sikoly filmeknek);

- a betörők között ugyanúgy volt egy határozottabb és mondhatni talpraesettebb vezető, valamint egy totál idióta és együgyű karakter (jelen esetben kettő);

- mindkét filmnél egymással is kibabráltak a betörők (mégis milyen üvegablak az, amit egy nagyobb kővel nem lehet betörni, mert visszapattan róla a kő?).

A nagytesó aggódik a hugicája miatt, de ahelyett, hogy mielőbb elindulna érte a nyakig érő hóban (igen, míg máshol bokáig ér a hó, addig a haverja ablakának tanúsága szerint náluk nagyjából nyak magasságig), inkább ráérősen, kényelmesen és nyugisan összeeszkábálnak egy (négy) drónt, ami olyan erővel bír, hogy még őt is el tudja simán húzni a snowboardján. Igen, így sokkal vagányabb volt a felesleges és jócskán elkésett mentőakciója, mintha simán csak odasétál, odafut az iskolához. Hiszen enélkül nem ejthették volna meg a haverjaival azt a magasröptű és kínos párbeszédet sem induláskor (pl.: "Szerinted működni fog?" - kapcsold be b+ és megtudod). 

Apuci nemcsak memóriazavarral küzd, hanem teljesen dilettáns is. Ugyanis "jobbnál jobb" ötletei vannak: 

- először el akar kötni egy hójárót (mégis ki hagyja benne a kulcsot egy ilyenben?), amit még életében nem vezetett, és naná, hogy összetöri (de ez fontos volt ahhoz, hogy megint produkálhassanak egy művetődést, komolyan, ez már számomra kínos!);

- majd odaköti egy hatalmas fél csomóval a lovat az istálló korlátjához, amit hosszas töprengés után se tudtam megfejteni, hogy vajon miért csinált, miért nem a szán elé fogta be a lovat (az már részletkérdés, hogy utána meg mögé áll, hogy a ló seggbe rúghassa - köszönjük paci);

- ezt követően pedig befogta a kecskéket a szán elé... ...ha ez az ürge normális, akkor megeszem azt a szánalmas szürke trottyos sapkáját.

A segítőkész mikulássapkás futárbácsi javasolta, hogy a szülők nézzék meg elöl (a gyereket), ő pedig szétnéz hátul, majd elbúcsúztak egymástól és a bácsi elhajtott a kocsival. Akkor most mégis minek a hátuljánál néz szét? Leginkább semminek, mert ehelyett inkább padlógázzal oldalba lökte a fagyis kocsit, amitől az totálkárosra koccant. A horpadást se nagyon eredményező koccanásban nem megsérült nő pedig hiába próbált a raktér ajtón át menekülni, mert az utolsónak érkező (megérte a drónokkal szarakodni) nagytesó a semmiből odarepülve kiütötte (hova is lett a kötél, meg a drónok, amik húzták?), majd csak annyit nyögött oda vicceskedve, hogy "bocsi". Igen, ha valaki elveszti miattad az eszméletét, ahhoz nem kell segítséget hívni, mert egy "bocsi"-tól jobban lesz. (A srác nem tudhatta, hogy épp egy rablót/betörőt fogott, tehát ez a nyegleség életszerűtlen.)

Mikor végre újra együtt a család, a szülők elképedve listázzák a kislány hatalmas tetteit: "Szóval elhitetted vele, hogy kísértet vagy, és elájult?", "A másikat pedig becsaltad a takarítószekrénybe és bezártad?" Komolyan mondom, ilyen lelkesen és önként ájuldozós, illetve ajtót kinyitni képtelen betörőkkel sokkal élvezetesebb lett volna Kevin sztorija is...

A rendőrökkel azért a szülőket is elvitettem volna egy pár napra, mert azon túl, hogy nem figyeltek a kislányra, eszükbe se jutott érte menni az iskolába, így veszélynek tették ki, ráadásnak tönkretettek egy hójárót (amit előbb el akartak lopni), megrongáltak egy istállót, ahova aztán be is törtek. Mondjuk úgy, hogy nem épp mintaszülők, talán egy kis idő a négy fal között jótékony hatással lenne a memóriájukra és jobban végiggondolnák a cselekedeteiket. 

Az egyetlen értékelhető karakter az iskolagondnok volt. Barátságos, meleg szívű, értelmes, bölcs, tetszett a személyisége. Nem tudom, hogy mit követhetett el, amiért volt ideje megtanulni gitározni, de kétlem, hogy sorozatgyilkosságért ült volna. És még a kutyusa is cuki volt, hogy lefizethette a nő egy kis keksszel. :D

A film vége is pont olyan elcseszett volt, mint a film többi része, a kislány egyetlen egy épkézláb hangot nem volt képes lejátszani a hőn áhított gitáron. Egész film alatt vágásokkal próbálták meg elkerülni, hogy egy-egy pengetésen kívül akár egyetlen értelmes hangot is lejátsszon, ez pedig nagyon gáz.

Összességében egy gagyi koppintás, egyáltalán nem egyedi, vagy vicces filmet kaptam kritikán aluli színészi teljesítménnyel (kivéve persze Danny Glovert) és minősíthetetlen minőségű CGI műhóval.

A kaptár – Raccoon City visszavár (2021)

★★☆☆☆☆☆☆☆☆

Kezdjük ott, hogy meg se akartam nézni ezt a "remekművet", de a férjem - a negatív kritikák ellenére - nem akarta kihagyni az élményt, így sajnos nekem is végig kellett szenvednem ezt a 107 percet. Bár tudjátok mit? Kár lett volna kihagyni ezt a "remekművet", hiszen egy újabb "gyöngyszemet" találtunk, amit szétfikázhatok. Ugyanis szinte nem volt egyetlen olyan jelenet se, amivel ne lett volna gondom. 

Haladjunk szépen sorban, természetesen spoileresen.

- A film elején arra ébred fel a hugi az Árvaházban, hogy valamit látott, és riadtan mondja el a bátyjának, majd egy perccel később már nem okoz neki nehézséget, hogy egy csurom véres lánnyal (lénnyel) beszélgessen kedélyesen, akinek ráadásul kalodában van a keze. Most akkor döntsük már el, hogy félős, vagy sem a hugica.

- A felvezetéskor közli a narrátor, hogy "Raccoon City ma kísértetváros, és csak a cég maroknyi alkalmazottja maradt a településen, meg azok, akiknek nincs pénze elköltözni". Ennek ellenére a teljes város fényárban úszik, működnek a közlekedési lámpák az éjszaka kellős közepén (még a baromi népes Budapesten is sárga villogóra kapcsolják a kevésbé forgalmas útvonalakon...) és nagyjából több a rendőr (éjszakai műszakban), mint a lakosság száma. Mégis mi a tökömnek - alsó hangon - 8 rendőr egy "kísértetvárosba"? Éjszaka randalírozásba fognak az otthagyott gyógyszerek, vagy mi?

- A hugi közli a bátyjával, hogy "beszélt egy pasival egy chatszobában", ám a felvételt egy VHS kazettán mutatja meg neki. Tehát az internet és a CD/DVD-k korában logikus, hogy az ezer éve elavult technológiát válasszuk és a beszélgetést (inkább csak valamiféle beszámolót) videoszalagra rögzítsük, ami ráadásul olyan, mintha száz éves lenne, ugrál a tök homályos kép és sistereg a hang... És baromira érdekelne, hogy mégis milyen technológiát alkalmazott a csaj, hogy a számítógépről egy VHS szalagra ki tudta menteni a fájt! A mai világban mindenki digitalizáltatja az emlékeit, akkoriban (1998-ban) meg létezett egy olyan eljárás, amivel a videofájlokat VHS-re lehetett menteni, hogy szarabb minősége legyen, vagy mi? Egyáltalán létezik ilyen eljárás? Frankón nem vágom a dolgot, de hogy ez egy nagy hülyeség, az biztos.

- A rendőrfőnök kiadta utasításba, hogy mindenki (mindenki!) menjen oda a terembe, mikor pedig az újonc is megjelenik, leüvölti a fejét, hogy mégis mit keres ott, ki fogja fogadni az öregasszonyt, akinek elveszett a macskája? Most akkor melyik is a hülye? (Igen, szerintem is a rendőrfőnök.)

- Ebben a filmben senki se az utat nézi vezetés közben? A kamionos is félrenézett egy másodpercre, és elütött egy nőt, aki hirtelen odateleportált elé, meg a főköcsög is nyom egy satuféket, mert nem látta az előtte szobrozó motorost. Néznek, néznek, de nem látnak. De egy filmben kétszer benyomni ezt a "poént", az gáz.

- Azon lépjünk túl, hogy az újonc fülén a fejhallgatóval milyen édesdeden alukál, ahelyett, hogy várná a macskáját elhagyó mamit, de hogy egy bazinagy robbanásra se tér magához, azzal már a férjemen is túltesz, aki mellett simán lehet láncfűrésszel fát vágni... Majd a rendőrfőnök lelövi a besétáló emberi fáklyát (na, erre végre már a delikvensünk is felriad legszebb álmából), és közli az újonccal, hogy "zárja be a kaput, jöhet még több is". Most akkor mégis hogy fog a cicáját elvesztő öregasszony a kockás mamuszában becsoszogni a rendőrőrsre, ha bezárják a kaput? 

- Ezt követően a rendőrfőnök épp a legfontosabb holmijait, köztük egy Oscar díjat, egy földgömböt, meg a vázáját és hasonló csecsebecséket pakol a dobozkájába és közli, hogy lelép, és az újonc lehet a főnök. Tehát tud valamit, tudja, hogy bazinagy a gebasz, de azért a kedvenc tűzőgépét még elpakolja, ahelyett, hogy csapot-papot hátrahagyva menekülne (és szólna a többieknek is, hogy mi a nagy harci helyzet)?

- Kedvenc nagytesónk az imént baszta le a hugicáját, amiért az betört hozzá, erre ő sokadmagával felfegyverkezve megy be a kúriába, semmi kopogás, semmi "Kinyitni, rendőrség!", csak simán betörve. Bagoly mondja verébnek!

- A rendőrfőnök kocsijának szélvédőjét szitává lyuggatták, de ő egy karcolás nélkül megúszta. Igen, ez teljesen életszerű (főleg egy ilyen gagyi filmben). Majd az előbb még mögötte álló kamion - amitől nem tudott kitolatni - hirtelen kámforrá vált és simán el tud menekülni a helyszínről. Vannak problémák, na.

- Épp vissza tud érni a rendőrfőnök a szétlőtt kocsijával a parkolóba, és épp az imént csesztük szét a zombi kutya fejét egy poroltóval, de a rendőrfőnök nagyon okosan arra utasítja az újoncot, hogy "tegye el a fegyvert". Mindezt akkor, amikor mindenhol élőholtak (vagy valami hasonlók) kószálnak, de sebaj, el kell rakni a fegyvert, még véletlenül se készenlétben tartani, hogy megvédhessük magunkat. Hát, az biztos, hogy nem tőle fogok túlélési tanácsokat kérni.

- Mindenhol van áram, de sokkal logikusabb lekapcsolt világításnál elemlámpával imbolyogni a vaksötétben. Igazi horror feeling. Megint egy film, ami nem tud nappali fénnyel és lámpakapcsolóval hangulatot teremteni, csak az éjszakával, a villódzó és alig fényt adó neoncsövekkel, meg az esővel.

- A leendő áldozat éppen a földön térdel, mit sem sejtve, háttal az élőhalottnak, de szerencsére a zombiknak előírta a forgatókönyv, hogy a préda mögött tisztes távolságban megállva és kényelmes terpeszbe helyezkedve kell várakozni, mielőtt rávethetnék magunkat, kár, hogy ezt az a "raptor" nem tudta, amelyik jobbról villámgyorsan megpróbálta leteperni a vacsorát. Eközben a többiek a bátyust próbálták legyűrni, de hárman se bírtak vele, ő ugyanis egy karcolás (harapás) nélkül megúszta a közelharcot. Igen, ez is hihető volt.

- A sokadik zombinál se jutott eszükbe a már unalomig ismételt frázis, miszerint a zombiknak a fejére kell célozni, folyamatosan mellkason lőtték őket. Amitől ugye nem döglenek meg, ezért csak pazarolták a lőszert...

- Az egyik zombi épp készül megenni a helikopter pilótát, akinek valamilyen csoda folytán sikerül elszabadulnia a karmai közül és felszállni a zümzümmel, csak azért, hogy utána bezuttyanhasson a könyvtárba, mert eszébe jutott, hogy nem vitte vissza a hét elején kivett könyvet. Természetesen nagyobbat robban, mint a film eleji teli tartálykocsi.

- Annál a jelenetnél, amikor felfedezi az újonc, hogy van egy pasi a pincei fogdában, lefejeltem kicsit az asztalt. Egyrészt ez a pasi volt a VHS szalagon, tehát nagyon jól tudja, hogy az a vért köhögő izé a cellájában egy zombi, de eszébe se jut megölni, egyfolytában csak azt szajkózza, hogy nyissa ki a cellát az újonc, akinek pont annyi esze van, mint egy marék... (...nem, nem hangyának, mert azok nagyon okosak, ez meg egy barom...) Ugyanis odasétál karnyújtásnyira a rácsokhoz, hogy a fószer elvehesse a fegyverét, akinek aztán nem ám az az első dolga, hogy fejbe lövi a mellette szörcsögő zombit, hanem inkább ráfogja az újoncra és követeli, hogy nyissa ki a rácsot. Aki ezt meg is teszi, pont abban a pillanatban, amikor a zombink végre magához tér, hogy megvacsizza az ürge nyaki ütőerét (Darwin díjra való nevezését ezennel elfogadom), majd utána elindul az újonc felé, aki ahelyett, hogy egy mozdulattal visszazárná rá a rácsot, inkább hátrál az asztalig és "na, na, na, na, na, ne, ne, ne, ne, ne, álljon meg, álljon meg" vezényszavakkal utasítja az agyhalott zombit, ami persze ráveti magát. Mielőtt azonban az íróasztalon a magáévá tehetné a kis idiótát, a csajszi két jól irányzott lövéssel épp a megfelelő pillanatban zavarja meg a meghitt légyottot. Erre ahelyett, hogy odavakkantana az újonc minimum egy "köszi"-t, az esik ki a száján, hogy "helló", majd a magához térő zombi mellkasába ereszt egy teli tárat. Nem, egy fejlövés nem lett volna elég, te kis szaros. Még jó, hogy a zombik az agyra és nem az észre éhesek, így továbbra is préda maradhat legkedvencebb újoncunk...

- Az árulónak titulált Wesker magához tér a helikopteres kis közjáték után (pár karcolást szerzett csak, természetesen), így végre odasétálhat a titkos ajtóhoz, ami előtt épp csak megáll, de úgy látszik, hogy pont a megfelelő helyen terpeszt, mert szépen sorban felkapcsolódnak a lámpák a rejtekhelyen. Ami csak egy szép hosszú folyosó, de valaki "igazat mondott róla". Mármint arról, hogy van egy hosszú folyosó, ami a könyvtárból nyílik? Vagy mégis miről? Mert a folyosón kívül mást nem látunk. A krapeknak talán sasszeme van, hogy lelát az Umbrella piszkos kis titkaiig? Egy biztos, a "mozgásérzékelős" lámpák csak az ácsorgáskor kapcsolódnak fel, amikor valaki fut, akkor inkább lekapcsolódnak, hogy vaksötétben rohanhasson.

- Amikor a hugiék odamennek az Árvaházhoz, akkor a lánynak nincs fontosabb dolga, minthogy a régi szar emlékeit felidézze, az őket üldöző zombik se tudják elterelni a gondolatait arról, hogy gyerekkorában semmi eget rengető szörnyűség nem történt ott vele. És persze a film eleji kalodába zárt véres kezű kislány visszatér (el se ment), hogy segíthessen nekik megmenekülni. Megmenekülni egy szörnyeteg elől, amiről semmit se tudunk, csak úgy ott van, nem zombi, hanem valami nyálkás fogkrém-reklámok réme, amiről a férjem azt mondta, hogy ez egy "Licker", mert ő játszott a számítógépes játékkal és tudja ezt. Nekem, aki csak a filmet nézi (nagy kínszenvedések közepette), mégis honnan kellene ezt tudnom? Hogy kerül ez a "likőr" ide a zombik mellett? Eddig is itt volt az Árvaházban, vagy máshol volt és most elszabadult, vagy így néz ki egy mutáns zombi, vagy mégis mi a fene ez? És hogy a francba sikerült mindösszesen egyetlenegy "likőrnek" pont azt a napot kiválasztania kaja után nézni, amikor a zombik is épp vacsorázni készülnek? És hol a többi? Azok nem éhesek? Miért csak ez az egy volt ott? 

- Bár már így is elég mélyre zuhant a színvonal, az azért "csúcs" volt, mikor a bratyó a vaksötétben bohóckodott a fegyverével - na jó, a lövések felvillanó fényében látszik, hogy elvileg zombikat lő halomra -, mert a fegyver lámpája pont akkor krepál be, amikor épp fülön nyalta egy zombi. Ja nem, nem nyalta fülön, mert bár ezer zombi veti rá magát, ő az összeset simán eltalálja még azelőtt, hogy megharaphatnák őt. Ezzel pedig csodálatos stroboszkóp koncertet produkál a koromfekete helyiségben. És a rohadt hosszúra nyúlt összevissza lövöldözés után, miután vagy 100 zombit megölt, pont akkor fogy ki a munícióból, amikor már csak egyetlen zombi maradt a környékén. De mivel ez a zombi nem ám akármilyen, hanem a haverja, ezért vele "cicásat" játszik. Felkattintja az öngyújtót, három lépésre van a zombi, kialszik a fény. Megint felkattintja, már csak két lépésre van a lény, ismét elalszik az öngyújtó. Majd mikor harmadszor is sikerül végre azt a nyamvadt öngyújtót felkattintania, a zombi eltűnt. Igen, teljesen logikus, hogy nem rád vetette magát, hanem a sötétben mögéd somfordált, hogy csúnya szavakat höröghessen a nem megnyalt füledbe. De ekkor megérkezik a rendőrcsaj képében a felmentősereg, hogy sortüzet zúdítson rád és a veled harcoló zombira, és természetesen téged egyetlen lövedék se talál el, csak a zombikat. És miután tiszta a terep - ezt szó szerint értsd, mert az előző percekben halomra lőtt zombikat megette a padló (esetleg nem talált el egyetlen zombit se, hanem azok rájöttek, hogy máshol finomabb a "kaja" és inkább elszaladtak?) - akkor végre magától érkezik fény valahonnan a helyiségbe, hogy láthassuk, amint éppen megölelik egymást a szereplők. Igen, teljesen hihető volt ez a jelenetsor! De tényleg! Egyébként feltűnt, hogy a sötétség - akárcsak a kórházakban a függöny - hangtompítós? (Akárhányszor eloltódott az öngyújtó, a hörgő haver zombi is elkussolt...)

- Önjelölt önkéntes áldozatunk (a hugica) rátalál egy ezer éves felvételre, amin egy ikerpár egyik tagja egy szitakötő szárnyait tépi ki, majd nézik, hogy a hangyák elkezdik megenni a döglött szitakötőt, a felvétel végén meg majdnem lesmárolják egymást. Hugi erre megjegyzi, hogy "Ide hozták át a gyerekeket az Árvaházból, hogy kísérletezzenek rajtuk". Mégis mi a kísérlet tárgya? Hogy az ikrek közül melyik tudja hamarabb kitépni egy szitakötő szárnyait? Ezen a felvételen semmilyen "kísérletezés" nem látható... És nem is tudjuk meg a filmből, hogy mégis milyen kísérletezésről lehet szó.

- Amikor a szérum fölött vitatkoznak és már csak a főköcsög kislánya maradt életben, aki ráfogja a fegyvert Weskerre, a férfi pedig szintén ráfogja a sajátját, akkor a kolléganője hátba lövi a pasit, majd mikor az szépen összeesik, fölé hajol és közli vele, hogy "nem lesz semmi baj, kiviszünk innen". Bazd meg, hiszen az előbb lőtted le! Egy láblövésnél még úgy ahogy elfogadható lenne, hogy ez a mondat kiesik a száján, na de ő hátba lőtte, amibe épp most hal bele az ürge!

- Bár azt nem tisztázza a film, hogy a "likőr" pontosan mi a franc akar lenni és hogy jött létre, legalább a "boss" átalakulásának tanúi lehetünk, kellőképpen undorító lénnyé vált, egyik rémálmomban se szeretnék találkozni vele. De ha ezt a G szérum váltotta ki, akkor van egy másik szérum is, amivel meg a zombikat gyártják (nevezzük Z szérumnak), illetve egy harmadik, ami a "likőröket" alkotja meg (ez meg mondjuk az L szérum)? Basszus, ha ezek az ABC összes betűjére létrehoznak egy-egy szérumot, akkor kurva nagy problémája lesz nemcsak Raccoon City-nek... (Férjem tájékoztatott, hogy a zombikat az F vírussal hozták létre. Esküszöm több infót tudok meg tőle, mint a filmtől.)

- Miután a hugi és a bátyus lelőtték (szerintük, hehe) a "boss"-t, utána ölelkeznek egy kicsit, amikor is a bratyó nyüszög egy sort és fájdalmasan odanyögi, hogy azt hiszi, eltört egy-két bordája. Hugica bocsánatot kérve felteszi az egy milliós kérdést, hogy "fáj"? (Na szerinted? Eltörjem pár bordádat, hogy megtudd?) Erre a magától értetődő választ meg is kapja rögtön: "Nem, nem, jól vagyok, jól vagyok". He? Öt másodperce még sziszegett az ölelésétől, most meg már minden oké? Lemaradtam valamiről?

- Úgy örülök neki, hogy a rendőrakadémián - amit bizonyára az újoncunk is kitűnő eredménnyel elvégzett - tanítják a lerobbant vonatok vezetését is, hogy mikor éppen úgy hozza a sors, hogy szét akarják rúgni a menekülők seggét, akkor ne okozzon problémát ezen szaktudás hiánya.

- Nem igazán értem, hogyha tudják, hogy elszabadult ez a vírus, vagy mi a szösz, akkor miért is kell 6 órát hagyni arra, hogy a föld színével tegyék egyenlővé a várost? Meg akarták hagyni a lehetőségét, hogy esetleg mégis kijusson egy-két zombi, vagy a "likőr", esetleg a "boss"? Katonákat (vagy miket) vezényeltek oda, hogy visszatartsák a menekülőket, bár ez egyetlen utca lezárásában merült ki. És vajon tudták a katonák, hogy teljes pusztítás vár a városra, így rájuk is? Bár, szerintem a zombik előbb intézkedtek az ügyben... Mikor pedig eljött a "végítélet" ideje, akkor úgy döntött a kúria, hogy csak úgy magába roskad. Se atomot nem dobtak rá, se nem robbantották fel, se semmi nem történt, egyszerűen csak összedőlt és kész. Mégis mitől? 

- Miután kisiklott a vonat és a "boss" letépte a vagon tetejét, akkor az addig hót üres vagonban az újoncunk teljesen random talál egy rakétavetőt, amivel megkínálja a szörnyecskét. Ami persze kirobbanó örömmel fogadja az ajándékot, megkímélve ezzel a vonat és a szereplők cafatokra robbanását, mert mindenki sértetlenül megúszta a dolgot. Kösz "boss-i". Ezután következhet végre a jól beígért pusztítás. De nem ám atombombával, hanem föld alatti robbantásokkal. Csak azt nem tudom, hogy miért aknázták alá alapból a várost. Mert kétlem, hogy arra kellett a fejeseknek a 6 óra, hogy ez alatt az idő alatt aknázzák alá az egész völgyet.

Megjegyzem, hogy az egész filmben nagyon kompetens újoncunktól azt vártam, hogy hátrafelé fogja kilőni a töltetet, de úgy tűnik, hogy happy endet terveztek a készítők, ezért megkímélték 5 főhősünk életét, megteremtve ezzel egy újabb förtelmes folytatás lehetőségét.

Filmnézés ideje: 2022. április 16.

Harmadik típusú találkozások (1977) (digitálisan felújított verzió)

★★★☆☆☆☆☆☆☆

Hát srácok, ezt az élményt kár lett volna kihagyni! Mindig keresem a vígjátékokat, mert az az egyik kedvenc műfajom, de általában egy mosoly nem hagyja el a számat a "vígjátékoknak" titulált alkotások nézésekor. Na de ez! Ezen sírva röhögtem! De tényleg, percekig törölgettem a könnyeimet. XD

De ne ugorjunk rögtön a végére, kezdjük az elején. A film ugyanis elég ígéretesen kezdődött, megtalálták a több évtizede eltűnt vadászrepülőket, meg hajót, esküszöm, felkeltette az érdeklődésemet a sztori, kíváncsi lettem, mit hoznak ki belőle. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy leginkább egy zuhanórepülést...

Már azt a részt sem értettem, hogy a légiirányítós jelenetnél a pilóták miért nem jelentettek UFO-t. Láttak valamit, ami tutibizti nem repülő volt, mindenki beszart, majd mintha semmi nem történt volna, mindenki lenyugodott. He? - Tettem fel magamnak a kérdést. Itt már azért sejtettem, hogy lesznek bajok az alkotással, de hogy mekkora, azt nem tudtam megtippelni.

Egy dolog azonban rögtön világossá vált számomra, méghozzá az, hogy apuci totál idióta. Igen, ez már a kezdetekkor nyilvánvaló volt, amikor mondta neki a fia, hogy nem érti a törteket, erre megpróbálta lekoptatni, majd mikor a fiú nem hagyta magát, akkor úgy kezdi el magyarázni neki a törteket, hogy "ez a tehervonat 6 méter hosszú... ...mondjuk egyharmada már áthaladt a váltón... ...most pedig elindítjuk a másik vonatot... ...míg odaér gondolkodj rajta, milyen messzire kell elvinni ezt a másik vonatot, hogy a másik vonat bele ne rohanjon..." Ennek mégis mi köze van a törtekhez? Leginkább semmi, esetleg a megtörtekhez talán. Hát bazdmeg, ha a kölyök megbukik matekból, az kizárólag az apja hibája lesz! Ekkora barmot!

Majd fél perccel később rá akarja erőltetni a kölykökre a Pinokkiót, teljesen figyelmen kívül hagyva a kívánságukat. Mikor pedig észleli az UFO-t, akkor csak a feleségét kelti fel, csak őt akarja UFO-lesre cibálni, a nőnek kell rá emlékeztetnie, hogy vannak gyerekeik is. Kész főnyeremény az ürge...

Biztos vagyok benne, hogy az 1970-es évek végén nagy teljesítmény volt megrángatni pár postaládát, meg egy vasúti jelzőlámpát és disznóólat csinálni a furgonban, de frankón nem értem, hogy azzal a jelenettel mit is szerettek volna. Nem vitték el a pasit, nem bántották, és még csak rá se ijesztettek, mert a saját felvillanó zseblámpájától és az újra beinduló motortól jobban beparázott, mint az UFO-tól.

Az vicces volt, amikor az út felett lebegő UFO-cskákat kergették a zsaruk. Az egyik rendőr beleszólt a walkie talkie-ba, hogy "Te jó ég! Nézd ezeket az idiótákat, egyszerűen lemennek az útról!", majd csak ezt követően (mondom ezt követően) elszállnak az UFO-k a kanyart kiegyenesítve és az egyik rendőrautó - szintén kiegyenesítve az ívet - utánuk "repül". Kérdésem: az "idióták" jelző a kollégáira vonatkozott?

Folyamatosan mutattuk a távolba révedő színészeket. Mindig mindenki csak nézett, bámult, kémlelte a nagy semmit. Egymás mögött, egymás mellett, önállóan, és természetesen jó hosszan. Harmadik típusú bambulás...

Valaki magyarázza már el nekem, hogy miért kellett Kodály Zoltán Do-Ré-Mi-jével elmutogatni a hangokat? Volt a kézjeleknek bármi értelme, vagy bármi köze bármihez? Vagy nem jól figyeltem a kicsi nagyfejű űrlényekre a film végén? Mert ha mondjuk süketek lettek volna a marslakócskák, akkor megértem, hogy kézjelek kellenek a kommunikációhoz, de a zűrlényeknek tök jó kis hangszóróik voltak az anyahajón és oltári koncertet nyomtak le. XD

Még ha a süketnémák jelbeszédét vették volna elő, akkor azt mondom, hogy van értelme a jelelésnek, de a Do-Re-Mi-Fa-So-La-Ti-Do-val semmilyen kommunikációt (beszélgetést) nem lehet összehozni, hiszen mindössze csak 7 jel, ráadásul nem lett hozzájuk társítva jelentés, betű, vagy bármi más. Ezért is volt mulatságos a film végén, mikor valamit mutogatott az egyik ürge az idegeneknek, az meg visszamutogatott valami mást, de ez nagyjából annyira volt értelmes és érthető társalgás, mint amikor a cicámmal nyávogunk egymásnak.

Ott hatalmasakat pislogtam, hogy az UFO-k milyen kis ügyesek, amikor a nagyonokostudósok rájöttek, hogy a 104 44 30 és a 40 36 10 kódok a szélességi és hosszúsági fokokat mutatják. És mégis honnan ismerik a földönkívüliek a földiek által használt koordinátákat? Kölcsönkértek egy földgömböt, vagy egy atlaszt az elrabolt emberektől? Elég erőteljesen kétlem, hogy a felszippantott emberek fejből tudnák a szikla koordinátáit és meg tudták súgni nekik.

És mondanom se kell, hogy "már megint" Amerika a "célpont". Oké, nekem, aki 2022-ben néztem ezt a filmet "már megint", akkoriban viszont valószínűleg még nem volt ennyire gyakori úticél Amerika. Bár lehet, hogy innen indult az elgondolás, hogy az UFO-kat mindig csak Amerika érdekli...

Mikor a kissrácért eljöttek a marslakócskák, jót mosolyogtam azon, hogy az anyuci bezárja az ablakot, lehúzza a sötétítőket, meg a kilincs alá teszi a széket és lehajtja a kémény szellőzőjét. Könyörgöm, kapjon már észbe, nem egy pillangót kell kint tartani! Mégis mit gondolt, hogy egy üvegablak megállít egy űrlényt? Vagy ahogy a kórházakban el szokták húzni a beteg ágyánál a "hangtompítós függönyt", úgy itt meg "áthatolhatatlan függönyként" funkcionált a sötétítő? Szőke nő (én kérek elnézést).

Arról nem is beszélve, hogy bár nem mutatták, hogy bármilyen háziállatuk lenne, de macska/kutya ajtójuk bezzeg volt, ami ráadásul olyan nagy volt, hogy azon keresztül simán elcsaklizták a kölyköt, anyuci pedig nem igazán fejtett ki nagy erőfeszítést a visszahúzására, megmentésére. De sebaj, legközelebb majd a cicabejáratra is szerelni fog sötétítő függönyt, ami biztosan megvédi őket...

Mikor a piros ruhás fogalmamsincsekkorméghogykiket felszállították a buszra, az a jelenet pont úgy nézett ki, mintha elítélt fegyenceket szállítanának át egyik börtönből a másikba egy rabbusszal. XD

Mikor az ürge rájött, hogy pontosan mit is vizionál, akkor egy rakás növényt és téglát bebaltázott a konyhába egy alig résnyire felhúzott ablakon, meg belapátolt egy csomó földet a mosogatóba, és még a kukával is megtoldotta mindezt, mintha legalábbis a bokrok és a talicska az ajtón nem fért volna be. Az már más lapra tartozik, hogy miért a nappaliban kellett a műalkotást elkészítenie, hiszen minden, de tényleg minden, ami annak megalkotásához kellett, odakint volt, logikus lenne, hogy akkor odakint is tákolja össze. Bár, az eddig se normális ürge elmebaja talán itt csúcsosodott ki leginkább, úgyhogy nézzük el neki, hogy elgurult a gyógyszere...

Jut eszembe. A hely, ahol a szikla van, lényegében egy köpésre van a pasitól és a nőtől, mégse esik le nekik, hogy arról fantáziálnak. A pasi még csak nem is tudta, hogy létezik a hely. A nő meg nem tudta elhinni, hogy igaz. (Mégis mi igaz?) Mintha csak egy napja nőtt volna ki a földből a szikla, vagy mi... Oké, hogy nem ismerheti egész Amerikát, de ez akkor is non sense. Hiszen annyira közel van hozzájuk, hogy pont őket akarják evakuálni az állítólagos veszély miatt. És nem ám akárhogy terelik fel az embereket a vonatra, hanem ABC sorrendben... Ez most komoly? Ha én Pethő maradtam volna, a férjem meg Kuba, akkor két külön vonaton "menekülhetnénk"? Ennek mégis mi értelme van?

A kihallgatás után, mikor a férfi, a nő, és még egy felesleges töltelék statiszta futnak a szikla felé, akkor ahelyett, hogy a tök üres úton futnának, inkább a zöld hordók és faládák között szlalomoznak. Tuti, hogy megártott nekik a kamu vírus. XD

Ahogy szerintem a készítőknek is. Ugyanis szundigázos helikoptereket küldenek a három renitens után. Nyílt terepen nem hinném, hogy sokat elérnek vele, nincs az a koncentrátum, ami pillanatok alatt ne illanna el. Még egy kloroformos zsepinek is hosszú percek (kb. 5) kellenek a szájra-orra tapasztva, hogy elkábítsák az embert, szóval ez teljesen hihetetlen. De azért cuki a rendező, hogy ennyire hülyére vette a nézőket.

A film egyik "csúcspontja" volt számomra, mikor a film végén jöttek végre a csészealjak... ...és kirajzolták az esti égbolton a Göncölszekeret... (Mi az, az Orion, vagy a Herkules túl bonyolult lett volna?) ...meg áthúzott a távolban két "üstökös"... Igazán megható és romantikus jelenet volt. XD

Miután mindenki (az UFO-k is) elfoglalta végre a helyét, akkor az UFO-k által mutatott hangokat ismételgették a szintetizátorral. És ugyebár tudjuk, hogy fingjuk nem volt róla, hogy mit is akar jelenteni az 5 hang. Csak lejátszották, egyre gyorsabban. És mi lett volna, ha ez egy harci szignál az UFO-knak? Ha ezzel azt jelezték volna, hogy meg akarnak támadni minket? Mi meg nagy okosan visszajátsszuk neki ugyanazt, mondván, hogy támadunk, ráadásul egyre sürgetőbben... Még jó, hogy senki nem foglalkozott az 5 hang jelentésének megfejtésével... 

De nem is baj, hiszen nem történt más, minthogy a színesen világító űrhajócskák is zenéltek picit, az egyik lenyomott egy piruettet, majd elrepültek. És ekkor, mintha csak valami hatalmas dolgot vittek volna véghez az emberek, mindenki mindenkinek gratulált. De tényleg! Mindenki mindenkivel kezet fogott a háttérben! Csak tudnám, hogy minek örültek ennyire. Semmi nem történt! Semmi! Tényleg semmi! (De ha történt volna is valami, azt úgyse értenék, mert ugyebár nem sikerült a hangok jelentését megfejtenie az emberiségnek...)

Aztán meg jött a sejtelmes felhő, és visszajött egy csomó csillivilli űrhajócska, mindenki értetlenkedett, videózott, meg szaladgált, mint pók a falon, de senki nem értett és senki nem tudott semmit. Fingjuk nem volt, hogy mi történik... (Segítek, csak annyi történt, hogy megmutatták a csészealj alját, hogy jobban lássa mindenki, meg repkedtek kicsit és elhúztak.)

Mindeközben pedig a szikla tövénél bujkáló pasi közölte a nővel, hogy le kell mennie (hát menjél!), muszáj lemennie (a rengeteg teljesen felesleges statiszta közé, akik konkrétan a felfelé nézésen és a kézrázogatáson kívül mást nem csináltak), a nő meg mondja, hogy ő marad, mert a gyereke nincs ott, ő még nem végzett. Mégis mivel nem végzett? Ha ott marad a sziklán, akkor visszakapja a gyerekét, vagy mi? Esküszöm nem értem ezt a jelenetet.

Majd teljesen érthetetlen módon búcsúzóul megcsókolta a pasi a csajt (komolyan baszódjon meg a krapek). 

És végre elérkeztünk a film igazi tetőpontjához, megjelent az anyahajó. Amit az összes fehér köpenyes és fehér inges balfék gizda napszemcsiben és szájtátva bámult (kivéve azt az egyet, amelyik félelmében berohant a Toitoi-ra XD). És csak bámultak és bámultak, mert baromi lassan érkezett pozícióba az űrhajó (mi kicsit segítettünk az "előre" nyilacskával beparkolni neki XD). Majd ismét jött az 5 hang lejátszása (mi más, hiszen a rengeteg fehér köpenyes teljesen dilettáns), amire az anyahajó egy olyan techno koncertet nyomott le a szintissel közösen, amitől percekig szakadtam a nevetéstől, konkrétan könnyesre röhögtem magamat. XD

Mikor az űrlények elkezdték hazaengedni a sok-sok évvel ezelőtt elrabolt embereket, akkor volt egy ürge, aki egy táblán húzkodta ki az érkezők nevét. Mégis honnan tudták név szerint, hogy kiket raboltak el az UFO-k? Például mikor tizen-huszon évvel ezelőtt eltűntek a pilóták, abból logikusan arra lehet következtetni, hogy belezuhantak a repcsikkel együtt a tengerbe és meghaltak, nem pedig arra, hogy elrabolták őket a kis zöld (szürke) lények, ezért egy excel táblázatba fel kell írni a nevüket. Hacsak nem küldött nekik valaki egy képeslapot az űrhajóból, jelezve, hogy elrabolták...

Mikor már a civilek szállingóztak le az anyahajóról, volt velük egy aranyos kutyus is, aki hason csúszva szánkázott le a rámpán, majd esetlenül próbált lábra állni. Olyan kis cuki volt. Az egyik csillagot ő kapja. :D

Az utolsó jelenetek - teljesen meglepő módon - tele voltak bámuló emberekkel, visszabámuló zűrlényekkel, így elég sokszor segítettünk haladni a történetnek az "előre" gombbal. 

De azért még belefért a nagy szájtátások közepette egy olyan jelenet, amikor totál érthetetlen módon a sok korábban kiválasztott piros ruhás "börtöntöltelék" közé beválogatták lelkes főhősünket is. Mégis miért? Ki ő, hogy egy ilyen "küldetésre" küldik? De ez semmi, az UFO-k mint egy Istent, úgy ajnározták és rajongták körül, külön feltuszkolták az űrhajóra, az emberek pedig áhítattal nézték, hogy eltűnik az anyahajó vakítóan fehér fényében. Könyörgöm, nem ő szarta a spanyol viaszt, mégis mi ez a nagy felhajtás a pasi körül?

A film legvégén még egy kicsit néztünk, és néztünk, és néztünk és... ...hol is van az a fránya "előre" nyilacska?

Filmnézés ideje: 2022. március 2.

Glee – Sztárok leszünk (2009–2015)

★★★★★★★☆☆☆

Tekintve, hogy szeretem a táncos filmeket és imádom a zenét, ezért elkerülhetetlen volt, hogy egy táncos-éneklős sorozat előbb-utóbb ne környékezzen meg.

A Glee a "Don't Stop Believin'" című számmal már 2013 decemberében felkeltette az érdeklődésemet, de bevonzani ekkor még nem tudott:

https://www.youtube.com/watch?v=JseWhrUz9TY

Az Adam Lambert, akarom mondani Elliot Gilbert (Starchild) által baromi ütősen előadott "Marry The Night" csak fokozta a kíváncsiságomat:

https://www.youtube.com/watch?v=BIT4pQu-xxk

Végül a Rachel által elénekelt "It's All Coming Back To Me Now" című dal miatt döntöttem úgy, hogy most már nem halogatom tovább a sorozat megnézését:

https://www.youtube.com/watch?v=dbxQkLlHo9g

Rachel előadása ugyanis nemcsak a szigorú Carmen Tibideaux-t győzte meg, hanem engem is, ráadásul kíváncsivá tett, hogy mégis milyen sorozat lehet az, amihez még Whoopi Goldberg is a nevét adja.

Ezúttal is a már jól bevált módszerrel néztem meg a sorozatot, azaz lényegében ledaráltam az összes részt nagyjából két hét leforgása alatt, így érve el azt, hogy az esetleges "hibák" a felszínre kerüljenek. És hát elég sok minden volt, ami a felszínre kívánkozott...

Mielőtt azonban belevágnék, annyit még el kell mondanom, hogyha tehetem, akkor magyar szinkronnal nézem a filmeket, sorozatokat, mert nem olvasni, hanem nézni szeretném őket. Ezúttal sajnos nem volt fent nCore-on szinkronos verzió, ezért angolul kellett néznem, magyar felirattal. Legnagyobb bánatomra azt kell hogy mondjam, hogy jelen esetben ez rontott egy kicsit az élményen, ugyanis míg akadt olyan film/sorozat, amelyiknél teljesen jól érhetően beszéltek a színészek, így nem kellett minden egyes mondatot olvasnom, addig a Glee esetében rendszerint elég gyorsan és sokat beszéltek a szereplők és egyfolytában az olvasással kellett foglalkoznom, ha lépést akartam tartani a hadarásukkal.

Viszont le kell szögeznem, hogy ezt nem írom a sorozat hátrányára, mert nem az ő hibájuk, hogy lusta voltam rendesen megtanulni angolul. 

És akkor nézzük most már a véleményemet, ami szerintem egy kicsit csapongó lesz, tekintve, hogy rengeteg mindent ki szeretnék magamból írni.

Dráma, dráma, leszbikus, meleg, dráma, dráma, egyéb gender dolgok, dráma, dráma...

Nem egészen ezt vártam a sorozattól. Azt hittem, hogy arról fog szólni, hogy hogyan készülnek fel egy-egy előadásra, versenyre a srácok, hogy gyakorolnak és fejlődnek, mindeközben pedig bepillantást kapok a zűrös mindennapjaikba is. Ehelyett ugyanúgy a "mindenki mindenkivel kavar" kaptafát kaptam, mint már ezer meg egy sorozatnál, mindenki keresztbe tesz a másiknak, majd megbánja, majd nyűglődünk, majd összeveszünk, hogy kicsit később kibékülhessünk, mindemellett pedig azért persze éneklünk. És naná, hogy tök jól éneklünk, hiszen mindig mindenki rögtön tudta a szöveget és a koreográfiát, egy másodperc igazi gyakorlást nem kaptunk. A versenyeken előadott dalokat is csak közvetlenül előtte este találták ki (vagy módosították), a táncot hozzá meg már tényleg nem tudom, hogy mikor dobták össze... Oké, nem azt mondom, hogy egyetlen dalt gyakoroljanak egy egész évadon át, de azért zavaróan profik voltak, bármiről volt is szó.

Itt jegyzem meg, hogy a már egyébként is ismert és híres dalok előadása általában tetszett, viszont a saját maguk által írt zenék nem fogtak meg túlzottan.

Eleinte tetszett a sorozatban, hogy a dalokat felfűztünk a sztori-szálra és énekléssel fejeztük ki az érzéseket, a dalszöveggel adtuk tudtára valakinek a mondandónkat, amelyek így jól illeszkedtek a történetvezetéshez. Viszont egy idő után ez az ének mennyiség átesett a ló túloldalára, már szinte mindent (de tényleg mindent) énekelve mondtak el, még azt is, ha mondjuk ki kellett menniük a mosdóba (na jó, kicsit túloztam...). Éppen ezért elkezdtem belepörgetni egy-egy semmitmondóbb éneklésbe, mert már besokalltam a dalolászástól és olykor idegesített is. Ja, és persze sok dalhoz dukált színpad, egyenkosztüm és díszlet is.

Ez pedig furán jött ki egy olyan kórusnál, amelyik folyton pénzhiánnyal küzd. Az milyen már, hogy elkezdünk a próbateremben énekelni, majd a vágást követően már a tök jól berendezett (ezernyi feldíszített műhavas műfenyő és hulló műhó, tényleg?) színpadon táncikálnak csillivilli egyen cuccokban (ezekre mégis honnan van mindig pénz, ha egy buszt se tudnak megfizetni?), nem mellesleg tökéletesen megkoreografált előadással (amit mikor is gyakoroltak be?). Tehát folyton az anyagiak miatt rinyálnak, de olyan jelmezekre, amit senki nem lát rajtuk kívül, mert a tök üres színháznak táncikálnak, arra van pénz? (Az anyag akkor is pénzbe kerül, ha történetesen a megvarrás a tagokra marad.) 

Szerintem teljesen rendben lett volna, és nem vont volna le az előadás értékéből, ha mondjuk a saját ruháikban próbáltak volna a színpadon, és csak a versenyeken szerepeltek volna összeillő jelmezben.

A selejtezők és a körzeti versenyek számomra a vicc kategóriát képezték. Tényleg nem tudtak három-négy csapatnál és három teljesen inkompetens zsűritagnál többet felmutatni? Ennyire ne legyen már nagyszabású a versengés... Megjegyzem, hogy több esetben profibb és színvonalasabb előadásnak gondoltam az ellenfelek produkcióját, mint a Glee Klubbosokét, mégis a mieink nyertek - természetesen.

Kicsit szomorú voltam amiatt, hogy a zenekart ennyire semmibe vették. Mindig ott voltak a háttérben, de egy büdös szó se hagyta el a szájukat, senki nem szólt hozzájuk azon túl, hogy odavakkantottak nekik, hogy kezdhetnek zenélni. De például, hogy mit akarnak énekelni, melyik dalt játsszák, azt már nem, de sebaj, ők gondolatolvasók voltak és kotta nélkül is tudták az összes létező zenét... Szóval ez nem igazán tetszett, mert oké, hogy a többi diák csak a háttérben sétálgatott, vagy éppen valamelyiküket pofánloccsintotta a jégkásával, mert csak töltelékszereplők voltak, de a zenészeknek ez a fajta semmibe vevése érthetetlen volt, hiszen valamilyen módon ők is a Glee Klub részei. (Ezt egyébként maga a sorozat is a saját képébe vágja a 4. évadban, ami tetszett...) Arról már nem is beszélve, hogy akárhányszor csak énekelgetni támadt kedvük a színpadon, a fényekért felelős kolléga is mindig ráért nekik diszkófényt produkálni. Értem én, hogy minőségi és nagyszabású produkciókkal akarták elkápráztatni a sorozat nézőit, hogy leessen az állunk, de ez a fajta profizmus nekem nem illett a képbe.

És ha már a megfelelési kényszernél tartunk... Tudom, hogy újabban kell fekete, ázsiai, latin, meleg, leszbikus, transzvesztita, meg mindenféle szereplő, és mindenhol a másság elfogadását hangsúlyozzák, azonban itt már úgy éreztem, hogy ezt a fajta sokszínűséget túlzottan is erőltetik, nagyon a képembe nyomják a szexuális irányultságra, nemi identitásra vonatkozó problémákat. Félreértés ne essen, a fentebb felsoroltakkal semmi bajom nincs, sokkal jobban elítélem az erőszaktevőket, vagy az agyhalott barmokat, azonban mivel kis hazánk nem ennyire "színes", ezért nekem ebben a mennyiségben ez fura volt. Lehet, hogy Amerikában minden második ember meleg, vagy fekete, de akárhányszor behoztunk egy újabb karaktert, az nagy valószínűséggel a saját neméhez vonzódott, vagy mondjuk nemi átalakítás előtt állt, ez pedig - akármennyire is elfogadó vagyok - már túl kirívó volt.

Amikor éppen nem ölték egymást a tagok, akkor előtérbe tudott kerülni a fent említett másság elfogadása, az egymásért való kiállás és támogatás, amit nagyon jól mutatott be a sorozat. Azonban nem tudom eldönteni, hogy a Glee Klub tagjai között tényleg volt-e igaz barátság, vagy inkább csak toxikus kapcsolatok alakultak-e ki, mivel folyamatosan marták egymást, versengtek és rivalizáltak egymással, majd jött a nagy kibékülés és előtört a csapatszellem. Valahogy nem egészen így képzelek el az összetartó társaságot és öribarikat.

Ha már az egymás cseszegetését említettem, akkor abban Sue volt a bajnok, aki mindig mindenkit baszogatott és sértegetett. Csak éppen valahogy súlytalan maradt minden erőfeszítése.

Mert hiába akart folyamatosan keresztbe tenni a kórusnak, és hiába próbálta tönkretenni őket, ha utána mégis vissza a babaruha, mert vagy valami jótett húzódik meg a háttérben, vagy meggondolja magát, vagy alkut köt, vagy csak simán elgurul a gyógyszere és tűzszünetet tart. Igazán komoly szándék, indok nincs mögötte, néha úgy nézett ki, mintha maga se tudná, hogy mit is akar, inkább csak unatkozik, ezért játszadozik a többiekkel, de leginkább Will-el. Sue rászervez, átszervez, keresztbe szervez, de bármi is változott? Semmi. Vagy legalábbis nem sok minden, mert Will valóban méltó ellenfél számára, ezért is élvezetes a párbajozásuk. Nagyjából olyan ez, mint hogy Tom és Jerry kergetőznek, de mindenki tudja, hogy Tom nem igazán akarja elkapni Jerryt... Éppen ezért nem igazán tudtam komolyan venni a kórus beszüntetése iránti "küzdelmét", mert tudtam jól, bármit is tesz, annak van egy másik olvasata is. Pont ezért lett Sue az egyik kedvenc karakterem, mert sose tudtam, hogy mi a legfőbb indoka a cselekedeteinek.

A legkevésbé kedvelt karakterem pedig az iskolai csengő volt... Az a szerencsétlen csengő folyton csak csengetett a jelenetváltásoknál, csak épp nem tudom, hogy milyen célt szolgált az idegesítésen kívül, mert a diákok semmibe vették. Eleve a folyosón voltak már, tehát nem kicsengetés volt (vagy ha igen, akkor minden tanár 5 perccel az óra vége előtt elengedte a tanulókat), és nem is becsengetés volt, mert mindenki leszarta, tovább folytatta, amit csinált. De legalább tudtam, hogy egy iskolában vagyok és hogy jelenetet váltottunk...

A Glee Klub tagjaival kapcsolatban nem tudnék kedvencet, vagy kevésbé kedvencet megnevezni, pont jó volt így, ahogy voltak. Sokféle stílusú, sokféle viselkedésű ember, mind különbözőek, és a készítők tökéletesen ábrázoltak az áskálódós picsától kezdve az idegesítő libán át a törtető csitrig, vagy a menő mégis nagy szívű sportolótól kezdve a vagány mégis érzékeny ficsúron át a visszafogott hétköznapi srácig mindenkit. Egyenként lehet, hogy nem lennének a barátaim, de így csapatban nagyon jól működtek, és ez volt a lényeg. Annak ellenére, amit fentebb írtam (az egymás hátába állított kés esete), jól működött köztük az összhang.

Meglepő volt, hogy azokra, akiknek a dalait éneklik, valós személyként tekintenek, és úgy is kezelik őket a sorozatban, ellenben a valóságban is híres színészeket, akik egy-egy mellékszerepet játszanak el, feldobva ezzel a sorozatot, úgy kezelik, mintha nem is léteznének a valóságban (például Whoopie Goldberg, mint NYADA-s atyaúristen, Sarah Jessica Parker, mint a Vouge magazin szerkesztője, Kate Hudson, mint egyetemi tanár, Gwyneth Paltrow-ról, Neil Patrick Harris-ről, Adam Lambert-ről vagy Ricky Martin-ról már ne is beszéljünk, csak hogy párat említsek...). Érdekes és faramuci helyzetet teremtettek ezzel. És ha tudnák, hogy némelyikük szülője híres színész... (Rachel szülőanyja Idina Menzel (lásd Frozen), apja Jeff Goldblum, Artie anyja "Peggy Bundy", Brittany anyja "Stifler mamája", Santana anyja Gloria Estefan, míg Blaine anyja Gina Gershon)

Azt nagyon bírtam, mikor egy-egy epizód előtt az emlékeztető narrátora, vagy maguk a szereplők beszóltak saját maguknak (például, hogy egy-egy szereplő nyomtalanul eltűnt és észre se vettük, vagy hogy végre ne énekelve mondjanak már el valamit, vagy hogy csak odaszólnak a zenészeknek és azok máris tudják mit kell játszaniuk, esetleg hogy mindig a verseny előtti este találják ki, hogy mit énekeljenek, és még sorolhatnám), utalva ezzel arra, hogy amiket fent felsoroltam, azokat maguk a készítők is észrevették és viccet csináltak belőle. Ez az önirónia sokszor megmosolyogtatott és jár érte a plusz pont. 

De volt olyan is, amikor kicsit szíven ütött a sorozat... Mikor az 5. évad 3. része úgy kezdődött, hogy a kórus fekete ruhában énekelt, már tudtam, hogy valami tragikus dolog történt, majd megjelent Finn képe a kivetítőn. Valahogy éreztem, hogy ez más, ez nem a sorozat, ezért utána néztem és megdöbbenve olvastam, hogy a Finnt alakító színész - véletlen drogtúladagolásban - ekkor halt meg. Az egész rész hangulatára rányomta ez a bélyegét és nem tudtam megállni, hogy a színészek arcát látva ne potyogjanak az én könnyeim is... 

És ahogy olvastam a cikket, szembesítettek vele, hogy 2020 júliusában a Santana-t alakító színésznő is meghalt, belefulladt egy tóba. Innentől kezdve más szemmel néztem rá és megszakadt érte is egy kicsit a szívem...

Az értékelés megírása előtt nem sokkal pedig még egy halálhír jutott el hozzám, mégpedig a Puck-ot alakító színészé, aki miután kiderült, hogy kiskorúakról készült felvételeket birtokolt, nem várta meg, hogy börtönbe kerüljön, hanem önkezével vetett véget életének... Ezt inkább nem kommentálom...

Bár hat évados (legyen inkább öt és fél) a sorozat, szerintem alapból csak hárommal számoltak a készítők, ezért is érződik úgy, mintha nem tudtak volna a negyedik évadtól mit kezdeni a szereplőkkel. Mert se nem egy teljesen új gárdával próbálták meg az elődök sikerét újra összehozni, se nem a régi szereplők sorsának alakulását követhettük nyomon, hanem a kettő összemosását kaptuk, ami egyre inkább a régi tagok újra előtérbe helyezését forszírozta. Mert hiába kaptunk részben új csapatot, érdektelenek és "szürkék" voltak, nem tudtak hozzánk közel kerülni, nem tudtuk jobban megismerni őket, hiszen folyamatosan csak az "öregdiákok" énekeltek, ők segítettek, ők mutatták meg mit hogy kell, őket hívták vissza, az ő életüket követtük inkább nyomon, ezáltal teljesen a háttérbe szorították és elnyomták az újoncokat. Mivel pont azok ballagtak el, akik a csapat lelkét alkották, akikre a legjobban fókuszált a történetvezetés, így borítékolható volt, hogy problémás lesz a folytatásnál nélkülük helyt állni. Nem is nagyon sikerült. Viszont teljesen béna volt visszaráncigálni az elballagott tanulókat az iskolába, mert így nem tudták a saját útjukat járni és ténylegesen felnőni.

Vannak, akik úgy vélik, hogy meg kellett volna állni a harmadik évadnál, szerintem viszont volt még benne potenciál, csak nem tudták eldönteni a készítők, hogy jobbra vagy balra menjenek-e, így pedig nem tudták bevenni a kanyart...

Sorozatnézés ideje: 2022. március 18. - április 10.