Sanghaj ostrom alatt (2019)

★★★☆☆☆☆☆☆☆ 

A három csillagot a látványvilág kapja, mert egész jó volt a CGI; egyébként a színészek alakításával elvoltam, nem nyújtottak maradandót, de nem is idegesített a bénázásuk, ellenben még annyi infót se tudtam meg róluk, hogy bármelyikükkel együtt érezzek, vagy izguljak értük; a sztori pedig vacak volt, nagyon sok mindent hiányoltam belőle, mert a kidolgozottság helyett inkább a harcjelenetekre fókuszáltak.

Semmit nem tudtunk meg az idegenekről, azon kívül, hogy egy kínai űrhajó által hozott "xianteng" nevű energiaforrást akarnak tőlünk elvenni. Már mindenki elbukott, kivéve Shanghajt, és erre rá is feküdtek a készítők, kizárólag Shanghajra fókuszáltunk, mintha a világ többi része nem is létezne és tényleg majdnem kihaltunk volna. 

Arra, hogy az űrlények hogy nézhetnek ki, egy másodperc időráfordítást nem pazaroltak. Vannak kellőképpen tökös harcigépeik, ennyit elég is tudni róluk...

Az egység is csak a főmuftiból, a főcsajból és 4 csapattagból állt, a többi katonáról egy fél mondat nem esett, olyan volt, mintha a több ezer drónt meg légi járművet is csak ez a 4 ember irányítaná.

Sima fegyverekkel lövöldöztünk olyan ellenségre, aminek egy ilyen lövedék meg se kottyant, így teljesen értelmetlenül haltak meg a töltelékstatiszták. 

Az akciójelenetek között folyamatosan ugyanaz (vagy ugyanolyan) zene szólt, zavaróan figyelemfelkeltően, egy idő után már rendkívül untam és zavart.

A főszereplők nagyjából 5 éves gyerekek szintjén viszonyultak a szerelemhez, senki nem mondta meg a másiknak nyíltan, hogy szereti. Ennyi idős korukra lehetne már nagyobb önbizalmuk és több bátorságuk, mert ez a tutyimutyiság a tökös katonáknál számomra értelmezhetetlen...

Volt az a rész, mikor a burkon hézagok (repedések) keletkeztek és gyorsan be kellett őket foltozni. Na, ez a rész semmi másról nem szólt, minthogy kellene megint egy "izgis" akciójelenet, mert nincs miről beszélgessenek a karakterek (akik egyébként se nagyon vitték túlzásba a beszélgetést, ha mégis megszólaltak, akkor se bonyolódtak magasröptű szócsatákba). Ugyanis, ha az általuk kilőtt sugártól gyengült meg a burok, akkor már rögtön szembesülniük kellett volna a problémával, nem ennyi idő elteltével, így ebben a formában olyan volt a jelenet, mintha alaposan bokán rúgnálak és neked egy hét múlva kezdene el fájni a bokád. Logikátlan és valószerűtlen.

A "végső csatába" induláskor lehetőségük van a "hármaknak" egy-egy időkapszulaszerűségbe helyezni tárgyakat. Mégis minek? Inkább adtak volna nekik 10-15 percet meg egy-egy telefont, hogy beszéljenek a szeretteikkel, vagy akivel csak akarnak, hogy elmondhassák nekik, amit szeretnének. Ez az időkapszulásdi szerintem jó nagy hülyeség volt.

Elég sokszor volt "Függetlenség napja" utóérzetem: megjelenik a város felett egy felhőszerűségbe burkolózó anyahajó, sok kis köcsögöt küld az alatta elterülő városra, hogy húzgálják az emberek bajszát, majd mikor megunja a főköcsög, hogy a sok kis bigyó légifogócskázik, ki akarja lőni a várost a legpusztítóbb fegyverével, amit az emberiség annak megsemmisítésével akadályoz meg (jelen esetben az ágyúval, míg a Függetlenség napjában egy önfeláldozó pilótával). Mi az, nem volt semmi új a nap alatt?

A film végén 5 évvel később láthatjuk, hogy szinte egész Shanghajt visszaépítették már. Értem én, hogy nem mindenhol kell 10 év egy 5 méteres útszakasz felbontásához és újrabetonozásához, mint kis hazánkban, de valahogy túlságosan is hihetetlen számomra, hogy a romeltakarítással, a beszakadt földrészek visszatöltésével és a kismillió felhőkarcoló újra felhúzásával ilyen hamar végeztek...

Filmnézés ideje: 2021. december 18.

Jóbarátok: Újra együtt (2021)

Sajnos nem tudom értelmezni ezt az egészet...

A Jóbarátok az egyik, ha nem "A kedvenc" sorozatom, amit már megszámlálhatatlanul sokszor láttam, akár a tévében (amikor még volt tévém XD), akár az eredeti DVD-n (megkaptam/megvettem mind a 10 évadot, majd túl is adtam rajta XD /nincs már mivel lejátszanom.../), akár letöltve (most is rajta van a mobilvinyómon, hogy akkor is tutira meglegyen a sorozat, ha netán soha többé nem lenne internetszolgáltatás), akár a Youtube-on lejátszva. 

Kívülről tudom a részeket, a poénokat, egyszerűen imádom minden percét, minden karakterét. 

Még Jóbarátok pólóm is van...

De ezt a visszatekintő filmszerűséget egyszerűen nem tudom hova tenni...

Egyrészt, aki rajongó, az már a legtöbb háttér információval, kulisszatitokkal tisztában van. Ezért hívják rajongónak. És ők fogják megnézni ezt a filmnek nevezett valamit is, mert aki nem rajongó, azt nem igazán fogja érdekelni. Szóval ennek a résznek valami újat, valami pluszt kellett volna nyújtania számunkra, rajongók számára... Valamit, ami még közelebb hozza a sorozatot, a színészeket, a karaktereket hozzánk.

Nem tudnám megmondani, hogy ezt mivel érhették volna el a készítők, de az, hogy a szereplők egy asztal mellett újraolvassák a szövegkönyvet és be van vágva alá az eredeti jelenet; hogy olyan emberekkel vonultatnak fel (tök feleslegen) a sorozatban "ikonikussá vált" ruhákat, akiknek totál semmi köze az egész sorozathoz (Cindy Crawford? Justin Bieber? Tényleg? Ezt komolyan muszáj volt?); hogy visszaidézve egy-egy mellékszereplőt, megjelent a karaktert megformáló színész, mindenkivel "lepacsizott", majd vihargyorsan távozott is (mert nem jutott több idő rá); egyszerűen értelmetlen volt. 

Phoebe "Büdös macska" dalának előadása a kórussal és Lady Gagával egyenesen már kínos volt. Láttam Lisa Kudrow arcán, hogy kellemetlenül érzi magát. Lehet, én értelmeztem rosszul, de nekem ez jött le.

Az meg aztán csak hab volt az elcseszett tortán, hogy hírességek, vagy vadidegenek hogy viszonyultak a sorozathoz. Mégis kit érdekel ennek a pár embernek a véleménye? Mit adott hozzá a visszaemlékezéshez? Számomra semmit, csak az értékes időt vette el...

Megjegyzem, hogy magát a próbálkozást sem igazán értem, hogy miért kellett és mire lett volna jó. Egy ilyen hosszú sorozatból másfél óra alatt semmi épkézlábat nem lehet összehozni, hiszen rengeteg mellékszereplőt vonultatott fel, a forgatások mögött millió sztori lapulhat, ezernyi élményt adott a mai napig is meglévő hatalmas rajongótábornak, így napokig lehetne nosztalgiázni rajta és élménybeszámolókat tartani. Másfél óra... Cöhh...

De ez alatt a rövid idő alatt is csak azt tudtam meg (megint), hogy Monica-t Rachel szerepére akarták castingolni, hogy jól működött a kémia Chandler és Monica között, így megtartották az ő közös mellékszálukat, illetve hogy Ross utálta Marcellt. Hurrá, ezeket már eddig is tudtam...

És még valami mellett nem tudtam elmenni. Hogy mennyit változtak a szereplők... Értem én, hogy nem 1-2 év telt el, hanem 17, azt is értem, hogy mindenki megöregedett, de sajnos a lányoknál a botox, míg a fiúknál a pocak azért eléggé bejátszott, és ez valahogy rányomta a bélyegét a régen látott karakterek emlékére... 

Csillagot inkább nem adok rá.

Filmnézés ideje: 2021. december 28.

Valaki a túloldalon (2020)

☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆ 

Végre megint egy kellőképpen szétcincálható film. Mert semmi, ismétlem semmi nem volt benne, amibe ne tudnék belekötni... Konkrétan, az egész úgy szar, ahogy van...

De ne csapjunk egyből a szar közepébe, kezdjük az elején. Ekkor még - annak ellenére, hogy nem vagyok egy nagy horror rajongó - kellő lelkesedéssel kezdtem neki a filmnek. Ami lassan indult. De nem baj, majd mindjárt beindul kicsit. Mondom mindjárt. Hamarosan. Nemsokára. Na, mi lesz már. Oké, elkezdtem unni. Egyre jobban unom. Oké, valaki pöckölje ki a szememet, mert mindjárt idealszom. Végre valami történik! Na, most már nem unott vagyok, hanem ideges. Hurrá, vége a filmnek...

A film vontatott és szürke, mind az ötven árnyalatával. Nem hiszem el, hogy egy horror filmben nem tudnak bármi más színt használni, csak a sötétet, a feketét, a koszosat, a szürkéset. Értem én, hogy hangulatkeltés, de ez teljesen életszerűtlen. Még a növények is szürkék voltak. Sőt, a gyerekszoba is! Aminek alaphangon szivárványszínűnek kellene lennie a rengeteg játéktól. De itt még Fülest is összemosták egy pár szürke zoknival... Szegény gyerek...

És azt se hiszem el, hogy ebben a kurvára színtelen házban (világban) nincs egyetlen villanykapcsoló se. Bár, ha fel is kapcsolnák véletlenül, akkor is csak egy nagy rakás homályt, árnyékot, vagy sejtelmes derengést kapnánk. Hagyjuk is...

A sztori unalmas. Nem kicsit, nagyon. Semmi mást nem látunk, csak a nőt. A nőt, ahogy baromi lassan halad a folyosón, ahogy tetű lassan megy jobbról balra, jó hosszan mászik a padláson, a pincében. A nő van mindig a középpontban, mögötte tök üres falak, bútortalan helyiségek, de főleg a falikép mentes folyosó. Csak a nő az unalmasan semmilyen falakkal.

Nagyon sokáig vártam, hogy a dögunalom végre valahára felpörögjön, történjen valami, bármi, de egy idő után inkább elővettem a telómat és elkezdtem játszani, mert nem volt türelmem kivárni, hogy a nő eljusson A-ból B-be. (Innentől a legjobb, amit egy film kaphat nálam, az a 3 csillag.)

És ekkor baromira megijedtem... ...volna, ha nem sejtettem volna előre, hogy ez a film is csak egy a hangosan ijesztgetni akarók közül. Hirtelen a síri csendben araszolást felváltották a "semmit se látunk, de azt jó hangosan" események. (Újabb mínusz csillag, utálom, ha a félelmemet ilyen szar trükkökkel próbálják meg elérni.)

Hurrá, végre feltűnt a "szörny". Azt hiszem legalábbis, mert a töksötét sarokban semmit se láttam belőle. Asszem el kéne mennem szemészetre... De mi ez az irritáló hang? Csontok recsegése, ropogása, pattogása. Na ezt most hagyják abba, mert pillanatok alatt felbasszák vele az agyamat. Oké, csak folytatja, hopp, még egy csillag lepottyant...

Igen, ez az, előjött végre a sötétből. Tényleg ettől kellene megijednem? Komolyan? Na nézzük, összepisilem-e magamat. Odakúszik egy kopasz nő a mostohaanyucihoz, jártatja a száját, hogy a srác az övé, bla-bla-bla, majd nem történik semmi, újból a sötétben van, és megint előkúszik, ezúttal egy másik formájában és megint nem történik semmi. Mert a mostohaanyuka megmondja neki, hogy a fiú az övé. Pont. (Csillag viszont most már tényleg nuku.) Egyrészt nem is az övé, mert csak a mostohája, másrészt semmilyen érzelmi kapcsolat nem volt köztük, nem kaptunk egy szívmelengető mostoha-gyerek kapcsolatot, csak egy fapofájú unott gyereket, akinek egy eleven megmozdulása nem volt, nem is beszélgettek szinte semmiről, nem is játszottak, mégis mivel akarták elhitetni velem, hogy egy nagyon erős kötelék az övék?

Esküszöm, az apjával sokkal bensőségesebb volt a kapcsolata a kis srácnak. Már amikor apuci hajlandó volt hazatolni a pofikáját. Viszont olyan fatökű volt, hogy csodálom, hogy a mostohaanyucinak nem szálkásodott ki a... Elugatják a pasinak, hogy valami nem stimmel a szomszéd házzal, de nem hiszi el, sőt, mikor a kölyöknek baja esik, akkor a nőt hibáztatja. A fiú viszont örökölte az apja fatökét, mert ahelyett, hogy kinyitotta volna a száját, hogy nem a mostohaanyja bántotta, inkább meg se mukkan. Pedig a nő volt az egyetlen, akire számíthatott volna, ő volt végig, aki próbálta megmenteni a "szellemtől". Apucinak meg csak annyira tellett, hogy lezuttyant a padlásról a fürdőbe és nyekkent egyet... ...tőle aztán vihetik a kölyköt... ...azt a kölyköt, akiért csak a nő küzd folyamatosan, számomra teljesen érthetetlen okból.

A "szörnyikéről" meg ne is beszéljünk. Mi volt ebben a kopasz nőben, meg valami csupasz izében rémisztő? Se nem félelmetes, se nem veszélyes, se nem gusztustalan. Esküszöm, egy januári gázszámla ijesztőbb számomra, mint ez a valami...

Filmnézés ideje: 2021. december 3.