2021. december 3., péntek

Valaki a túloldalon (2020)

☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆ 

Végre megint egy kellőképpen szétcincálható film. Mert semmi, ismétlem semmi nem volt benne, amibe ne tudnék belekötni... Konkrétan, az egész úgy szar, ahogy van...

De ne csapjunk egyből a szar közepébe, kezdjük az elején. Ekkor még - annak ellenére, hogy nem vagyok egy nagy horror rajongó - kellő lelkesedéssel kezdtem neki a filmnek. Ami lassan indult. De nem baj, majd mindjárt beindul kicsit. Mondom mindjárt. Hamarosan. Nemsokára. Na, mi lesz már. Oké, elkezdtem unni. Egyre jobban unom. Oké, valaki pöckölje ki a szememet, mert mindjárt idealszom. Végre valami történik! Na, most már nem unott vagyok, hanem ideges. Hurrá, vége a filmnek...

A film vontatott és szürke, mind az ötven árnyalatával. Nem hiszem el, hogy egy horror filmben nem tudnak bármi más színt használni, csak a sötétet, a feketét, a koszosat, a szürkéset. Értem én, hogy hangulatkeltés, de ez teljesen életszerűtlen. Még a növények is szürkék voltak. Sőt, a gyerekszoba is! Aminek alaphangon szivárványszínűnek kellene lennie a rengeteg játéktól. De itt még Fülest is összemosták egy pár szürke zoknival... Szegény gyerek...

És azt se hiszem el, hogy ebben a kurvára színtelen házban (világban) nincs egyetlen villanykapcsoló se. Bár, ha fel is kapcsolnák véletlenül, akkor is csak egy nagy rakás homályt, árnyékot, vagy sejtelmes derengést kapnánk. Hagyjuk is...

A sztori unalmas. Nem kicsit, nagyon. Semmi mást nem látunk, csak a nőt. A nőt, ahogy baromi lassan halad a folyosón, ahogy tetű lassan megy jobbról balra, jó hosszan mászik a padláson, a pincében. A nő van mindig a középpontban, mögötte tök üres falak, bútortalan helyiségek, de főleg a falikép mentes folyosó. Csak a nő az unalmasan semmilyen falakkal.

Nagyon sokáig vártam, hogy a dögunalom végre valahára felpörögjön, történjen valami, bármi, de egy idő után inkább elővettem a telómat és elkezdtem játszani, mert nem volt türelmem kivárni, hogy a nő eljusson A-ból B-be. (Innentől a legjobb, amit egy film kaphat nálam, az a 3 csillag.)

És ekkor baromira megijedtem... ...volna, ha nem sejtettem volna előre, hogy ez a film is csak egy a hangosan ijesztgetni akarók közül. Hirtelen a síri csendben araszolást felváltották a "semmit se látunk, de azt jó hangosan" események. (Újabb mínusz csillag, utálom, ha a félelmemet ilyen szar trükkökkel próbálják meg elérni.)

Hurrá, végre feltűnt a "szörny". Azt hiszem legalábbis, mert a töksötét sarokban semmit se láttam belőle. Asszem el kéne mennem szemészetre... De mi ez az irritáló hang? Csontok recsegése, ropogása, pattogása. Na ezt most hagyják abba, mert pillanatok alatt felbasszák vele az agyamat. Oké, csak folytatja, hopp, még egy csillag lepottyant...

Igen, ez az, előjött végre a sötétből. Tényleg ettől kellene megijednem? Komolyan? Na nézzük, összepisilem-e magamat. Odakúszik egy kopasz nő a mostohaanyucihoz, jártatja a száját, hogy a srác az övé, bla-bla-bla, majd nem történik semmi, újból a sötétben van, és megint előkúszik, ezúttal egy másik formájában és megint nem történik semmi. Mert a mostohaanyuka megmondja neki, hogy a fiú az övé. Pont. (Csillag viszont most már tényleg nuku.) Egyrészt nem is az övé, mert csak a mostohája, másrészt semmilyen érzelmi kapcsolat nem volt köztük, nem kaptunk egy szívmelengető mostoha-gyerek kapcsolatot, csak egy fapofájú unott gyereket, akinek egy eleven megmozdulása nem volt, nem is beszélgettek szinte semmiről, nem is játszottak, mégis mivel akarták elhitetni velem, hogy egy nagyon erős kötelék az övék?

Esküszöm, az apjával sokkal bensőségesebb volt a kapcsolata a kis srácnak. Már amikor apuci hajlandó volt hazatolni a pofikáját. Viszont olyan fatökű volt, hogy csodálom, hogy a mostohaanyucinak nem szálkásodott ki a... Elugatják a pasinak, hogy valami nem stimmel a szomszéd házzal, de nem hiszi el, sőt, mikor a kölyöknek baja esik, akkor a nőt hibáztatja. A fiú viszont örökölte az apja fatökét, mert ahelyett, hogy kinyitotta volna a száját, hogy nem a mostohaanyja bántotta, inkább meg se mukkan. Pedig a nő volt az egyetlen, akire számíthatott volna, ő volt végig, aki próbálta megmenteni a "szellemtől". Apucinak meg csak annyira tellett, hogy lezuttyant a padlásról a fürdőbe és nyekkent egyet... ...tőle aztán vihetik a kölyköt... ...azt a kölyköt, akiért csak a nő küzd folyamatosan, számomra teljesen érthetetlen okból.

A "szörnyikéről" meg ne is beszéljünk. Mi volt ebben a kopasz nőben, meg valami csupasz izében rémisztő? Se nem félelmetes, se nem veszélyes, se nem gusztustalan. Esküszöm, egy januári gázszámla ijesztőbb számomra, mint ez a valami...

Filmnézés ideje: 2021. december 3.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése