★★★★★★☆☆☆☆
(Spoileres értékelés)
A sorozat címe számomra arra utalt, hogy legalább ház magasságú hó hullik, a tenger mindent elmos, ami az útjába kerül, a szél mindent összedönt, és a vihar miatt rengetegen meghalnak, vagy valami hasonlót.
Ezzel szemben egyrészt a sorozatban alig esik egy kis hó (éppen csak egy hóemberre való, ettől még Kanadában is több hó hullik egy átlagos téli estén), a tenger pont annyira háborog, hogy a szereplők simán végig tudják nézni a kerítésnél álldogálva, ahogy a világítótorony ledől, de szinte a hajuk nem libben meg közben a szélben, az áram is többé-kevésbé folyamatosan biztosított a házakban (kis hazánkban például már két csepp eső esetén elmegy az internetszolgáltatás), másrészt a viharka lényegében háttérbe szorul a furcsa idegen miatt, aki "terrorizálja" a sziget lakóit, sorra halnak meg "rejtélyes" körülmények között, de határozott üzenetet hátrahagyva az emberek, és inkább erről szól a történet, semmint az ellehetetlenült körülményekről...
Szóval részemről a címadást félrevezetőnek érzem.
Biztos velem van a probléma, de ha valaki sorra öldökli körülöttem az embereket mindenféle rejtélyes körülmény közepette, és tudom, hogy ki az (mert igen, a szigetlakók is tudták (csak nem sejtették XD), hogy a fura alak áll az események mögött), valamint lépten-nyomon-holttestenként belebotlok a felhívásába, hogy "adjam meg neki, amit akar, és akkor elmegy", akkor valószínű, hogy egy-két hulla után azért csak nekiszegezném a kérdést, hogy mi a francot akar, nem várnám meg, hogy mégis mikor szándékozik kinyögni magától az óhaját. Itt viszont valahogy senkinek nem jutott eszébe, hogy megkérdezze tőle ezt nyíltan...
Ahogy az se jutott senkinek eszébe, hogy mondjuk az idős hölgy fejét kiemelje végre a vízzel teli csapból, hiszen még nem látta minden egyes szigetlakó a holttestet.
Az a rész nem kicsit volt nevetséges, amikor a gyerekek megérintették a kutyafejű botot. Látja a felvigyázó nő (majd később a többiek is), hogy mikor egy gyerek hozzáér a kutyafejhez, akkor összecsuklik, látszólag elájul/meghal, de képtelenek voltak a többi gyereket megakadályozni abban, hogy meg ne érintsék a botot. Mert egy törékeny kisgyerek ugyebár emberfeletti erővel rendelkezik, ezért lehetetlen visszatartani...
Szerintem az a jelenet "hibás", mikor a fura ürge látványos bemutatót tart a gyűlésen, hogy a gyerekekkel éppen repked a világoskék éggel a háttérben, közben pedig mondja, hogy "ha ott leejtem őket, itt is meghalnak", a gyerekek kezét pedig tényleg elengedi repülés közben, szóval meg kellett volna halniuk, de mégis életben maradtak. Tehát ez a rész tutira sántít, még akkor is, ha csak fenyegetőzésként "szimulálta" a dolgot...
Miután a fura pasas végre előállt a farbával, hogy mit is akar (magával vinni, örökbe fogadni és felnevelni a 8 gyerek közül egyet olyannak, mint amilyen ő), senki nem kérdezte meg, hogy ő mégis micsoda és pontosan mit és miért is csinál (azon túl, hogy baromi öreg, nem ismeri a fogkefét, ellenben ismeri minden ember nem is kicsit sötét múltját, továbbá manipulálja az emberek agyát, hogy megöljék magukat). Mikor magáról beszélt, akkor sem az emberek kérdésére válaszolva tette ezt, hanem önállóan.
A főszereplő férfi egyszemélyes kifakadása arról, hogy ő már bezzeg nem adja oda egyik gyereket se, kicsit érdekes annak fényében, hogy a másik opció szerint az ürge mindenkit kinyír a szigeten. Igen, a gyerekeket is. Szóval az addig rendben, hogy félti a saját fiát, de végiggondolva a két lehetőséget, mindenki másnak egyértelmű volt, hogy miként kell dönteniük. Értem én, hogy minden filmbe kell az ellenpólus, a másik szemszögből való megközelítés, de itt ez eléggé egyoldalúra sikerült, hiszen csak ez az egy férfi kelt ki önmagából, így pedig nem volt meglepő a döntés.
Nincs gyerekem, így a szülők helyzetét nem tudom kellőképpen átérezni ebben a szituációban, hogy milyen lehet elveszteni akit neveltél, szerettél, óvtál minden bajtól, de az a módszer, ahogy a szülőket sorshúzás elé állította a fura idegen, idegőrlő volt, ott már az én szívem is a torkomban dobogott annak ellenére, hogy borítékolható volt, hogy melyik gyerek szülője "húzta" a fekete követ.
Összességében eleinte lassan épült fel a történet, a vihar bevonását feleslegesnek tartom, mert nem adott hozzá semmi különlegeset a sztorihoz (sőt, az évszázad vihara megnevezés enyhén szólva is túlzás), a szereplők döntéseivel és viselkedésével, a halálesetek körüli cselekményekkel sokszor nem értettem egyet, miután végre a fura "valami/valaki" előtérbe került felpörögtek az események, bár nagy fordulattal a lezárás se szolgált, szóval engem nem tudott meggyőzni ez az alkotás...
Sorozatnézés ideje: 2020. május 11-12.
