2015. november 23., hétfő

Oscar (1991)

★★★★★★★★★★

Vannak olyan vígjátékok, melyeket időről időre újranézek, mert annyira tetszettek és megragadtak a buksimban. És hiába láttam már ezerszer ezeket a filmeket, ettől függetlenül minden egyes alkalommal újra nevetek a helyzeteken, a poénokon, a szereplők bénázásán.
Számomra az Oscar is ezek közé tartozik, úgyhogy ideje volt az újranézésnek. Ezúttal a párommal néztem meg, aki bár gyerekkorában látta, nem emlékezett belőle semmire.
És tudjátok, mi a legjobb? Neki is ugyanúgy bejött, mint nekem, végignevette velem a filmet és hozzám hasonlóan benne is megragadt egy-két ütősebb mondat.

A szereplők hatalmasat alakítanak, egyikük se marad közömbös számomra, mindenki tökéletes választásnak bizonyult az adott szerepre. A karakterek egyediek, jól kidolgozottak, egyikük sem egy átlagos személyiség, és ez a sokszínűség is sokat hozzáad a filmhez.

Az alapötlet remek, a szálakat tökéletesen kuszálják össze, és a végére szépen összeáll a kép, így kell ezt csinálni.
A teljes káosznak tűnő helyzet simán átlátható és követhető, annak ellenére, hogy egy idő után már kicsit kiszámíthatóak az események. (Talán ez az egyetlen film, melyben a táskacserélgetés nem idegesít.)

A ’30-as évekbeli stílus nagyon illik az összképhez és egyedivé teszi a filmet, nagyon eltalálták a rendezők a hangulatot.

Nekiállhatnék oldalakon keresztül ecsetelni, hogy mely jelenetek és beszólások voltak a kedvenceim, vagy mely karakterekben mit szerettem leginkább, de az már spoiler-es lenne, tehát csak azok értenék, akik már úgyis látták a filmet, így nem látom túl sok értelmét.
Legyen elég annyi, hogy rengeteg humorral fűszerezett zseniális vígjáték, amit LÁTNI KELL!

Filmnézés ideje: 2015. november 22. (újranézés)

Spawn – Az ivadék (1997)

☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆

Nem, nem, nem és nem!
Nem volt értelme a történetnek.
Nem voltak szimpatikusak, vagy szerethetők a szereplők.
Nem tudták még a CGI részét se normálisan megcsinálni.
Nem találtam semmi értékelhetőt a filmben.
Na, ezért kapja gondolkodás nélkül a hatalmas nullát!

Az összeégett főszereplő kinézete visszataszító volt, és emellett még a folyamatos kínlódását és nyűglődését is végig kellett szenvednem.
A kék hímes tojás fejű dagadék rettentően irritált, bár a párom szerint egész vicces volt. Engem azonban csak idegesített és undorítónak találtam, aki ráadásul még gusztustalankodott is.
A többi karakter viselkedése többnyire csak simán zavart, vagy hidegen hagyott, egyedül a kutyus volt aranyos.
A borzalmas karaktereket tetézték a minősíthetetlenül pocsék grafikai megoldásokkal, szóval tényleg minden lehetséges szinten elcseszték a filmet.

Mellesleg Jason Wynn gyengeelméjűségéről már a film elején tanúbizonyságot tett, mikor ezek a mondatok elhagyták a száját: "Simmons? Ő a legjobb a csapatban. Miért éppen ő kell?" Na cseszd meg, vajon miért? Idióta...

Filmnézés ideje: 2015. november 20.

Elrabolva 3 (2015)

★★★★★★★☆☆☆

Végre egy film, amelyben egész rendben volt a nyomozás, mind a rendőrök részéről, mind a volt CIA-ügynök részéről (mondjuk ez a része talán nem is kérdéses). 

Franck Dotzler felügyelő szerepében Forest Whitaker remekül vezette a nyomozást, igazi profi, aki zseniálisan látta át a helyzetet, a nyomokat tökéletesen követte, mindeközben felismerte azt is, hogy Bryan Mills mindig egy lépéssel előttük jár, ennek ellenére ügyesen összetette azt a képet is, hogy a férfi nem az igazi gyilkos, hanem ő is csak az elkövetőkön akar bosszút állni. Mindkét oldalt élvezet volt végigkövetni és a szálak kibogozásában részt venni.

Bryan barátainak segítsége és támogatása is teljesen rendben volt, mint ahogy az is, hogy a lánya, Kim talpraesett és okos volt, remekül kezelte a helyzetet és a legapróbb jelekből is értett. Örültem neki, hogy nem egy szerencsétlenkedő fruskát kaptunk, hanem egy karakán lányt.

Igazság szerint ennél sokkal többet nem is nagyon tudok írni a filmről, nem igazán volt benne, ami idegesített volna, vagy amibe szívesen beleaggatnám a körmömet, a színészek is és a történet vezetése is korrekt volt.

A film vége azért elég "viccesre" sikerült, mikor Franck Dotzler felügyelő közölte, hogy akár le is csukathatná Bryan-t, mert letöltötte a gépeikről az üzeneteket, ami bűncselekmény. Mert ugyebár amit egész film alatt csinált, azok egyike sem minősült bűncselekménynek...

Filmnézés ideje: 2015. november 20.


2015. november 22., vasárnap

Deep Impact (1998)

★★★★★★☆☆☆☆

Az alapötlet a már jól lerágott "pusztítsuk el a Földet, de mégse" sablon, amivel nincs is különösebb baj, már megszoktam, hogy folyton UFO-kal, meteorokkal, üstökösökkel, egyéb természeti csapásokkal szeretnék Amerikát a földdel egyenlővé tenni, de természetesen soha nem sikerül. Azzal viszont már problémáim vannak, ha mindezt bénán tálalják, a sablonok nem szólnak nagyot és még a szereplők se nőnek a szívemhez, hogy aggódjak értük.

Jelen esetben több mindennel is elégedetlen voltam, de sajnos ezeket csak a spoiler-es résznél tudom kifejteni. Annyit azonban leszögezek, hogy nem a szereplőkkel, vagy a látványvilággal voltak gondjaim, hanem inkább a történetvezetéssel.

Innentől spoiler-es:

A film elején látható eseménysornak ebben a formában nem volt túl sok értelme. Mégis mi a csudának karamboloztatták a csillagászt, ha a fejesek mégis megtudták, hogy halált hozó üstökös tart a Föld felé?
Ezt a jelenetet kétféle verzióban tudom elképzelni:
1) A csillagász karambolozik, ezért nem tudódik ki a felfedezés, csak már túl későn, így nem tudnak felkészülni rendesen a védekezésre.
2) A csillagász nem karambolozik és el tudja mondani az állambácsiknak, hogy mekkora veszély fenyegeti a Földet, így ütőképes stratégia kidolgozására is marad idő.
De ebben a harmadik - béna - verzióban sajnos értelmetlennek tartom.

Az amerikai filmek egyik sajátossága a "hazafiasság", azaz tutira beletesznek egy amerikai zászlót, vagy mondjuk az elnököt, aki a beszédével lelket önt az emberekbe. Na, most az elnökös verziót kaptuk meg, csak az volt ezzel a gond, hogy már túlságosan is sokat kaptunk belőle.
Viszont amíg Morgan Freeman játssza ezt a szerepet, addig részemről rendben van.

A 6 űrhajós összesen 8 atombombát vitt az űrhajóval, ellenben először csak 4 töltetet juttattak az üstökös belsejébe. Vajon miért? És miért nem volt elég üzemanyaguk akár csak az apróbb manőverezésekhez? Tudjátok, hogy miért nem? Mert ezzel a szerencsétlenkedéssel is csak a feszültséget szerették volna fokozni a készítők, azonban számomra ez így rettentően hatásvadászra sikerült. Az elfogadható küldetés az lett volna, hogy felmennek, két különböző helyszínen elhelyezik a 8 töltetet, egy-két embert esetleg elvesztünk, majd elhúznak onnan, az üstökös ripityára robban és kész. De akkor a nézők nem izgulhattak volna azon, hogy elakad a fúrófej és rizikós helyzetbe kerülnek az űrhajósok, vagy hogy már egy helyett két üstökös tart a Föld felé, nem kellett volna az űrhajósoknak együttérzést kiváltó önfeláldozásra vetemedniük, és a kisebbik üstökös nem csapódhatott volna be a Földbe, hogy sok életet elpusztítva összefogásra késztesse az embereket az újrakezdéshez.
Na, ezek azok a húzások, amelyeket profin kell elkészíteniük ahhoz, hogy tetsszen a film, de jelen esetben annyira érződött a direkt bénázás, hogy csak rontott a film élvezhetőségén.

A kis srác, Leo Beiderman lánykérése - mondjuk úgy - szükséges húzás volt ahhoz, hogy a lány is velük tarthasson a menedékbe (amire végül érthetetlen okból nem is került sor, azonban mégis hátrahagyta a végén a családját), azonban mikor megláttam a két jegygyűrűt, akaratlanul is elröhögtem magam. Hiszen csak "egy gyűrű mindenek felett", nem kettő. XD

Az a rész teljesen rendben volt, mikor a sorsolásról beszélt az elnök. Ott sikerült egy kis időre kiváltaniuk belőlem az együttérzést, kicsit engedtem megvezetni magam, pedig tudtam, hogy természetesen nem fogjuk kinyírni az emberiséget, szóval kár a gőzért.
Amikor a riportercsaj arról kezdett el beszélni a tévében, hogy "akiket előre kiválasztottak, azokat néhány percen belül értesítik", abban a pillanatban megcsörrent a telefonom. Hatalmas vihogásba kezdtünk a párommal, hogy milyen mázlisták vagyunk, minket kiválasztottak. XD

A riportercsaj önfeláldozása az előzmények tükrében nem igazán volt érthető, hiszen folyamatosan ellenszenvesen viselkedett az apjával. Na persze megható és szívszorító jelenet volt, ezt elismerem, vannak, akik vevők az ilyesmire. Mellesleg az is értelmetlen volt, hogy az emberek összevissza kezdtek el rohangálni a szökőár közeledtével. Mégis mit gondoltak? Ez pont olyan béna húzás, mint mikor valami dől az ember felé, és nem oldalra fut előle, hanem előtte szalad...

Amiért Sarah családja hátrahagyta szegény kutyust, azért mínusz egy csillag. Én nem lennék képes még egy ilyen kilátástalan helyzetben se magára hagyni a cicámat, hiszen ő csak rám számíthat.

Filmnézés ideje: 2015. november 19.

 

Szökőhév (2010)

★★★★☆☆☆☆☆☆

Könyörgöm definiálják már normálisan a vígjáték fogalmát, és ne aggasszák rá értelmetlenül minden olyan filmre, amin még csak mosolyogni se lehet, azonban kötelezően be kell skatulyázniuk valahova és nem találnak rá jobb jelzőt.
Biztos az én ingerküszöböm lett túl alacsony, de ez a film nem volt se vicces, se jópofa, ellenben tele volt klisékkel, sablonnal és fárasztó jelenetekkel.

A film alapötlete nem valami nagy durranás, egy furcsa dublini szokás szerint a szökőnapon a nők is megkérhetik a férfiak kezét, ezért főhősnőnk nem átall a párja után kocogni.
Én maradi és a hagyományos felállás híve vagyok, miszerint a pasinak kell megkérnie a nőt, vica-versa számomra kétségbeesett kapálózásnak tűnik mindez. Akkor már inkább legyen fifikás a csajszi és apró trükkökkel érje el a lánykérést, mintsem az önbecsülését sutba dobva "féltérdre ereszkedjen" egy férfi előtt... Ettől függetlenül sokkal több mindent ki lehetett volna hozni a történetből, de a készítők ezektől a lehetőségektől úgy tűnik, hogy eltekintettek.

A leendő vőlegény (Jeremy) egy igazi balfék, aki többet foglalkozik a munkájával, mint a szeretett barátnőjével, és fel sem tűnik neki, hogy belegázol szegény nő lelkivilágába. Egy igazi érzéketlen tuskó, aki csöppet el van telve magától. Igazi ellenszenves ficsúr, kellőképpen utálom az ilyen alakokat.
A leendő menyasszony (Anna) pedig túlságosan is maximalista és precíz ahhoz, hogy a kezébe vegye az irányítást, ezen a téren is, azonban annyira merev és szerencsétlen, hogy fájt látni a bénázását. A rugalmatlansága nem tette túlságosan szerethetővé, túl sok érzelmet nem váltott ki belőlem.
A segítőkész utastárs (Declan) egész normális volt, talán az ő karakterét bírtam a legjobban, élettel teli és őszinte volt.

Innentől spoiler-es:

A filmet rengeteg sablonos jelenettel kezdjük (és nem utolsó sorban vádlival, bokával és csini magassarkúval, már azt hittem a nőből térd felett nem is fogunk túl sokat látni...). Mivel a pasija nem kéri meg, ezért ő indul utána, de természetesen minden összeesküszik ellene. Már az is intő jel lehetett volna a nő számára, hogy akármennyire is igyekszik, semmi nem sikerül neki. A repülőt leszállítják, a hajók nem indulnak, a kocsi összetörik, a vonat elmegy előtte, stb-stb-stb. Én a helyében elgondolkodtam volna, hogy "valaki" az értésére akarja adni, hogy valami nem stimmel e körül a férfikérés körül. De természetesen minden egyes húzás előre látható volt, nem okozott meglepetést egyik esemény se.

És természetesen az is borítékolható volt, hogy a segítőkész sofőrpasival egymásba fognak gabalyodni, mindössze 3 nap alatt. De tudjátok mit? Az a nő, akinek minden rendben van a párkapcsolatával, nem fog mindent felrúgni egy "kaland" kedvéért, nem fog álmatlanul arra várni, hogy az "ismeretlen" pasi leteperje végre. Azt nem lehet elcsábítani, mert a rózsaszín köd elhomályosítja az agyát és csak a párján járnak a gondolatai. Na, ez a nő annak ellenére el akarta magát vetetni a pasijával, hogy nagyon jól tudta, valami nem stimmel, de a boldog kapcsolat látszatának fenntartása fontosabb volt számára...

Jeremy már az elején unszimpatikus lett, a film végén azonban még egy lapáttal rátett a róla kialakult negatív véleményemre. Bár végre megkérte Anna kezét, fel sem tűnt neki, hogy milyen egy idióta indok miatt tette mindezt, egyáltalán nem szerelemből, hanem érdekből. Szánalmas és érzéketlen egy alak, akit csak sajnálni tudok azért, hogy milyen egy számító szemétláda.

Anna tűzjelzős húzása végre ötletes volt. Tudta nagyon jól, hogy milyen reakciót fog kiváltani Jeremy-ből, de a saját bőrén akarta megtapasztalni mindezt ahhoz, hogy véglegesen ki tudjon lépni a kapcsolatból.
Ezt a tüzes kérdést én is feltettem magamnak, és fájdalmasan ébredtem rá, hogy az egyik rémálmom válna valóra. Nem, nem azért mert elégne a holmim, hanem azért, mert a kiscicámat szeretném kimenteni, aki viszont már egy telefoncsörgéstől megrémül és menekül minden zaj elől, tehát szinte lehetetlen megfogni. Ha tűz ütne ki a lakásban, nem tudom mitévő lennék, hogy őt ki tudjam menteni, és ez rettegéssel tölt el. (A páromat simán kilökném az ajtón/ablakon az udvarra, miután kezébe nyomtam a laptopomat...)

A film legvége feleslegesen túl csöpögősre sikerült, nem elég, hogy Anna felrúgva az eddigi életét visszamegy Declan-hez, ezt tetézik azzal, hogy a pasi megkéri a kezét. Egyetlen csók csattant el kettejük között, szóval ez így nagyon el van cseszve. Hiába lett szimpatikusabb nő mellette Anna, mint mondjuk a volt pasija mellett, hiába illenek össze és hiába csipkelődnek folyton egymással, attól még nem kellett volna rögtön összeadni őket, hiszen három nap alatt nem hiszem, hogy teljesen kiismerték volna egymás rigolyáit, így pedig csak a sablonos jelenetek számát növeltük. Ebben az esetben teljesen igaz a közhelyes mondás, hogy "lakva ismerszik meg az ember", tehát feleslegesen kaptuk meg a nyálas happy end-et.

Filmnézés ideje: 2015. november 17.


2015. november 16., hétfő

A mag (2002)

★★★★★★☆☆☆☆

Elég szkeptikus vagyok, főleg az olyan dolgok terén, amihez nem értek és valami olyat akarnak bemagyarázni nekem, ami számomra hihetetlen.
Hogy jelen esetben mi váltotta ki a kétkedésemet? Lássuk csak:
- Az én telefonom térereje már a csömöri házunk nappalijában eltűnik, ennek megfelelően nem hiszem, hogy több ezer méter mélyen még bármilyen összeköttetés létrejöhetett a terranautákkal.
- Hogy vajon hogyan láthatták a kőzettörő jármű helyzetét a felszíni számítógépeken, az megint csak rejtély számomra.
- Légüres tér a föld belsejében? Kétlem, hogy akkora nyomást kibírt volna bármilyen burok.
- És ha már kimennek az elméletileg légüres térbe az emberek, akkor ott elvileg nem érvényes a gravitáció, tehát egyrészt szerintem lebegniük kellett volna, ha azonban simán járnak a talajon, akkor viszont ugyanúgy érvényesnek kéne lennie a gravitációnak/nyomásnak, vagy nem? És ugye azt se kérdezzem meg, hogy a láva miért folyt simán lefelé, ha egyszer légüres térbe került...
- Ha a szkafander hőbírása elméletileg kb. 4500 fok, abban a járatban pedig, ahova ki kell mennie benne a pasinak kb. 9000 fok van, akkor gyanítom, hogy kb. 1 másodpercet bírt volna ki és szénné ég az egész, nemhogy még sétálgasson is benne. (Mellesleg ha a Föld magja kb. 6000 fokos - utána néztem -, akkor hogy lehet a jármű járatában 9000 fok?)
- Az addig rendben van, hogy a monitorokon valamiféle sűrűségmérő kütyü képét láthattuk, ami lilában, rózsaszínben és egyéb tiritarka színekben pompázó látványt nyújt, a jármű pedig előrefelé világít némiképp, de mikor kívülről mutatják a járművet, akkor tisztán látható a fénylő anyag, amiben haladnak. Nem tök sötétnek kéne lent lennie?
- Létezik a földön olyan anyag, amiből összetákolhatnak egy olyan járművet, ami több ezer fokot, illetve ekkora nyomást kibír?

Attól eltekintve, hogy szinte az összes tudományos dolgot megkérdőjelezem, egész jó kis film volt, a legénység jelenetei és az irányítóközpontban történtek is rendben voltak, a felmerülő problémákat mindkét részleg a sablonoknak megfelelően kezelte, de ettől eltekintve lehetett izgulni a szereplőkért.

Filmnézés ideje: 2015. november 15.


2015. november 15., vasárnap

Rekviem egy macskáért (2014)

★★★★☆☆☆☆☆☆

A történet nem igazán egy nagy durranás, de egynek elmegy, a színészi játékkal nincs gond, de az sem egy nagy eresztés, összességében egyszer nézhető, de ne várjunk tőle túl sokat.

Ahogy Clinton nyomoz a cicája gyilkosa után, az becsülendő, kellőképpen kitartó és elszánt, ami azonban a rendőrségről nem mondható el. Rendben, a rendőröknek kisebb gondjuk is nagyobb annál, mintsem egy cica megölésével foglalkozzanak, de még akkor sem csinált a kedves rendőrbácsi semmit, amikor már nemcsak a macsekról volt szó, hanem egy sokkal komolyabb ügyről. Ez mostanában a második olyan filmem, amiben a zsaruk nem csinálnak semmit, hanem a civileknek kell a kezükbe venni a dolgokat. Valóban ilyen lenne az amerikai rendőrség?

Hogy egy olyan csinos és belevaló nő, mint Greta mi a szöszt lát a kissé gyengeelméjű Clintonban, az számomra rejtély. Oké, miután megfodrászolta, utána tényleg elég tűrhetően nézett ki, de pont olyan gyagyás maradt, mint előtte. Azt értem, hogy a nőnek társ kell, és a legtöbb férfi egy vadbarom, de Clinton viszont jócskán a másik oldal, szóval ő se sokkal jobb.

A nyomozósdival egyébként nem volt semmi gondom, elnézegettem Clinton próbálkozásait, továbbá bírtam, ahogy Clinton folyton keresztbe tesz az anyjának, illetve a Greta-val való egymásba gabalyodás is rendben volt (ha túllépek a fent leírtakon).
Természetesen minden jó, ha a vége jó, ezért örültem neki, hogy a kis vöröskét magukkal vitték.

Filmnézés ideje: 2015. november 15.


2015. november 14., szombat

A hal neve: Wanda (1988)

★★★★☆☆☆☆☆☆

Sokan azt írták a filmről, hogy nagyon vicces és hülyére röhögték magukat, szóval biztos az én humorérzékem kapcsolt ki a film nézése során, de túl sokszor nem húzódott mosolyra a szám.

A film lényegében nem szólt másról, mint hogy Wanda melyik pasit hogyan csavarja az ujja köré és hogyan játssza ki őket, ami számomra nem túl eredeti ötlet. Ehhez párosult egy rakás szerencsétlenkedő balfék pasi, akik annyira szánalmasak voltak, hogy az már néha fájt.

A bankrablás kivitelezése ügyes volt, azonban abban sem volt semmi vicces. Mint ahogy abban sem, ahogy Wanda folyton rágerjedt az olaszul hablatyoló Ottóra, vagy az oroszul beszélő Archie-ra.

Ahogy a dadogós Ken az idős néni helyett véletlenül a házsártos öregasszony kutyusait csinálta ki, azon legalább lehetett mosolyogni (de csak azért, mert nem lehetett komolyan venni a jeleneteket, különben egyetlen pontot nem adtam volna a filmnek, ha tényleg kiskutyákat öldösnek...), vagy mikor Archie besavanyodott, folyton elégedetlenkedő felesége, Wendy váratlanul hazaállított és próbálták kimagyarázni a helyzetet, az is egész humoros volt, akárcsak Ottó folytonos felbukkanása az intim pillanatokban. De ezeken túlmenően a film leginkább bárgyú és fárasztó volt.

Miután Archie rájött, hogy mi folyik a háttérben, egész tökös lett, ez a határozott énje kicsit szimpatikusabb lett, ahogy az is, hogy Wanda tényleg beleszeretett Archie-ba.

Filmnézés ideje: 2015. november 6.

Disturbia (2007)

★★★★★★☆☆☆☆

A színészi játékkal nem volt különösebb gondom, bár meg kell hagyni, hogy a fiatal főszereplőknek nem is kellett túlzásba vinniük az alakítást, hiszen mindenkinek elég volt csak szinte önmagát adni (lázadó tinédzser, elkényeztetett csitri és lúzer haver).
A történet számomra egy kicsit hajlik a hihetetlen felé, kétlem, hogy ilyen a valóságban előfordulhatna, de elfogadom, hogy Amerikában ez így megtörténhet.

Innentől spoiler-es:

A film nyitójelenetében az első autóbaleset még figyelmetlenségből adódott és a hirtelen felbukkanó útszéli autónak mentek neki, de hogy a második kocsis mire figyelt, amikor nyílegyenesen beléjük száguldott a nyílt terepen, azt nem tudom. Ráadásul a többi autó és szereplő - furcsa módon - szőrén-szálán eltűnt körülöttük.

Miután a kis srác behúz a tanárának és házi őrizetre ítélik, akkor végül is saját magának szúrja el a dolgokat. Ha nem viselkedik az anyjával tiszteletlenül, nyeglén és pofátlanul, akkor nem vonta volna meg a videójáték, számítógép, tévé és mobil használatát. Azt kell hogy mondjam az elkövetett bűne nem volt túl nagy és valahol még meg is érthető, nem tudott mit kezdeni a dühével, de kamaszkor ide, kamaszkor oda, az egész napos semmittevésbe simán belefért volna a takarítás, mosogatás is, és akkor anyuci sem keményít be. De a mai fiatalság - tisztelet a kivételnek - nem igazán jeleskedik a munka terén. Követelni tudnak, de cserébe semmit nem nyújtanak.

Az, hogy Kale a szomszédok kukkolásával tölti szabadidejét nem túl eredeti ötlet, de időtöltésnek elmegy, bár talán egy kicsit beteges... Az Ashley utáni nyálcsorgatás és bénázás a srácok részéről irtó gáz volt, mint ahogy az is, ahogy a lány beképzelten tette-vette magát. Kinőttem én már ebből a "gyerekes" viselkedésből, és már akkor is távol állt tőlem, mikor még fiatal voltam.

A szerelmi szál nagyon nyálas és erőltetett volt, mióta bukik az elkényeztetett cicababa a suli lázadó lúzerére? (Ja, egyébként Kale-t nem zavarja a szobájában uralkodó disznóól egészen addig, míg Ashley be nem toppan. Akkor persze már jól jött volna az anyuci által kért takarítás, ugye?)

A szomszéd utáni nyomozósdi a srácok részéről egy kicsit béna volt, de a kitartásuk és erőlködésük a férfi leleplezését illetően elismerésre méltó. Főleg annak függvényében, hogy a rendőrség milyen amatőr módon viselkedett a nyomozás során. Egyrészt simán bedőltek a férfi színjátékának, másrészt a sráccal lekezelően bántak az előmenetele miatt. Anyuci pedig egyáltalán nem ismerte a fiát, hiszen oda se figyelt arra, amit mond.
Ronnie viccelődése (amikor hullának tetette magát Kale szekrényében) morbid volt, de remekül elhelyezett kettős poén (tutira te is azt hitted, hogy a pasi ölte meg és tette a fiú szekrényébe).

David Morse remek választás volt a rossz fiú szerepére, remekül alakította a pszichopata gyilkos karaktert. Láttam már pozitív alakításban Stephen King Halálsoron és Langolierek című filmjeiben, azt is hihetően alakította és szerethető volt, és láttam már negatív szerepben is, amit ugyancsak hitelesen alakított. Jelen esetben is sikerült velem elhitetnie, hogy egy kegyetlen és elszánt bűnöző, ami a film javát szolgálta.

Filmnézés ideje: 2015. október 22.


2015. november 13., péntek

A barlang (2005)

★★★★★★★☆☆☆

Van egy DVD-m, melynek címe A barlang. Sok-sok évvel ezelőtt meg szerettem volna nézni, azonban nagyon unalmasnak találtam, így félbehagytam. Miután tegnap megnéztük a filmet elővettem az említett DVD-t, és kiderült, hogy ugyanaz a film. Érdekes módon ezúttal nem éreztem annyira vontatottnak még az elejét se, hogy félbe akarjam hagyni (sőt, kimondottan jól elhelyezett ijesztgetéseket kaptam többször is), az események előrehaladtával pedig egész izgalmas lett a film. Lehet, hogy anno túl korán mondtam le róla...?

A színészek bár teljesen ismeretlenek (számomra), egész hitelesen alakították a szerepüket, egyikük sem idegesített túlzottan, szerencsére nem voltak tipikus cicababák, a rinyálást is csak akkor kezdték, amikor már nagyon nagy volt a gubanc és elfogadható volt a rémületük. De még ekkor is egész jól tartották magukat és küzdöttek, menekültek, nem pedig egy sarokban félrevonulva bőgték le magukról a sminket. Még azt is megkockáztatom, hogy talpraesettnek és karakánnak nevezzem őket, tehát ez a rész rendben volt.

A történet egyszerű (lényegében mássz le egy barlangba, majd próbálj meg kijutni onnan), a készítőknek mégis sikerült egy kicsit feldobni, fokozni az izgalmakat, ráadásul normális kamerakezeléssel, nem pedig a Rec-nél említett kézi kamerával. Jó példa erre, hogy a sötétben csak a lányok fején lévő lámpák világítottak, de ahogy forgatták a fejüket nehezen lehetett látni az eseményeket és helyszíneket, hogy mi van körülöttük. Ezt remekül használták a feszültség fokozására és a váratlan események háttereként, szóval ezt is a pozitívumok számlájára írom.

Az egész filmre jellemző az ijesztgetés, egész sokszor sikerült meglepniük, aminek örülök, továbbá a színészekkel és a látvánnyal sem volt gondom.

Innentől spoiler-es:

A film nyitójelenetében három nőt láthatunk, amint éppen raftingolnak, majd hazafelé az egyik nőt, annak a kislányát és férjét szörnyű baleset éri. A következő jelenet pedig már egy évvel később játszódik. Na mármost, az addig rendben van, hogy bemutatják, mennyire tökösek a főszereplőink, igazi kemény csajok, akik vadabbnál vadabb kalandokban vesznek részt, viszont a balesetet miért kellett betenni a filmbe? Semmi köze nem volt a későbbi cselekményekhez, nem volt különösebb jelentősége ennek a jelenetnek, így logikátlan volt. Ennyi erővel akár sima háttérsztorinak is megkaphattuk volna, hogy az egyik nőnek milyen borzalmas múltja van és kész.
Oké, azt viszont el kell ismernem, hogy kellőképpen a frászt hozták rám a rudakkal (ráadásul kétszer is).
Egy másik dolog, amit nem értek, hogyha valakinek kisgyereke van, az miért vállalkozik ilyen veszélyes kalandokra. Szerintem ez a nő nagyon felelőtlen volt és hiába bizonygatják, hogy akár egy "egyszerű" autóbalesetben is milyen könnyen meg lehet halni (ahogy jelen esetben a gyerek és az apuka meg is haltak), szerintem akkor se kellene direkt kockára tennie az életét.

Mikor a faházban a hat nő összejön, akkor egy híres nevezetes hegymászós képről beszélnek. Én azt hittem, hogy valami extrém nehéz hegyen mondjuk fejjel lefelé fog lógni a nő, erre a képen a három vigyorgó csajszin kívül semmi más nem látható. Ezen jót nevettem...
Másnap reggel az összes csaj kellőképpen szarul néz ki, mint ahogy én is szoktam ébredéskor. Ez legalább életszagú volt, és nem kaptunk sminkkel és belőtt frizurával ébredő modelleket.

Miután a lányok megkezdték a barlangászást, egy darabig még minden jól ment, majd jöttek a gondok a sziklaomlással és a "lényekkel". Számomra mindkét eseménysor rendben volt, azok a nyálkás izék kellőképpen gusztustalanok voltak és megfelelő hatásfokkal vadászták le a csajokat.
Az durva volt, mikor az egyik csaj a másik nyakába állította bele a csákányát - teljesen véletlenül -, illetve mikor egy harmadik társuk vérfürdőt vett és úgy nézett ki, mint Stephen King Carrie-je (nem is csodálom, hogy a végére teljesen bekattant és hallucinálgatott).

Filmnézés ideje: 2015. november 12.

Péntek 13.

A péntek 13-a szerintem elég megosztó.
Vannak, akik ezeken a napokon folyton szerencsétlenül járnak, bármit csinálnak az balul sül el, ezért inkább ki se dugják otthonról a nózijukat, csak ha feltétlenül szükséges, valamint otthon is óvatosabban ténykednek, főleg a törékeny holmik körül. (Ezek közé tartozom én is...)
Azonban vannak olyanok is, akiknek kimondottan szerencsések ezek a napok, ilyenkor minden összejön nekik, így még lelkesebbek a szerencsejátékok terén is.

Szerintem egy szerencsehozó lóhere mindig jól jön, akár azért, hogy elűzze a balszerencsét, akár azért, hogy felerősítse a nyerő szériát.
Tehát bármelyik csoportba is tartozol, ezúton ajánlom figyelmedbe az alábbi - egyedi, kézzel készített - termékeket:


Kulcstartók és fülbevalók

Karkötők
Könyvjelző, karkötők, fülbevalók, kulcstartók


Árak:
könyvjelző: 400 Ft
kulcstartó: 600 Ft
fülbevaló: 990 Ft
karkötő: 990 Ft
 

Megvásárolhatók:
1138 Budapest, Párkány utca 11. (Párkány Lottózó)
1151 Budapest, Károlyi Sándor utca 113. (Bárka Söröző - lottózó részlege)


És ha már úgyis egy lottózóban jársz, próbáld ki rögtön, hogy működik-e rendesen. (Lehet, hogy kell egy kis idő neki, szóval ha elsőre mégse sikerülne nyerni, akkor térj vissza bátran máskor is...). ;)

Sok szerencsét mindenkinek!

2015. november 12., csütörtök

Rec (2007)

★★★★★☆☆☆☆☆

Rendben, több kézi kamerás filmet nem óhajtok megnézni a közeljövőben. Biztos vagyok benne, hogy akadnak olyanok, akik ezt a fajta kivitelezést értékelni tudják, meglátják benne a drámaiságot, meg az összes többi előnyét, azonban én csak agyrázkódást kapok tőle és zavar, hogy nem látom normálisan az eseményeket. Számomra egyáltalán nem nyújt akkora élményt, és élvezhetetlen lesz tőle a film.

A riportercsaj, Ángela Vidal idegesítő volt, folyton a haját csesztette, és egyáltalán nem éreztem profinak, főleg, hogy rendszerint félrebeszélt és pontatlanul fogalmazott, az ő műsorát biztos nem nézném a tévében.
Az addig rendben van, hogy a tűzoltóság élete kicsit unalmas lehet, amíg nem hívják őket eseményhez, de nem éreztem Ángelában semmi késztetést arra, hogy ennek ellenére érdekesnek mutassa be a tűzoltókat és a mindennapjaikat, feldobja valamivel a műsorát, vagy akár csak egy kis humort csempésszen a beszélgetésekbe, nem túl sok tehetsége van a munkájához.

A film laposan indult, és fokozatosan pörögtek fel az események, ez legalább rendben volt, sikerült fokozniuk a feszültséget. Többé-kevésbé...

Innentől spoiler-es:

Azt nem igazán értettem, hogy a lakók miért nem mehettek vissza a lakásaikba, akkor legalább nem lettek volna folyton láb alatt, a tűzoltók és a rendőrök végezhették volna a dolgukat és kisebb esélye lett volna a vírus elszabadulásának is.

Ha a kislány kutyája volt a vírus forrása, akkor nem igazán értem, hogy miért nem a kislány és az édesanyja zombult be elsőnek, hanem egy idős szomszéd asszony. Vajon hogyan kaphatta el, egyáltalán hogyan került kapcsolatba a kutyussal? Részletkérdés...

Miután a mami megharapta az egyik rendőrt, utána senki nem foglalkozott az idős asszonnyal, az egykamerás megoldás miatt csak a sérült rendőrrel kapcsolatos eseményeket követtük figyelemmel. Ez így nagyon béna volt és értelmetlen. Hogyan hagyhatták, hogy az őrjöngő nőt egyetlen tűzoltó őrizze? Miért nem foglalkoztak azzal, hogy ártalmatlanná tegyék? Szerintem hibát követtek el azzal, hogy a sérült ápolása mellett egyidejűleg nem iktatták ki a veszélyforrást. Ez felelőtlen és végzetes lépés volt.

Az egész épület karantén alá helyezése ebben a formában zavaró és érthetetlen volt, nagyon hosszú ideig semmilyen magyarázattal nem szolgált senki arról, hogy erre miért volt szükség, pedig odabent egy rendőr életveszélyes állapotban volt, mégsem kaphatott orvosi ellátást, teljes bizonytalanságban tartották a bent lévőket, nem is csoda, hogy kétségbeestek.
Szerintem hogyha a megfelelő tájékoztatást és segítséget időben megkapják az épületben lévő emberek (vagy legalább a rendőrök és a tűzoltók), akkor elkerülhető lett volna egyrészt a pánik, másrészt a fertőzés elterjedése, de a film készítőinek természetesen nem ez volt a céljuk, hanem az izgalom fokozása, azonban ezekkel a hibákkal sokat rontottak a film értékén.

Ángela ordítozása és káromkodása a rendőrrel szemben megengedhetetlen, akármennyire is rázós volt a helyzet, ezt a fajta viselkedést egy hivatalos személlyel szemben nem engedheti meg magának, azonban a rendőr sem volt igazán a helyzet magaslatán, nem nagyon sikerült kezelnie a helyzetet.

A tűzoltó lezuhanása az emeletről jól volt időzítve, kellőképpen rám hozta a frászt. Nagyjából ezen a ponton indult be a történet is.

Miután visszamentek az emeletre és a zombi mami megint támadni készült, akkor a rendőr simán lelőtte a fegyvertelen nőt (három lövéssel). Nem tudom, hogy ez így mennyire helyénvaló, de szerintem egy lábon lövéssel is sikerült volna megállítania, az már más kérdés, hogy a tények ismeretében (miszerint zombi lett belőle) ez volt a rendőr egyetlen esélye. De ha történetesen csak egy hétköznapi dilinyósról lett volna szó, akkor szerintem a rendőrt simán meghurcolják a videó alapján.
Ezt követően a rendőr még a megrémült civilekre is ráfogja a fegyverét, biztos vagyok benne, hogy alkalmatlan a munkájára és rosszul kezeli a stresszhelyzeteket.

Természetesen a kislány csak pont akkor harapja meg anyucit, amikor már rájönnek, hogy bezombult, addig viszont teljesen normális, ártatlan, belázasodott kislány. Ez így nagyon gáz volt.

Amikor a szkafanderes pasi bezárta magát a rácsos-üveges ajtók mögé, közben pedig az egyik lakó elkezdett magyarázni a tűzoltónak, akkor annyira bénán hátrált az ajtóhoz beszéd közben, hogy az már zavaróan mesterkélt volt. Már akkor tudtam, hogy ki fog törni a szkafanderes pasi az üveg mögül, amikor háttal állt az ajtónak a lakó, de hogy még látványosan és fokozatosan hátráljon is az ajtóhoz, az már nevetséges volt.

Ahogy az események bonyolódtak és az emberek egyre inkább fogytak, a zombik pedig ellepték a házat, tudni lehetett, hogy senki nem fogja túlélni az eseményeket, szóval nem tudtak meglepetést okozni. Mindenki csak kapkodott, rohangászott, pánikolt és mindezt megspékelték az összevissza rángatott kamerával. Egy idő után már nagyon untam ezt a káoszt, ráadásul Ángela sipákolása is folyamatosan idegesített.

A szinkronhangok borzalmasak voltak, annyira érződött, hogy vannak a szereplők, és vannak a hangjaik, de a kettő egyáltalán nem passzol össze, hogy az összhatást még ezzel is rontották.

Filmnézés ideje: 2015. november 6.


2015. november 10., kedd

Solaris (2002)

★☆☆☆☆☆☆☆☆☆

Az egy csillagot a látvány kapja, a történet, a szereplők alakítása és valamennyi egyéb szempont alapján egy szép nagy nullát érdemel a film. Már maga a kezdés is elég mélyről indult, de legalább ezt az alacsony szintet végig egyenletesen tudta tartani a film, semmi izgalom nem volt, semmi érdekfeszítő esemény nem történt és normális párbeszédekkel sem zavarták meg a dögunalmas semmittevést, tökéletesen egyensúlyban volt valamennyi negatívum.
Olyan remekül állították össze a készítők az egyes jeleneteket, hogy teljesen értelmetlen maradt végig a film, viszont kellő időt hagytak számunkra, hogy megpróbáljuk megérteni a látottakat, mert rengeteg üresjárat volt, amikor a szereplők csak néztek ki a fejükből bambán.

George Clooney csupasz fenekét, mellbimbóit és hónaljkutyáját többször is "megcsodálhattuk", bár én személy szerint nagyon nem voltam kíváncsi rá, de hát tudjuk jól, hogy az amerikai filmekben kötelező elem a "pucér férfi segg" (csakúgy, mint a "néger jófiú", akit jelen esetben egy hölgy képviselt).

Innentől spoiler-es:

Miután a film elején nem tudtunk meg lényegi információt sem a problémáról, sem a főhősünkről, Chris Kelvinről, ezt követően felküldtük a pasit egy űrhajóra, ahol szintén nem jutottunk egyről a kettőre. Nem bonyolódtunk kimerítő nyomozásba, hogy rájöjjünk mégis mi a frász történhetett, egyszerűen csak el voltunk foglalva a halott feleségünkkel, aki csodák csodájára "lebutított" verzióban megjelent a kabinunkban.
Első körben ezt lerendeztük azzal, hogy a mentőkabinba bezártuk és útjára bocsátottuk a nagy semmibe, de ez nem zavarta abban a nőt, hogy ismét visszatérjen (kíváncsi lettem volna, hogy az elsővel mi történt időközben). De ekkor se kerestük ám a miérteket és a hogyanokat, egyszerűen csak fotoszintetizáltunk és értetlenkedtünk, meg visszaemlékezgettünk a múltra. Ennyi. Ez aztán az ütős és érdekfeszítő sztori. Ha egy kicsit később nézzük a filmet, remekül tudtam volna alcsizni rajta...
Közben persze hiába rágják Kelvin szájába, hogy a nő nem valódi, csupán valaki, vagy valami szórakozik velük és inkább ennek a problémának a megoldásával kellene foglalkoznia, mintsem egy fantáziaképhez ragaszkodnia, baromira nem zavartatja magát és szinte az egész filmet végigaludva nem csinál semmit.
Pedig szerintem egész jó kis ötleteket lehetett volna kihozni a témából, főleg úgy, hogy ezek a "valóra vált álmok" nagyon is valóságosak voltak, mindenki látta őket, emlékeik voltak, gondolkodni tudtak, teljesen úgy tudtak viselkedni, mint egy hús-vér ember, tehát nem arról volt szó, hogy az űrhajósok megkattantak és csak képzelődnek.
Örültem volna, ha nem mindig csak a csillogó-villogó bolygót láthatom, hanem egy kis ízelítőt is kaphatok a hatásáról, vagy hogy miként képes ilyen produkcióra a képzelet felhasználásával, de természetesen semmilyen töprengésre okot adó részletet nem kaptunk, amit továbbgondolhattam volna.

A vége felé ugyan kaptunk egy-két fordulatot, amivel azonban nem tudtam sok mindent kezdeni, mert rosszul voltak előkészítve és béna volt a kivitelezés is. Miután Kelvin és Gordon rájöttek, hogy Snow nem az "eredeti" verzió, hanem a képzelet szüleménye, vissza akartak térni a Földre, de végül mégse az "igazi" Kelvin utazott vissza, hanem egy reprodukció, ráadásul a hót' unalmas feleséggel együtt. Ennek így szerintem se füle, se farka.

Alváshoz háttérzajnak kiváló film, de ha normális sci-fi-t szeretnél nézni, akkor vihargyorsan felejtsd el ezt a vacak és dögunalmas kreálmányt.


Stanisław Lem regényét - mely alapján a film készült - nem olvastam, de a könyvértékelések alapján kétlem, hogy ez a film méltó adaptációja lenne.

Filmnézés ideje: 2015. november 10.



2015. november 9., hétfő

Semmi (2003)

★★☆☆☆☆☆☆☆☆ (A 2 két csillag valójában Ricsi szülinapi ajándéka, én egy nagy büdös nullát adtam volna rá legszívesebben.)

Gyerekek, hogy ez mekkora nagy baromság volt?! Nem igazán tudtam, hogy pontosan mit fogok kapni, csak azt tudtam, hogy fájni fog (erre már előre felkészített a párom, kaján vigyorral a száján). És valóban nagyon fájdalmas élmény volt, ha teheted, inkább kíméld meg magad tőle…
Nem jópofa, nem ötletes, nem vicces, nem elgondolkodtató, nem tanulságos, leginkább talán fárasztó és unalmas, lényegében semmilyen se volt.

Ha az alap sztoriból indulok ki, azaz Dave munkahelyi zűrjéből, illetve Andrew alaptalan megvádolásából, akkor sem biztos, hogy ütős filmet tudtak volna összedobni a készítők, mert amilyen elcseszettek voltak ezek ketten, gyanítom, hogy csak annyiról szólt volna a film, hogy mindkettejüket lesittelik, valakinek a feleségei lesznek a börtönben és vége. Semmi fantáziát nem láttam ebben a vonulatban sem, mert a két karakter annyira bárgyú és debil volt, hogy a szerencsétlenkedésen kívül mást nem lehet tőlük várni. Azonban amit kaptam, az minden várakozásomat alulmúlta.

Ugyanis megkaptam a semmit, szó szerint. Nem maradt más, csak a nagy fehér végeláthatatlan üresség, illetve a ház a töménytelen mennyiségű kacattal és a két balfácánnal. És ha még idáig tartott is valamerre a történet, innentől kezdve azt is elfelejthetjük, marad a céltalan bolyongás és az unatkozás, a semmitmondó beszélgetések és az üresség, mind a fejeken kívül, mind azokon belül. Mert amíg az a része legalább rendben lett volna, hogy rájöttek, mi történt, hogy miattuk van ez az egész, addig a ráeszmélést követően meglehetősen rosszul használták fel a képességüket, hiszen szépen lassan mindent „elutáltak”. Na, én meg a filmet utálom el, szóval nincs is miről beszélnem a továbbiakban.

Filmnézés ideje: 2015. november 6.

2015. november 3., kedd

Förtelmes főnökök 2. (2014)

★★★★★★★☆☆☆

Nem igazán tudtam eldönteni, hogy hány pontot adjak a filmre, mert ekkora baromságot már rég láttam. Még azt se tudom megmondani, hogy jó értelemben, vagy rossz értelemben volt fájdalmas a film, egyszerűen csak kiütött, agyilag zokni lettem tőle, a végén már csak nyüszögni tudtam. Nehezen, de adtam rá 7 csillagot, mert legalább nem idegesített, és nem volt túlságosan vontatott.

Egy-két humorosabbnak mondható jeleneten kívül túl sok értékelhető mozzanatot azonban nem kaptunk, a poénok rendszerint kiszámíthatóak voltak, olykor picit még erőltetettek is, így nagyon meg sem tudtam lepődni, helyenként súroltuk a közönségesség határát és néha nagyon fárasztó tudott lenni nemcsak egyik-másik színész viselkedése, hanem maga a film is.

Nick, Dale és Kurt három akkora balfácán, hogy az már fáj (oké, a legkisebb fácán talán Nick, de nem sokkal marad el két társa mellett). A választott színészekkel nem volt gond, simán elhittem róluk, hogy pont olyan idióták, mint azt a szerepük megkívánja.
Jennifer Aniston bár nem egy kimondott bombázó, de kétségkívül nagyon csinos, főleg a korához képest, így remek választásnak bizonyult a nimfomániás szerepre, a férfi nézőket szerintem már csak önmagában is képes volt a képernyők elé ültetni, nemhogy ráadásként ezzel a szexmániával.
Kevin Spacey szereplésével nemrég láttam egy filmet, így mikor Dave szerepében megpillantottam, hangosan felnevettem. Remek színész, szinte bármilyen szerepben el tudom képzelni, mert nagyon jól alakítja mind a pozitív, mind a negatív karaktereket. Na jó, a negatívat kicsit jobban.
Akkor pedig még nagyobbat visítottam, mikor a nyomozó szerepében a Breaking Bad-es Jonathan Banks jelent meg (a BB-ben Mike Ehrmantraut karakterét alakította). Ő is kiváló színész, örültem, hogy végre egy értelmes szereplőt is kaptunk.
Rex Hanson szerepére kellőképpen ellenszenves választás volt Chris Pine, túlságosan nem kedvelem ezt a színészt, és ezzel az elkényeztetett úri fiú alakítással se lopta be magát a szívembe. Ahogyan az apját alakító Christoph Waltz se. Mindkét negatív karakter (de főleg Bert Hanson) idegesítő volt, egész jól alakították a manipuláló szemétládákat, szóval ez is rendben volt.

Innentől spoiler-es:

Biztos vagyok benne, hogy a samponadagolós zuhanyrózsát csak a férfiak tekintik nagy üzleti lehetőségnek és egyáltalán épkézláb elképzelésnek, mert a lustaságuk már nem ismer határokat. Természetesen tisztelet a kivételnek – ha van ilyen. Szóval maga az alapelgondolás egy hatalmas nagy hülyeség, de ettől a három gyengeelméjűtől mi mást vártunk volna.
Az már más kérdés, hogy a milliomos család tagjai mégis láttak benne fantáziát, bár hogy pontosan mit, azt nem tudom, de a mai világban már mindent el lehet adni az embereknek. Sajnos…

A kezdeti béna alap sztorit időközben sikerült kicsit feldobni az önelrablós akcióval, innentől már legalább érdekesen alakultak a dolgok, kaptunk néhány jól elhelyezett poént is a szerencsétlenkedés mellé.

A rajztáblás poént kétszer is ellőtték, pedig már elsőre is tudtam, hogy nem fogják tudni letörölni a filctollat, de akkor még elment, másodszorra már kicsit fárasztó volt, hogy nincs új ötletük.

A „szex függők” gyülekezetén előadott WC-s jelenet ebben a formában nem hiszem, hogy megállta volna a helyét, ugyanis olyan hangosan „rejtőzködtek”, hogy szerintem még a szomszédban is hallható volt a nyűglődésük, nehogy már egy nyitott ajtón ne hallatsszon át a zajongásuk, hiszen nem „süket szex függők” ültek a szobában…

A film végén apuci megölése kicsit durva volt egy ilyen szintű filmhez, azt hittem, hogy azt is valami eszement nagy marhasággal oldják meg, de nem, csak simán kinyírta a pici fia. Itt végre valamennyire komolyan vette magát a film, bár túl hosszú ideig nem tartott a fordulat.

Egyébként valaki elárulná, hogy mégis miért Förtelmes főnökök 2. a film címe? Oké, hogy folytatás, de a történetnek semmi köze sincs semmilyen „főnökhöz”, csak három pancser és két kő gazdag bunkó csatározásához.

Filmnézés ideje: 2015. október 29.

2015. november 2., hétfő

Az interjú (2014)

★★★☆☆☆☆☆☆☆

Kaptunk egy filmet két béna karakterrel és egy olyan sztorival, aminek nincs túl sok értelme, egyáltalán nem izgalmas, vagy érdekes, ráadásul kihúzták a gyufát Észak-Koreánál. Gratulálok, okos húzás volt elkészíteni ezt a filmet...
Nem is csodálom, hogy megfenyegették a Sony-t és a mozikat. Még ha történetesen vicces és ötletes lett volna a film (de nem az), akkor is tudhatták a készítők, hogy ezzel magukra haragítják az észak-koreaiakat, hiszen olyan dolgokat feszegetnek, amit nem néznek jó szemmel, azonban ez az alkotás méltatlan még arra is, hogy paródiának, vagy vígjátéknak nevezzem, leginkább a szánalmas és béna szó illik rá.

A szereplők irritálóak voltak, a viselkedésük, mimikájuk idegesített, a történetről és a párbeszédekről már nem is szólva.
Dave Skylark ripacskodása és önteltsége zavaró, sötét mint az ágyú, közönségesen viselkedik és annak ellenére hogy nőkkel hozták össze a filmben, szerintem tutira homokos.
Aaron Rapaport pedig együgyű és szánalmas alak, a szerencsétlenkedését látva a fejemet fogtam.
A nők valamennyire mentették a helyzetet, legalább Lacey ügynök és Sook alakításával nem volt komolyabb gondom, bár ők sem emelték túlzottan ennek a pocsék filmnek a szintjét.

Nem igazán értettem, hogy Kim Dzsongun-t miért kellett beállítani debilként, a jópofizása nem tetszett, a viselkedése gyerekes volt.

Az a jelenet, amikor az újabb adag mérget eljuttatták Aaron-nak, és neki el kellett rejteni a hatalmas kapszulát, az gusztustalan volt és csak még jobban lehúzta a filmet, talán nevezhetném mélypontnak is, de ilyennel tele volt a film.

Végigszapulhatnám a film minden egyes jelenetét, tovább sorolhatnám a karakterek hibáit, de inkább nem teszem, kár pazarolnom erre az időt és a szót.

Filmnézés ideje: 2015. november 1.

Vágott verzió (2004)

★★★★★★☆☆☆☆

Az elgondolás nem lett volna rossz, azonban a megvalósítás nem nyűgözött le túlságosan. Nagyobbat is szólhatott volna ez a film, de inkább csak átlagosnak mondanám, pedig kár érte, rengeteg lehetőség rejlik egy ilyen ötletben.

A szereplők rendben voltak, bár Alan savanyú képétől még az életkedvem is elment néha, Fletcher hihetően alakította a negatív karaktert, Thelma pedig - többek között a szinkronhangnak is köszönhetően - egészen szimpatikus lett, kedvelhető szereplő. A többi mellékszereplő egyáltalán nem fogott meg, de az alakításukkal nem volt gondom.  


Innentől spoiler-es:

Bár a Zoe implantátum remek ötlet, a kivitelezésével több problémám is akad.

Érthetetlen módon az implantátumot semmi másra nem használták fel, csak emlékvetítésekhez. Tehát az, akiben benne volt a chip - azon túl, hogy nem is nézhette vissza a felvételt akkor, amikor csak akarta - egyáltalán nem is látta viszont felvételről az emlékeit, mert csak akkor nézte meg egy vágó, mikor az illető már meghalt. Ennek így nincs túl sok értelme. Miért nem fejlesztették ki, hogy bármikor könnyedén kinyerhetőek legyenek az emlékek a chip-ből? Abban legalább látnék fantáziát és értelmet.

Talán pont emiatt a chip nem is tudott hatni az emberek életére. Hiába tudták meg 21 évesen, hogy van egy olyan kütyü a fejükben, ami minden pillanatukat rögzíti és valaki egyszer meg fogja nézni, nem riadtak vissza attól, hogy nőket verjenek meg, gyerekeket molesztáljanak, vagy akár öljenek. Nem volt visszatartó ereje a chip-nek, mert mindez úgyis csak a halál után derül ki, akkor pedig már nincs lehetőség arra, hogy megkapja a méltó büntetését az elkövető.

De tovább megyek. Ha például az illető körül történik valami (gyilkosság, baleset, stb.), akkor csak a szóbeli vallomására lehet alapozni, ami pontatlan lehet, nem tudják felhasználni az általa ténylegesen látottakat, mintegy "térfigyelő kamera" funkcióként sem, pedig ez szerintem nagyon hasznos lehetne.

Ezen kívül az is célravezető lehetett volna, ha az implantátumok anyagát nemcsak a vágók nézik meg, hanem mondjuk a rendőrök is.
Nem azt mondom, hogy lépten-nyomon a visszanézésekkel kellene foglalkozni, de nagy segítség lehetne a bűnmegelőzésben.

A fentieken túlmenően a biztonsági mentésről szó sem esett, pedig aki használ számítógépet az nagyon jól tudja, hogy bármikor meglátogathatja a "kékhalál", az adatvesztés lehetősége igen nagy, és a chip készítői erre sem gondoltak, nem biztosították az emlékek időnkénti mentését.
Ráadásul nem is derülne ki időben, csak a halált követően, hogy elromlott a chip (vagy alaphangon hibás volt) és nem vett fel semmit.
A filmben is láthatunk egy hibás implantátumot, amely nem tudja megkülönböztetni a látványt a fantáziától, de természetesen javításról, kicserélésről szó sem lehetett.

Tehát fogadjuk el, hogy minden chip megfelelően működik és semmilyen hiba nem léphet fel. Ez nekem túl szép, hogy igaz legyen...

A vágók munkája érdekes és egyben fárasztó is lehet. Egy hosszú és tartalmas életből izgalmas kis filmecskét lehet összerakni, de akár egy unalmasból is ki lehet hozni valamit egy kis kreativitással. (Például visszafelé játsszák le az életét az illető tükörképe segítségével.) De nem utolsó sorban a nem kívánatos részeket ki lehet vágni és egy utolsó senkiháziból is szentet lehet avatni a vágók segítségével. Na, ez a része az, ami nekem nem igazán tetszik, nem igazán szeretem, ha egy éremnek csak az egyik oldalát látom.

De lássuk, hogy magával a filmmel mi is volt a gondom, illetve mi tetszett.

A film nyitójelenete után - ahol egy kisfiú tragédiáját nézzük végig, - hatalmasat ugrunk az időben, és egy kisbaba születését nézzük végig a csecsemő szemszögéből. Mégis hogyan? Még az anyaméhben beültették a csöppség fejébe a chip-et? Nem tartom valószínűnek, tehát itt sántít a dolog.

Az frappáns bevágás volt, amikor egy kis hölgyike a részvétét nyilvánította ki Daniel Monroe özvegyének, Alan pedig ránéz és beugrik neki a férfi filmjének az a jelenete, ahol Daniel éppen ezzel a kis nőcskével szeretkezik. Micsoda titkokat rejtenek ezek a felvételek...

Bannister életének átnézésekor Alan egy összejövetelen meglátott egy férfit, aki megtörölte a szemüvegét a ruhájában. Ebből a szemüveg törölgetős mozdulatból Alan rájön arra, hogy az a férfi megegyezik azzal a kisfiúval, akit ő gyerekkorában "látott" meghalni. Ez így nagyon-nagyon béna volt. Kismillió szemüveges ember van, és mivel a szemüvegek koszolódnak, időnként mindenki megtörölgeti a lencsét. Nehogy már ebből összekapcsolja a két ember azonosságát, főleg úgy, hogy sok év eltelt és mindössze egyszer találkozott a kisfiúval.

Ugyebár az emlékek visszanézése az illető életében nagyon kockázatos. Alan mégis vállalkozott rá, és nem meglepő módon ép bőrrel megúszta. Kiderült, hogy több ponton is eltér a valóság a férfi emlékeitől. Örültem neki, hogy rosszul emlékszik a történtekre és nem ő a felelős azért, hogy lezuhant Lewis, valamint hogy valójában nem is halt meg a kisfiú. Ez legalább egy kis megnyugvással tölthette el, miután egész életében ostorozta magát a téves emlék miatt.

Azt nem nagyon értettem, hogy a fiatal és csinos Delila mi a szöszt akart a kissé öregecske Alan-től. Számomra túlságosan idegen volt az egymás iránti vonzódásuk, nem igazán illettek össze.

Bármennyire is keresztbe akart tenni Fletcher az EYE Tech-nek, nem tudta megölni Alan-t, de az a szemét és kiállhatatlan társa igen. Sajnáltam, hogy így ért véget Alan története, reménykedtem benne, hogy nem lesz szomorú a film vége.
A film legvégére még beiktattak a készítők egy bakit, ugyanis Alan életét nézve (tehát az ő szemén keresztül látjuk a világot) Alan kisétált a képből és mi pedig tovább néztük a tükröt. Ez lehetetlen.

Filmnézés ideje: 2015. október 23.