2015. november 2., hétfő

Az interjú (2014)

★★★☆☆☆☆☆☆☆

Kaptunk egy filmet két béna karakterrel és egy olyan sztorival, aminek nincs túl sok értelme, egyáltalán nem izgalmas, vagy érdekes, ráadásul kihúzták a gyufát Észak-Koreánál. Gratulálok, okos húzás volt elkészíteni ezt a filmet...
Nem is csodálom, hogy megfenyegették a Sony-t és a mozikat. Még ha történetesen vicces és ötletes lett volna a film (de nem az), akkor is tudhatták a készítők, hogy ezzel magukra haragítják az észak-koreaiakat, hiszen olyan dolgokat feszegetnek, amit nem néznek jó szemmel, azonban ez az alkotás méltatlan még arra is, hogy paródiának, vagy vígjátéknak nevezzem, leginkább a szánalmas és béna szó illik rá.

A szereplők irritálóak voltak, a viselkedésük, mimikájuk idegesített, a történetről és a párbeszédekről már nem is szólva.
Dave Skylark ripacskodása és önteltsége zavaró, sötét mint az ágyú, közönségesen viselkedik és annak ellenére hogy nőkkel hozták össze a filmben, szerintem tutira homokos.
Aaron Rapaport pedig együgyű és szánalmas alak, a szerencsétlenkedését látva a fejemet fogtam.
A nők valamennyire mentették a helyzetet, legalább Lacey ügynök és Sook alakításával nem volt komolyabb gondom, bár ők sem emelték túlzottan ennek a pocsék filmnek a szintjét.

Nem igazán értettem, hogy Kim Dzsongun-t miért kellett beállítani debilként, a jópofizása nem tetszett, a viselkedése gyerekes volt.

Az a jelenet, amikor az újabb adag mérget eljuttatták Aaron-nak, és neki el kellett rejteni a hatalmas kapszulát, az gusztustalan volt és csak még jobban lehúzta a filmet, talán nevezhetném mélypontnak is, de ilyennel tele volt a film.

Végigszapulhatnám a film minden egyes jelenetét, tovább sorolhatnám a karakterek hibáit, de inkább nem teszem, kár pazarolnom erre az időt és a szót.

Filmnézés ideje: 2015. november 1.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése