★★★★★★★★★★
Vannak olyan vígjátékok, melyeket időről időre újranézek, mert annyira tetszettek és megragadtak a buksimban. És hiába láttam már ezerszer ezeket a filmeket, ettől függetlenül minden egyes alkalommal újra nevetek a helyzeteken, a poénokon, a szereplők bénázásán.
Számomra az Oscar is ezek közé tartozik, úgyhogy ideje volt az újranézésnek. Ezúttal a párommal néztem meg, aki bár gyerekkorában látta, nem emlékezett belőle semmire.
És tudjátok, mi a legjobb? Neki is ugyanúgy bejött, mint nekem, végignevette velem a filmet és hozzám hasonlóan benne is megragadt egy-két ütősebb mondat.
A szereplők hatalmasat alakítanak, egyikük se marad közömbös számomra, mindenki tökéletes választásnak bizonyult az adott szerepre. A karakterek egyediek, jól kidolgozottak, egyikük sem egy átlagos személyiség, és ez a sokszínűség is sokat hozzáad a filmhez.
Az alapötlet remek, a szálakat tökéletesen kuszálják össze, és a végére szépen összeáll a kép, így kell ezt csinálni.
A teljes káosznak tűnő helyzet simán átlátható és követhető, annak ellenére, hogy egy idő után már kicsit kiszámíthatóak az események. (Talán ez az egyetlen film, melyben a táskacserélgetés nem idegesít.)
A ’30-as évekbeli stílus nagyon illik az összképhez és egyedivé teszi a filmet, nagyon eltalálták a rendezők a hangulatot.
Nekiállhatnék oldalakon keresztül ecsetelni, hogy mely jelenetek és beszólások voltak a kedvenceim, vagy mely karakterekben mit szerettem leginkább, de az már spoiler-es lenne, tehát csak azok értenék, akik már úgyis látták a filmet, így nem látom túl sok értelmét.
Legyen elég annyi, hogy rengeteg humorral fűszerezett zseniális vígjáték, amit LÁTNI KELL!
Filmnézés ideje: 2015. november 22. (újranézés)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése