★★★★★★★☆☆☆
Nem igazán tudtam eldönteni, hogy hány pontot adjak a filmre, mert ekkora baromságot már rég láttam. Még azt se tudom megmondani, hogy jó értelemben, vagy rossz értelemben volt fájdalmas a film, egyszerűen csak kiütött, agyilag zokni lettem tőle, a végén már csak nyüszögni tudtam. Nehezen, de adtam rá 7 csillagot, mert legalább nem idegesített, és nem volt túlságosan vontatott.
Egy-két humorosabbnak mondható jeleneten kívül túl sok értékelhető mozzanatot azonban nem kaptunk, a poénok rendszerint kiszámíthatóak voltak, olykor picit még erőltetettek is, így nagyon meg sem tudtam lepődni, helyenként súroltuk a közönségesség határát és néha nagyon fárasztó tudott lenni nemcsak egyik-másik színész viselkedése, hanem maga a film is.
Nick, Dale és Kurt három akkora balfácán, hogy az már fáj (oké, a legkisebb fácán talán Nick, de nem sokkal marad el két társa mellett). A választott színészekkel nem volt gond, simán elhittem róluk, hogy pont olyan idióták, mint azt a szerepük megkívánja.
Jennifer Aniston bár nem egy kimondott bombázó, de kétségkívül nagyon csinos, főleg a korához képest, így remek választásnak bizonyult a nimfomániás szerepre, a férfi nézőket szerintem már csak önmagában is képes volt a képernyők elé ültetni, nemhogy ráadásként ezzel a szexmániával.
Kevin Spacey szereplésével nemrég láttam egy filmet, így mikor Dave szerepében megpillantottam, hangosan felnevettem. Remek színész, szinte bármilyen szerepben el tudom képzelni, mert nagyon jól alakítja mind a pozitív, mind a negatív karaktereket. Na jó, a negatívat kicsit jobban.
Akkor pedig még nagyobbat visítottam, mikor a nyomozó szerepében a Breaking Bad-es Jonathan Banks jelent meg (a BB-ben Mike Ehrmantraut karakterét alakította). Ő is kiváló színész, örültem, hogy végre egy értelmes szereplőt is kaptunk.
Rex Hanson szerepére kellőképpen ellenszenves választás volt Chris Pine, túlságosan nem kedvelem ezt a színészt, és ezzel az elkényeztetett úri fiú alakítással se lopta be magát a szívembe. Ahogyan az apját alakító Christoph Waltz se. Mindkét negatív karakter (de főleg Bert Hanson) idegesítő volt, egész jól alakították a manipuláló szemétládákat, szóval ez is rendben volt.
Innentől spoiler-es:
Biztos vagyok benne, hogy a samponadagolós zuhanyrózsát csak a férfiak tekintik nagy üzleti lehetőségnek és egyáltalán épkézláb elképzelésnek, mert a lustaságuk már nem ismer határokat. Természetesen tisztelet a kivételnek – ha van ilyen. Szóval maga az alapelgondolás egy hatalmas nagy hülyeség, de ettől a három gyengeelméjűtől mi mást vártunk volna.
Az már más kérdés, hogy a milliomos család tagjai mégis láttak benne fantáziát, bár hogy pontosan mit, azt nem tudom, de a mai világban már mindent el lehet adni az embereknek. Sajnos…
A kezdeti béna alap sztorit időközben sikerült kicsit feldobni az önelrablós akcióval, innentől már legalább érdekesen alakultak a dolgok, kaptunk néhány jól elhelyezett poént is a szerencsétlenkedés mellé.
A rajztáblás poént kétszer is ellőtték, pedig már elsőre is tudtam, hogy nem fogják tudni letörölni a filctollat, de akkor még elment, másodszorra már kicsit fárasztó volt, hogy nincs új ötletük.
A „szex függők” gyülekezetén előadott WC-s jelenet ebben a formában nem hiszem, hogy megállta volna a helyét, ugyanis olyan hangosan „rejtőzködtek”, hogy szerintem még a szomszédban is hallható volt a nyűglődésük, nehogy már egy nyitott ajtón ne hallatsszon át a zajongásuk, hiszen nem „süket szex függők” ültek a szobában…
A film végén apuci megölése kicsit durva volt egy ilyen szintű filmhez, azt hittem, hogy azt is valami eszement nagy marhasággal oldják meg, de nem, csak simán kinyírta a pici fia. Itt végre valamennyire komolyan vette magát a film, bár túl hosszú ideig nem tartott a fordulat.
Egyébként valaki elárulná, hogy mégis miért Förtelmes főnökök 2. a film címe? Oké, hogy folytatás, de a történetnek semmi köze sincs semmilyen „főnökhöz”, csak három pancser és két kő gazdag bunkó csatározásához.
Filmnézés ideje: 2015. október 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése