Vágott verzió (2004)

★★★★★★☆☆☆☆

Az elgondolás nem lett volna rossz, azonban a megvalósítás nem nyűgözött le túlságosan. Nagyobbat is szólhatott volna ez a film, de inkább csak átlagosnak mondanám, pedig kár érte, rengeteg lehetőség rejlik egy ilyen ötletben.

A szereplők rendben voltak, bár Alan savanyú képétől még az életkedvem is elment néha, Fletcher hihetően alakította a negatív karaktert, Thelma pedig - többek között a szinkronhangnak is köszönhetően - egészen szimpatikus lett, kedvelhető szereplő. A többi mellékszereplő egyáltalán nem fogott meg, de az alakításukkal nem volt gondom.  

Innentől spoiler-es:

Bár a Zoe implantátum remek ötlet, a kivitelezésével több problémám is akad.

Érthetetlen módon az implantátumot semmi másra nem használták fel, csak emlékvetítésekhez. Tehát az, akiben benne volt a chip - azon túl, hogy nem is nézhette vissza a felvételt akkor, amikor csak akarta - egyáltalán nem is látta viszont felvételről az emlékeit, mert csak akkor nézte meg egy vágó, mikor az illető már meghalt. Ennek így nincs túl sok értelme. Miért nem fejlesztették ki, hogy bármikor könnyedén kinyerhetőek legyenek az emlékek a chip-ből? Abban legalább látnék fantáziát és értelmet.

Talán pont emiatt a chip nem is tudott hatni az emberek életére. Hiába tudták meg 21 évesen, hogy van egy olyan kütyü a fejükben, ami minden pillanatukat rögzíti és valaki egyszer meg fogja nézni, nem riadtak vissza attól, hogy nőket verjenek meg, gyerekeket molesztáljanak, vagy akár öljenek. Nem volt visszatartó ereje a chip-nek, mert mindez úgyis csak a halál után derül ki, akkor pedig már nincs lehetőség arra, hogy megkapja a méltó büntetését az elkövető.

De tovább megyek. Ha például az illető körül történik valami (gyilkosság, baleset, stb.), akkor csak a szóbeli vallomására lehet alapozni, ami pontatlan lehet, nem tudják felhasználni az általa ténylegesen látottakat, mintegy "térfigyelő kamera" funkcióként sem, pedig ez szerintem nagyon hasznos lehetne.

Ezen kívül az is célravezető lehetett volna, ha az implantátumok anyagát nemcsak a vágók nézik meg, hanem mondjuk a rendőrök is.
Nem azt mondom, hogy lépten-nyomon a visszanézésekkel kellene foglalkozni, de nagy segítség lehetne a bűnmegelőzésben.

A fentieken túlmenően a biztonsági mentésről szó sem esett, pedig aki használ számítógépet az nagyon jól tudja, hogy bármikor meglátogathatja a "kékhalál", az adatvesztés lehetősége igen nagy, és a chip készítői erre sem gondoltak, nem biztosították az emlékek időnkénti mentését.
Ráadásul nem is derülne ki időben, csak a halált követően, hogy elromlott a chip (vagy alaphangon hibás volt) és nem vett fel semmit.
A filmben is láthatunk egy hibás implantátumot, amely nem tudja megkülönböztetni a látványt a fantáziától, de természetesen javításról, kicserélésről szó sem lehetett.

Tehát fogadjuk el, hogy minden chip megfelelően működik és semmilyen hiba nem léphet fel. Ez nekem túl szép, hogy igaz legyen...

A vágók munkája érdekes és egyben fárasztó is lehet. Egy hosszú és tartalmas életből izgalmas kis filmecskét lehet összerakni, de akár egy unalmasból is ki lehet hozni valamit egy kis kreativitással. (Például visszafelé játsszák le az életét az illető tükörképe segítségével.) De nem utolsó sorban a nem kívánatos részeket ki lehet vágni és egy utolsó senkiháziból is szentet lehet avatni a vágók segítségével. Na, ez a része az, ami nekem nem igazán tetszik, nem igazán szeretem, ha egy éremnek csak az egyik oldalát látom.

De lássuk, hogy magával a filmmel mi is volt a gondom, illetve mi tetszett.

A film nyitójelenete után - ahol egy kisfiú tragédiáját nézzük végig, - hatalmasat ugrunk az időben, és egy kisbaba születését nézzük végig a csecsemő szemszögéből. Mégis hogyan? Még az anyaméhben beültették a csöppség fejébe a chip-et? Nem tartom valószínűnek, tehát itt sántít a dolog.

Az frappáns bevágás volt, amikor egy kis hölgyike a részvétét nyilvánította ki Daniel Monroe özvegyének, Alan pedig ránéz és beugrik neki a férfi filmjének az a jelenete, ahol Daniel éppen ezzel a kis nőcskével szeretkezik. Micsoda titkokat rejtenek ezek a felvételek...

Bannister életének átnézésekor Alan egy összejövetelen meglátott egy férfit, aki megtörölte a szemüvegét a ruhájában. Ebből a szemüveg törölgetős mozdulatból Alan rájön arra, hogy az a férfi megegyezik azzal a kisfiúval, akit ő gyerekkorában "látott" meghalni. Ez így nagyon-nagyon béna volt. Kismillió szemüveges ember van, és mivel a szemüvegek koszolódnak, időnként mindenki megtörölgeti a lencsét. Nehogy már ebből összekapcsolja a két ember azonosságát, főleg úgy, hogy sok év eltelt és mindössze egyszer találkozott a kisfiúval.

Ugyebár az emlékek visszanézése az illető életében nagyon kockázatos. Alan mégis vállalkozott rá, és nem meglepő módon ép bőrrel megúszta. Kiderült, hogy több ponton is eltér a valóság a férfi emlékeitől. Örültem neki, hogy rosszul emlékszik a történtekre és nem ő a felelős azért, hogy lezuhant Lewis, valamint hogy valójában nem is halt meg a kisfiú. Ez legalább egy kis megnyugvással tölthette el, miután egész életében ostorozta magát a téves emlék miatt.

Azt nem nagyon értettem, hogy a fiatal és csinos Delila mi a szöszt akart a kissé öregecske Alan-től. Számomra túlságosan idegen volt az egymás iránti vonzódásuk, nem igazán illettek össze.

Bármennyire is keresztbe akart tenni Fletcher az EYE Tech-nek, nem tudta megölni Alan-t, de az a szemét és kiállhatatlan társa igen. Sajnáltam, hogy így ért véget Alan története, reménykedtem benne, hogy nem lesz szomorú a film vége.
A film legvégére még beiktattak a készítők egy bakit, ugyanis Alan életét nézve (tehát az ő szemén keresztül látjuk a világot) Alan kisétált a képből és mi pedig tovább néztük a tükröt. Ez lehetetlen.

Filmnézés ideje: 2015. október 23.