★★★★★★☆☆☆☆
Az alapötlet a már jól lerágott "pusztítsuk el a Földet, de mégse" sablon, amivel nincs is különösebb baj, már megszoktam, hogy folyton UFO-kal, meteorokkal, üstökösökkel, egyéb természeti csapásokkal szeretnék Amerikát a földdel egyenlővé tenni, de természetesen soha nem sikerül. Azzal viszont már problémáim vannak, ha mindezt bénán tálalják, a sablonok nem szólnak nagyot és még a szereplők se nőnek a szívemhez, hogy aggódjak értük.
Jelen esetben több mindennel is elégedetlen voltam, de sajnos ezeket csak a spoiler-es résznél tudom kifejteni. Annyit azonban leszögezek, hogy nem a szereplőkkel, vagy a látványvilággal voltak gondjaim, hanem inkább a történetvezetéssel.
Innentől spoiler-es:
A film elején látható eseménysornak ebben a formában nem volt túl sok értelme. Mégis mi a csudának karamboloztatták a csillagászt, ha a fejesek mégis megtudták, hogy halált hozó üstökös tart a Föld felé?
Ezt a jelenetet kétféle verzióban tudom elképzelni:
1) A csillagász karambolozik, ezért nem tudódik ki a felfedezés, csak már túl későn, így nem tudnak felkészülni rendesen a védekezésre.
2) A csillagász nem karambolozik és el tudja mondani az állambácsiknak, hogy mekkora veszély fenyegeti a Földet, így ütőképes stratégia kidolgozására is marad idő.
De ebben a harmadik - béna - verzióban sajnos értelmetlennek tartom.
Az amerikai filmek egyik sajátossága a "hazafiasság", azaz tutira beletesznek egy amerikai zászlót, vagy mondjuk az elnököt, aki a beszédével lelket önt az emberekbe. Na, most az elnökös verziót kaptuk meg, csak az volt ezzel a gond, hogy már túlságosan is sokat kaptunk belőle.
Viszont amíg Morgan Freeman játssza ezt a szerepet, addig részemről rendben van.
A 6 űrhajós összesen 8 atombombát vitt az űrhajóval, ellenben először csak 4 töltetet juttattak az üstökös belsejébe. Vajon miért? És miért nem volt elég üzemanyaguk akár csak az apróbb manőverezésekhez? Tudjátok, hogy miért nem? Mert ezzel a szerencsétlenkedéssel is csak a feszültséget szerették volna fokozni a készítők, azonban számomra ez így rettentően hatásvadászra sikerült. Az elfogadható küldetés az lett volna, hogy felmennek, két különböző helyszínen elhelyezik a 8 töltetet, egy-két embert esetleg elvesztünk, majd elhúznak onnan, az üstökös ripityára robban és kész. De akkor a nézők nem izgulhattak volna azon, hogy elakad a fúrófej és rizikós helyzetbe kerülnek az űrhajósok, vagy hogy már egy helyett két üstökös tart a Föld felé, nem kellett volna az űrhajósoknak együttérzést kiváltó önfeláldozásra vetemedniük, és a kisebbik üstökös nem csapódhatott volna be a Földbe, hogy sok életet elpusztítva összefogásra késztesse az embereket az újrakezdéshez.
Na, ezek azok a húzások, amelyeket profin kell elkészíteniük ahhoz, hogy tetsszen a film, de jelen esetben annyira érződött a direkt bénázás, hogy csak rontott a film élvezhetőségén.
A kis srác, Leo Beiderman lánykérése - mondjuk úgy - szükséges húzás volt ahhoz, hogy a lány is velük tarthasson a menedékbe (amire végül érthetetlen okból nem is került sor, azonban mégis hátrahagyta a végén a családját), azonban mikor megláttam a két jegygyűrűt, akaratlanul is elröhögtem magam. Hiszen csak "egy gyűrű mindenek felett", nem kettő. XD
Az a rész teljesen rendben volt, mikor a sorsolásról beszélt az elnök. Ott sikerült egy kis időre kiváltaniuk belőlem az együttérzést, kicsit engedtem megvezetni magam, pedig tudtam, hogy természetesen nem fogjuk kinyírni az emberiséget, szóval kár a gőzért.
Amikor a riportercsaj arról kezdett el beszélni a tévében, hogy "akiket előre kiválasztottak, azokat néhány percen belül értesítik", abban a pillanatban megcsörrent a telefonom. Hatalmas vihogásba kezdtünk a párommal, hogy milyen mázlisták vagyunk, minket kiválasztottak. XD
A riportercsaj önfeláldozása az előzmények tükrében nem igazán volt érthető, hiszen folyamatosan ellenszenvesen viselkedett az apjával. Na persze megható és szívszorító jelenet volt, ezt elismerem, vannak, akik vevők az ilyesmire. Mellesleg az is értelmetlen volt, hogy az emberek összevissza kezdtek el rohangálni a szökőár közeledtével. Mégis mit gondoltak? Ez pont olyan béna húzás, mint mikor valami dől az ember felé, és nem oldalra fut előle, hanem előtte szalad...
Amiért Sarah családja hátrahagyta szegény kutyust, azért mínusz egy csillag. Én nem lennék képes még egy ilyen kilátástalan helyzetben se magára hagyni a cicámat, hiszen ő csak rám számíthat.
Filmnézés ideje: 2015. november 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése