A filmek alapjául szolgáló regényt nem volt alkalmam
olvasni, ezért ahhoz nem tudok viszonyítani.
Az 1994-es filmet már sokszor láttam, időnként jól esik
újranézni, mert nagyon szívmelengető alkotás. A 2019-es verzióra nagyon
kíváncsi voltam, és kicsit tartottam is tőle, hogy túlságosan is össze fogom
hasonlítani az elődjével, de amennyire tudtam, próbáltam elvonatkoztatni tőle.
Előbb a 2019-es filmet néztem meg, és csak utána
frissítettem fel az emlékeimet az 1994-es alkotással, leginkább a remake
hatására.
De lássuk, sikerült-e megugrania a 2019-es filmnek az
1994-es szintjét?
Ha egy szóval kellene felelni a kérdésre, akkor a válaszom:
nem.
És hogy miért?
Míg az 1994-es film lineáris történetvezetéssel készült és
szépen folyamatosan építette fel a történetet, végig lehetett követni, hogy az
események milyen sorrendben történtek, addig az új verzió összevissza ugrált az
idősíkok között, amivel teljesen összekuszálták az eseményeket, és elég nagy
káoszt okoztak a fejemben. Végül emiatt néztem újra a régi filmet, mert nem
rémlett, hogy ilyen kaotikus lett volna. Nos, nem is volt.
A remake önmagában sem tetszett túlságosan, a karakterek
semmilyenek voltak, a jellemük nem rajzolódott ki tisztán és a jelenetek üresek
voltak. Olyan hatást keltett, mintha csak randomszerűen egymás mellé
pakolászták volna a különböző jeleneteket, a szép átkötéseket mellőzve. Nem
tudták elhitetni velem, hogy egy összetartó család lennének.
Miután befejeztem az új verziót, rögtön indítottam is a
régit, és azonnal szembetűnő volt a többi apróság, ami a remakenél még zavart.
Az 1994-es filmben sokkal meghittebb a légkör, a család
összetartását szebben ábrázolja, a karakterek egyedisége és stílusa jobban
érvényesül, a mit miért tesznek tisztábban lekövethető.
Susan Sarandon sokkal jobban illett az anyuka szerepére,
ahogy a lányokat megformáló színésznők is találóbban lettek kiválasztva,
mindegyikükhöz illett az általuk megformált karakter. A remakenél a négy lány
közül egyedül a Meg-et alakító színésznő ismert (legalábbis általam), ami nem
is lenne gond, ha a többiek nem lennének annyira jellegtelenek,
megjegyezhetetlenek és "szürkék" (már elnézést a kifejezésekért),
ráadásul a lázadó leányzó szerepét én inkább Emma Watsonra osztottam volna.
Megjegyzem, hogy a 2019-es alkotásnál borzalmasan
ellenszenvesnek találtam Amy viselkedését, néha már az arroganciába hajlott a
mimikája, és a többi lány "szereplése" se nyerte el annyira a
tetszésemet, ezzel szemben az 1994-es verzióban mindenki szimpatikus volt, még
Amy karaktere is kedvelhető maradt.
Innentől már helyenként spoileres...
Szerintem a lányok és a férfiak kapcsolata, valamint Laurie
megismerkedése a March családdal is jobban ki van dolgozva a régi filmben,
azonban az Amy és Laurie között kibontakozó románcot talán inkább az új alkotás
mutatta be részletesebben.
Példaként hoznám fel, hogy bár olyan "apróságok",
mint a hajleégetős, bokaficamos, citromos és skarlátos jelenetek is megvoltak a
remakeben, nem illeszkedtek olyan szépen, és nem simultak bele annyira jól a
történetvezetésbe. Míg a korábbi alkotásnál tudtuk, hogy a vacak cipő miatt
ficamodott ki Meg bokája, hogy kezdtek valamit Meg leégetett hajával (kapott
hajpántot, és Jo beárulta Laurie-nak), a citromos jelenet se csak úgy oda volt
dobva, mert muszáj, hanem kifejtettük, hogy miért kell a citrom, leápoltuk Amy
kezét és jobban megindokoltuk, hogy miért vették ki a suliból (Amy 2019-es
műpicsogása ezzel szemben borzalmas volt), és Beth kezébe nyomtuk a beteg
csecsemőt, akitől elkaphatta a betegséget, nemcsak bementünk a házba...
Az étel odaadása a szegényebb családnak is
"hihetőbb" volt a korábbi filmben, mindenki felajánlotta, hogy mit
vigyenek el nekik, míg az újban úgy tűnt, mintha csak kötelező lenne, a fogukat
húznák és nem jó szívvel teszik mindezt.
A 2019-es film teljesen következetlen történetvezetését az
is mutatja, hogy miután Beth skarlátos lett, bevágunk még pár oda nem illő
jelenetet, majd megint skarlátos, de éppen felgyógyul, megérkezik az apuka,
majd következik egy temetés. Kié? Miért? Mi történt? Mi van? (Csak találgatni
lehet, mert még a sírt se képesek mutatni, hogy összetehessük a képet.) Ezzel
szemben a régi film szerint évek telnek el Beth következő betegségéig, amiből
sajnos nem tud felépülni, itt viszont bevágjuk a felépülese után a halálát?
Logikátlan és értelmetlen. Majd miután gyorsan gyászoltunk, rögtön jöhet Meg
esküvője és mindenki happy, igen, az előbb eltemetett Beth is... Ez már nálam a
"mi a franc" kategória volt.
Félreértés ne essék, nagyon szeretem az időben ide-oda
ugrálós filmeket, ha jól és következetesen vannak felépítve, vagy legalább
valamivel utalnak rá, hogy éppen melyik idősík is az aktuális, de ebben a
remakeben szerintem rosszul oldották meg mind a kivitelezést, mind a
sorrendiséget.
Ja és hogy miért festeget csillivilli ruhákban Amy, az is
valahol a film háromnegyedénél derül ki, hogy March néni őt vitte magával
Európába. Addig azt se tudtuk, hogy mit keres távol a családjától...
Az új verzió kegyelemdöfését a film vége adta meg, mert
amikor Friedrich megjelent a March családnál, egyrészt ki se fejtették, hogy mi
a fenét keres ott (a régiben ugye Jo könyvét vitte el személyesen, itt meg
"csak arra járt"), másrészt Laurie féltékenységi jelenete és hogy hússzor
megkérdezte, hogy "ki maga?", az kritikán aluli volt, valamint
Friedrich tiszta idiótán viselkedett.
Arról már nem is beszélve, hogy mikor Jo Friedrich után
szalad az esőben és a pasi közli vele, hogy "üres a kezem", addig a
régi Jo megfogja a kezét, és úgy mondja neki, hogy "már nem üres",
míg az új Jo csak beleordítja ezt a férfi fejébe. És mindezt csak azért, mert a
könyv kiadója így akarja alakítani a történetet? Itt már nagyon vártam, hogy
vége legyen a remakenek...
Összefoglalva: Mindenképpen a régi verziót javaslom
megnézésre, nem azért, mert elfogult vagyok, hanem mert sokkal hangulatosabb,
szebben és jobban kivitelezett alkotás, szívmelengetően ábrázolja a családot, a
színészi játék pedig könnyet csal az ember szemébe.
Kisasszonyok (2019) ★★★★★☆☆☆☆☆ Filmnézés ideje: 2020.
április 15.
Kisasszonyok (1994) ★★★★★★★★☆☆ Filmnézés ideje: 2020.
április 15. (újranézés)