2018. október 10., szerda

Nap nap után (2018)

★★★★★★★☆☆☆

A téma érdekes és nem mindennapi: minden egyes nap más-más ágyban, más-más testben ébred fel a főszereplő. 
Sajnos a könyvet még nem volt szerencsém olvasni, de ez nem is olyan nagy baj, mert így legalább önálló alkotásként tudok tekinteni rá és nem kezdem el összehasonlítgatni a könyvvel.

Mivel a leírás megfogott, és a trailer sem rettentett el attól, hogy megnézzem a filmet, sőt, inkább kíváncsivá tett, ezért a fiatal főszereplők ellenére rászántam magam a megnézésére és azt kell, hogy mondjam, nem bántam meg.

Sajnos a készítők mindössze 97 percet szántak a filmre, így viszont számomra elég rövidnek tűnt. Szerintem egy ilyen érdekes történet kicsit több időt érdemelne, többet kellett volna foglalkozni a felvezetéssel, „A” bemutatásával, mint azt tették, annak ellenére, hogy a tényleges főszereplő Rhiannon volt, nem pedig „A”.

Néha úgy éreztem, hogy túl nagy lépésekben haladunk, így alig ébredtünk fel egy lány testében, már rögtön jött a következő nap egy fiú testében, meg a harmadik egy másik lány testében, olyan gyorsan cikáztunk át a szereplőkön, hogy sokuknak csak egyetlen jelenete volt és máris jött egy újabb nap, ami engem kicsit azért zavart.
Szerencsére azért volt két alkalom is, amikor percekig játszottak "kérdezz-feleleket", így valamelyest jobban megismerhettük „A” nem hétköznapi életét.

Mivel a két lélek összekapcsolásáról vajmi keveset tudtunk meg, csak annyit, hogy azért érzi a másikat, számomra rejtély, hogy hogyan tudott ennyire azonosulni velük, például honnan tudta, hogy melyik iskolába jár az adott fiatal, milyen tantárgyai lesznek aznap, kivel és milyen viszonyban van.

Jó lett volna még jobban megismerni „A” világát, a kapcsolatát a többi lélekkel.
Rhiannon elég könnyen belerázódott ebbe a furcsaságba, kicsit kutatott, kicsit beszélgetett azokkal, akiknek már beköltözött „A” a fejébe és simán tudta kezelni a helyzetet. Nekem biztosan több idő kellett volna hozzá, hogy tudatosuljon bennem, hogy ne a külsőséget lássam, hanem felfogjam, hogy a személy ugyanaz.
A színészi játékok minden esetre jók voltak, tudták éreztetni velem azt, hogy egy személyről van szó.
Szerintem nekem sokkal jobban nehezemre esne ennyire különböző fiúkkal és lányokkal csókolózni, hiába tudnám, hogy maga a személyiség ugyanaz.

A többi hasonló filmhez képest (ahol a szereplők a gondolataikkal nem tudják befolyásolni a történéseket, csak valamilyen esemény bekövetkezése tudnak ráhatni) számomra újdonság volt, hogy „A” az akaratával tudta befolyásolni, hogy egy adott testben maradjon akár több napra is. Ezzel a lendülettel akkor kiválaszthatott volna tényleg egy testet magának és abban maradhatott volna, de akkor például az eredeti lélekkel mi történt volna?

A film vége nem annyira csöpögős, happy end is, meg nem is, de mindenesetre eléggé kiszámítható volt.

Én amondó vagyok, hogy egy 15-20 perccel hosszabb filmben szépen végig tudták volna vezetni a bemutatkozást, a különböző testekben töltött időt jobban ki tudták volna dolgozni, és egy sokkal kerekebb sztorit kaptunk volna.

Filmnézés ideje: 2018. október 10.