2022. január 30., vasárnap

Kihűlve (2010)

★★★☆☆☆☆☆☆☆ 

Ez a film úgy ahogy van, baromság. Tele van hülyékkel, hülye döntésekkel és hülyeségekkel.

Kezdjük ott, hogy mégis milyen havas hegységben működő sífelvonó üzemel csak péntek-szombat-vasárnap? Hétköznap nem akarnak az emberek síelni? Vagy hétfőn elolvad a sok hó és csak csütörtök este esik vissza? Teljesen értelmetlen indokkal próbálták meg a készítők elérni azt, hogy az idióták fent ragadjanak több napra a felvonón. Ennél bármi más ok hihetőbb lett volna, mondjuk, hogy karbantartás miatt zárnak be, vagy ünnepek jönnek (bár lehet, hogy akkor még inkább nyitva kéne lenniük), vagy hatalmas hóvihart jósoltak és ezért biztonsági és elővigyázatossági okokból inkább bezárnak pár napra, esetleg az idény utolsó napja volt és bezárnak nyárra, mert hamarosan elolvad a hó. Nem is! Várjatok, én rájöttem, hogy miért! Mert hétfőtől csütörtökig a vérszomjas farkasok használhatják a sípályákat!

Na, ez a no comment! Hogy a francba kerülhetnek ilyen helyre farkasok? Ezzel az erővel bármikor bárkit megtámadhatnának hétvégén is, amikor alapból üzemel a sífelvonó és a sípályák és rengeteg ember síelget. Csak azt ne mondd, hogy olyankor félnek a nagy tömegtől és azért nem támadnak rá az emberekre. Mert üzemkezdetkor és üzemzáráskor nincsenek még olyan sokan, akkor is simán leszedhetnék az ott lézengő síelőket. Sőt, a magányos hókotróból esetleg kiszálló munkást is simán megvacsorázhatnák. Szóval szerintem egy ilyen helyen biztos, hogy valahogy védekezni kell a farkasok és egyéb vadállatok ellen, különben hamar bezárhatnák a boltot. De most komolyan! Nem létezik, hogy egyszerűen csak odasétáljon a sípályákra egy falka farkas!

A három delikvensről és az életképtelen viselkedésükről is ejtenék "pár" szót. 

- Miután rájönnek, hogy bezárt a bazár és fent ragadtak napokra a sífelvonón, azonban mázlijukra éppen arra jár egy hókotró, akkor teljesen érthetetlen okból nem akkor kezdik el ledobálni az összes létező holmijukat, amikor felfelé halad a hókotró és a sofőr feltehetően előre néz, így látná a potyogó tárgyakat, hanem akkor, amikor már tolat, ergo tutira hátrafelé figyel és utána már nem is fog felfelé nézegetni, hanem lefelé, hiszen arra fog menni.

- A középső srác elhatározza, hogy leugrik, amit nagyon ügyesen vitelez ki: simán leveti magát az ülésből, hogy ripityára törje a lábait. Tapsoljuk meg, 10 pontos mutatvány volt! Na mármost, van két pasi, és egy lány. Ha már az ugrás mellett teszik le a voksot, én mindenképpen azt javasoltam volna, hogy az egyik pasi próbáljon meg minél lejjebb jutni a másik segítségével, jól kapaszkodjanak össze (akár kesztyű nélkül is) és amennyire csak lehet csökkentsék az ugrás magasságát. Esetleg a két erős srác a könnyű lányt minél lejjebb ereszthetné. Bármelyik megoldás jobb lenne szerintem annál, minthogy egyszerűen kiveti magát az ülésből.

- A fent maradt srác rájön, hogy minden oszlopon vannak létrák, így a kábelen megpróbál lemászni a legközelebbi oszlopig. Pár centi lógva mászás után inkább visszahátrál, mert szanaszét vágta a kesztyűjét és a tenyerét a drótkötél. Mégis hogyan? Az elvileg egy acélsodrony, nincsenek éles kiálló részei, hanem teljesen sima. Második nekifutásra azonban mégis sikerül eljutnia az oszlopig, de azt a lógva mászást inkább nem kommentálnám. Igen, valószínűleg nehéz lehet húzódzkodni a mínuszokban és a több rétegnyi ruhában, de biztos sikerült volna valahogy átvetnie a lábát a dróton és akkor sokkal könnyebben mászott volna. Rossz volt nézni a szenvedését és szerencsétlenkedését.

- A csajnak leesik a kesztyűje, mikor nagyon okosan rá akar gyújtani. Tehát egy kesztyű mínuszban vagyunk és repkednek körülöttünk a mínuszok, erre nem ám, hogy zsebre tenné a kezét, inkább rámarkol a felvonó korlátjára, hogy ráfagyhasson a keze. Remélem fájt neki!

- Vicces módon, mikor a csaj lezuhan ülésestől, akkor látszólag van egy biztonsági kábel (vagy valami hasonló), ami megakadályozza a teljes zuhanást, azonban pár másodperc alatt el is szakad. Akkor miért is biztonsági kábel, ha nem tölti be a funkcióját? No mindegy. A csajnak ezt a pár másodpercet se sikerül kihasználnia arra, hogy leugorjon a szerkezetről (hiszen már sokkal kisebb a magasság), inkább megvárja, hogy leessen róla és a lábára zuhanjon az ülés. Ő is kap 10 pontot erre a mutatványra.

- Miután a csaj csodával határos módon keresztül verekedte magát a fás területeken (ahelyett, hogy a sípályán egyszerűen lecsúszott volna a kiindulási ponthoz), és kiér végre egy útra, akkor az épp arra járó autó sofőrje nem látja meg az élénk rózsaszín kabátban hadonászó lányt. Bizonyára nagyon beleolvadt a fehér környezetbe... Ez pedig annyira megviselte a kis "túlélőnket", hogy elkeseredettségében nekiáll szundítani egyet a latyakban. Igen, pont ez a megfelelő döntés ebben a helyzetben.


u.i.: Szerintem a srácok így bűnhődtek meg, amiért fukar módon nem akarták kifizetni a síelés díját, inkább megvesztegették a kezelőt. Drága sícuccokra volt pénz, a felvonóra már nem maradt? Ez volt a sífelvonó bosszúja. XD Megjegyzem ezzel a kicsinyes viselkedéssel meg is alapozták a velük szembeni ellenszenvemet és kicsit se tudtam drukkolni nekik, főleg azok után, hogy folyamatosan még idióta döntéseket is hoztak...

Filmnézés ideje: 2022. január 28.

Az árnyékfeleség (1996)

★★★★★★★★☆☆

Fiatalabb koromban sokszor láttam ezt a filmet, mert valami megfogott benne. Oké, szögezzük le, hogy vannak hibái a filmnek, azonban valahogy mégis el tudok tőle vonatkoztatni.

És hogy mik lennének a hibái:

   - Balesetet szenved a vonat, a két nő szinte ugyanabban a helyiségben van, mégis az egyik karcolások nélkül megússza (mindössze eszméletét veszti), míg a másik meghal a meg nem született gyerekkel együtt, sőt, a férje is az áldozatok között van. Mindössze kisiklott, felborult a vonat, semmi hatalmas roncsolódást nem mutatnak, csak hogy forog körbe-körbe a szerelvény, tehát ily módon fura a két halál...

   - Elnézést kell kérnem szegény Ricki Lake színésznőtől, de valahogy annyira "trampli" ebben a filmben (tényleg nem tudok jobb szót), hogy egyszerűen képtelen voltam elvonatkoztatni ettől, és mikor kikupálták, számomra akkor se lett bombanő belőle...

   - Akármennyire is elfogadom a mindent elsöprő szerelmet szinte első látásra, ez a pár napja ismerem a nőt, egyszer csókolóztunk, még le se feküdtem vele, de máris feleségül veszem, holott semmit nem tudok róla, nekem túl "rózsaszín" és habos-babos...

Viszont sok részt nagyon bírtam:

   - Shirley MacLaine nagyon jó volt a nagyi szerepben, imádtam, hogy mindenki folyton helyrepakolta, mikor dohányzott, piával akarta bevenni a gyógyszert, vagy csak simán inni akart. Az is cuki volt, mikor kedvesen "Patricia" fenekére csapott, miközben mentek vissza a templomba. Valahogy az egész karakter szerethető volt, ahogy a lánnyal viselkedett, amiket a fiának mondott, és még a komornyik is szerette, nem véletlenül.

   - A kedvenc jelenetem a film végén volt, mikor a nyomozók mindössze a csekk gazdáját keresték és oda akarták neki adni, erre mindenki rájelentkezett, hogy ő ölte meg Steve DeCunzo-t. Mind az egymásra licitálás, mind a rendőrnő reakciója frenetikus volt.

   - A másik kedvencem a listázás volt, amivel Bill meg akarta győzni "Patricia"-t, hogy maradjon. Olyan aranyosan és szerelmesen írta össze a pozitívumokat és negatívumokat, hogy én biztos a maradás mellett döntöttem volna. 

   - A harmadik kedvenc részem az volt mikor Bill tánc közben megcsókolja "Patricia"-t, majd ettől annyira megkergült, hogy fel-alá mászkált a konyhán keresztül, többször is visszament egy-egy csókért, azt se tudta hova megy, totál lükén viselkedett.

Összességében, ha elvonatkoztatunk a fentebb felsorolt apróbb "hibáktól" (amitől szerintem bárki simán el tud tekinteni), akkor kapunk egy kedves, aranyos és szerethető filmet, amin jókat lehet mosolyogni, a színészek alakítása nekem tetszett, Brendan Fraser és Shirley MacLaine karakterét egyszerűen imádtam, és ahogy a rendőrnő is mondta, "ha bűnöző lennék, imádkoznék, hogy bevegyenek ebbe a családba"...

Filmnézés ideje: 2022. január 9. (újranézés)

Ronda ügy (1998)

☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆ 

A film, amiben folyamatosan mindenki üvöltözik, ordibál, rikácsolva rinyál, vagy visítozik. Nemcsak az 5 balfék, de a menyasszony és még a gyerekek is. És nemcsak akkor, amikor éppen kiborulnak valami miatt, hanem egy egyszerű beszélgetés alkalmával se sikerült normális hangerőt megütniük. Szerintem a kiabálásukat még egy süket rendőr is simán meghallotta volna egy száz kilométerre lévő rendőrőrsön. Esküszöm irigylem a kurvát és a biztonsági őrt, akik a film elején meghaltak, így nem kellett ezt a cirkuszt végighallgatniuk.

A film, amiben folyamatosan mindenki mindenkivel veszekszik, vagy verekszik.

A film, amiben mindenki gyengeelméjű, pszichopata, vagy szociopata.

A film, amiben Cameron Diaz egy oltári nagy picsát játszik. Ezt a nőt nem elvenni kellett volna, hanem elverni.

A film, amiben 4 idióta nem bír el 1 erőszakos balfasszal. Bár, végül is később megértettem, hogyha bárki ellenszegült volna neki, akkor azt kinyírta volna. Ja, hogy végül ki is nyírta? Én kérek elnézést. Mert ez az a film, amiben ha valaki nem azt csinálja, amit Christian Slater mond, akkor az kinyiffan.

A film, amiben semmi értékelhető nincs. De tényleg semmi...

Ennél idegesítőbb filmet már rég láttam.

És még a kutyusban is kárt tettek! Szemetek!

Filmnézés ideje: 2022. január 21. (sajnos...)

2022. január 9., vasárnap

Lengyel Dávid és Kuba Richárd: Holtak Világa – Küzdelem

Hamarosan érkezik Lengyel Dávid és Kuba Richárd: "Holtak világa - A jóslat" című könyvének folytatása, a "Holtak Világa – Küzdelem" című kötet.

A szerzők a következő hetekben kedvcsinálóként egy 20 részes fotósorozattal kedveskednek olvasóiknak. 

A képekhez az egyik fő karaktertől, Andrássy Bálint tizedestől olvashattok idézeteket.

"Oké, szedjétek össze magatokat, ez kemény lesz!"

"Eljött az idő, hogy visszaküldjük a halál csatlósait oda, ahonnan jöttek: a pokolra!"

„(…) a fegyvereinkhez emberek kellenek, olyanok, akik el tudják őket sütni.”

"Az ellenségeink legfőbb előnye az, hogy nem félnek. Nem félnek senkitől és semmitől. A haláltól sem, mert ők maguk a halál."

"Ha már egyszer alkalmam nyílt arra, hogy hasznosat tegyek, igyekszem mindent kihozni a lehetőségből."

"Mindent számításba véve az ellenségünk kétségtelenül az emberiség történelmének legnagyobb fenyegetése."

"Ez alatt a kicsit több mint egy hét alatt láttak, és bizton állíthatom, fognak is még látni olyan dolgokat, amiket nem akarnak."

"Nekünk most azzal és csakis azzal kell törődnünk, hogy megszerezzünk mindent, amit parancsba kiadtak."

"(...) túl későn ismertük fel a veszélyt."

"Ha épségben visszajutok, lesz majd mit megmagyaráznom."

"Egyetlen egy dolog jár csak a fejükben, akárcsak egy ragadozónak: a hús és hogy hozzájussanak."

"Ezzel kimerítetted a napi hősködés kvótádat."

"Mindig tartsd magad ahhoz, amit megbeszélsz a társaiddal. Mindig, megértetted?"

"Elszakadni az egységtől egy erősen fertőzött területen szinte egyenlő a halállal."

"Hazudnék, ha azt mondanám, hogy meglep, de nem gondoltam, hogy pont ezt a megoldást választja majd Borsos a problémák rendezésére."

"Tudod, a szagokat meg lehet szokni. Csak az arcokat nem."

"Amit itt teszünk napról napra, az határozza meg, hogy lesz-e holnap és hogy milyen lesz."

"Ennek nyitánya pedig egy pokoli menet lesz, viszont az eredmény sem fog elmaradni, ezt garantálom."

"Most már nincs visszaút."

"Rendben, hamarosan mi következünk."



Szerelemóra (2009)

★★★★★☆☆☆☆☆

Az alapötlet, miszerint egy szerelemóra határozza meg az időpontot, amikor életünk értelmével, lelki társunkkal találkozunk, nem rossz elgondolás, viszont a kivitelezés, illetve a magyarázat hiánya miatt nem tudtam megkedvelni a filmet.

Rengeteg kérdés merült fel bennem a szerkezet kapcsán. Ezek közül a legfontosabbakból szemezgetek:
1) Nem magyarázták meg, hogy az óra hogyan képes „megtalálni” a párunkat: DNS alapján, vagy találomra, vagy jövőbe látással, vagy teszt kitöltés segítségével, vagy mégis milyen eljárással?
Ezt a problémát egy pár perces kitérővel nagyon szépen meg lehetett volna oldani. Nekem három javaslatom is lenne:
- a főszereplő nő (mondjuk útban a beültetésre, a kocsiban ülve) elmagyarázza a párjának, hogy mi ez és hogyan működik és miért szeretné, hogy a pasi is beültesse (bár mivel már rengeteg embernek van ilyen, így a pasi biztos tudná, mi ez, szóval ez nem olyan jó megoldás...),
- a párocska kiszáll a kocsiból és beül a váróba, ahol egy interaktív kijelzőn saját magát hirdeti a cég és ott szépen várakozás közben a főszereplőkkel együtt végignézzük az ismertetést,
- már bejutottak a beültetést végző személyhez, aki az eljárás megkezdése előtt - kötelező jelleggel - tájékoztatja őket a szerkezet működéséről, illetve a kockázatokról és mellékhatásokról…
Ennyi bőven elég lett volna ahhoz, hogy átfogóbb képet kapjunk az egész film alapjáról.

2) Honnan veszi az óra, hogy pont ugyanabban az időpontban ugyanott lesz az a két ember, akit ő egymásnak rendelt? Mi van akkor, ha életem értelme éppen a világ túlfelén él, nem is egy nyelvet beszélünk? Más szóval, hogyan képes az óra elintézni azt, hogy pont ugyanakkor ugyanott legyünk?

3) Elég valószerűtlen az egész rendszer, ugyanis csak akkor lehetne hinni ennek az egésznek, ha a világ összes emberébe beültetnék az órát, hiszen – ahogy a film is erre épült – ha valaki (életünk párja) nem vesz magának ilyen órát, akkor sose találjuk meg a párunkat? Kötelesek vagyunk várni az óra jelzésére, és ha nem jelez, akkor szingliként kell leélnünk az egész életünket? 
A filmben is pont erre az eshetőségre alapoztak, hogy egy nőnek nem indul el a számlálója, tehát a párja még nem tetetett be saját szerkezetet és kétségbeesetten viszi egyik pasiját a másik után a céghez, hátha végre az igazival jött össze. Mégis mennyi ideig képes valaki így élni, felőrlődni a várakozásban, folyamatosan "kudarcot vallani" és csalódni?
És ha mondjuk az óra szerint 35 év múlva találkozom az igazival. akkor álljak rögtön apácának és fogadjak szüzességet, ne is legyek addig együtt senkivel? 

4) Teszem azt, kiírja az órám, hogy 562 nap 1 óra 9 perc és 36 másodperc múlva fogom megismerni a nagyon nagyon nagy Őt. (Tehát a számomra kijelölt személy is beültettette az órát...) Miért kellene kivárni az előírt időpontot? Ha elkezdem az összes pasinak nézegetni az óráját, hogy kinek mutatja ugyanezt az időpontot, vagy felírom a FB-ra a pontos időpontot és kérem, hogy akinek ugyanekkor jár le az órája, az jelentkezzen, akkor az csalás, vagy nem?

5) És mi van akkor, ha a számunkra rendelt illető idő közben véletlenül meghal? Újratervezés, mint egy GPS-nél, vagy mi? 
Vagy ha mondjuk "hiba csúszik" a gépezetbe és az óra szerinti nagy Ő mégse szimpi, mégse vagyunk olyan nagyon egy hullámhosszon, sőt, mondjuk egyenesen unszimpatikus? Csak azért, mert az óra azt mondja, rögtön szerelmesnek kell lennem, azonnal éreznem kell a bizsergést, és figyelmen kívül hagyni, hogy lényegében vadidegenek vagyunk egymásnak? Az óra miatt úgy kell alakítanom mindent, hogy érezzem azt, amit az óra diktál? Érzéseket nem lehet így irányítgatni...

6) Az óra akkor jelez, miután lejárt és a számunkra rendelt illetővel (24 órán belül) egymásra nézünk... Khm, honnan is tudja az óra, hogy arra nézek, akit számomra rendelt?

Álláspontom szerint akkor lehetne egy ilyen elgondolás „járható út”, ha valamennyi emberbe beültetnék, az egy rendszerbe feltöltené azokat az információkat, ami alapján működik a kiválasztás szisztémája (teszem azt DNS, stb.), így mindenkinek ténylegesen megtalálható lenne a párja (feltéve, hogy elfogadjuk azt, hogy mindenkinek egyetlen igaz párja van).
Úgy gondolom, hogyha elfogadom, hogy egy „gép” mondja meg, hogy kivel kell összejönnöm (és mikor), akkor már inkább egy olyan kütyü lehetne megoldás, amelyik mindenkinél jelezné, hogy a másik féllel – akivel mondjuk összeérintené a saját kütyüjét – hány %-ban illenek össze. És mindenki eldöntheti, hogy például egy 65-71%-os kapcsolattal elégedett lenne-e, vagy inkább keres 96-99%-os párt magának.
De ha ilyen világban kellene élnem, ahol így választanék magamnak (pontosabban választana nekem egy "képletszámítással" működő gép) párt, akkor nem valószínű, hogy szeretném ezt a rendszert, hiszen éppen a szerelem az az érzés, amivel kapcsolatban nem hallgatunk még a szülői/baráti jó tanácsra sem, hanem megyünk a magunk feje után, ha nem vagyunk boldogok, akkor pedig továbblépünk.

Innentől spoileres:
Visszakanyarodva a filmhez, főhősnőnk (Oona) foggal-körömmel (de leginkább bőrrel) ragaszkodik az órájához és sóvárogva figyeli, hogy mikor indul végre be. És mindenkivel szakít, akinek mást mutat az órája, mint az övé. Aztán fura módon mégis viszonyba keveredik a nála sokkal fiatalabb, elvileg már "foglalt" sráccal. Miért is? Mikor változott meg a hozzáállása ehhez az egész "előre elrendelt sors" kérdéshez? Teljesen logikátlan lépés.
Teljesen más színezete lenne a dolognak, ha egy olyan személyről beszélnénk, akinek kötelező jelleggel került a csuklójára a szerkezet és lázad ellene, mint egy olyan nő esetében, aki megszállottja az órának.

A film végi fordulatok, miszerint a tesója kiveteti az órát (ezt azért a több mint 14 éves várakozási idő miatt meg tudom érteni), de mikor az övét vennék ki, akkor hirtelen elindul, sőt, alig pár óra múlva már meg is ismeri az "igazit", majd, hogy a tesója "szerelme" a főhősnőnk részére kijelölt személy, egyrészt jó kis arcul csapás, másrészt picit sejthető események voltak. (Bár nem tudom, hogy milyen indíttatásból tetetett be órát a hapsi, mikor a hugicának már visszaszámolós órája volt, tehát a számára rendelt személy már létezik és órával is rendelkezik...)
Mikor pedig mindez kiderült, akkor mint normális emberektől elvárható, ellenszegülünk az óra "akaratának", hiszen a szívünk nem ezt akarja (hanem a fiatal srácot). Ezért is hülyeség ez az egész szerelemóra. Mert önálló döntésre képes, érző emberek lévén egy szerkezet nem irányíthatja az érzelmeinket. Azonban a film még a legvégén se képes "megérteni" ezt, mert valahogy úgy zárják le az egészet, mintha végül mégis össze akarnák hozni az "összeillő" párocskát.

Oona viselkedése számomra nem volt szimpatikus, túlságosan rágörcsölt erre az órás baromságra, teljesen döntésképtelen volt, és 30 éves korában talán már nem azt kellene válaszolnia a "szeretlek"-re, hogy "nem tudom mit jelent ez"...

Összefoglalva: a film témája egyedi, mert rengeteg kérdést felvet és sokat lehet rajta agyalni, azonban a megvalósítás számomra nagyon hiányos, logikátlan, és nem igazán jött be Oona nyűglődése.

Filmnézés ideje: 2018. január 9. (újranézés: 2022. január 9.)