Szerelemóra (2009)

★★★★★☆☆☆☆☆

Az alapötlet, miszerint egy szerelemóra határozza meg az időpontot, amikor életünk értelmével, lelki társunkkal találkozunk, nem rossz elgondolás, viszont a kivitelezés, illetve a magyarázat hiánya miatt nem tudtam megkedvelni a filmet.

Rengeteg kérdés merült fel bennem a szerkezet kapcsán. Ezek közül a legfontosabbakból szemezgetek:
1) Nem magyarázták meg, hogy az óra hogyan képes „megtalálni” a párunkat: DNS alapján, vagy találomra, vagy jövőbe látással, vagy teszt kitöltés segítségével, vagy mégis milyen eljárással?
Ezt a problémát egy pár perces kitérővel nagyon szépen meg lehetett volna oldani. Nekem három javaslatom is lenne:
- a főszereplő nő (mondjuk útban a beültetésre, a kocsiban ülve) elmagyarázza a párjának, hogy mi ez és hogyan működik és miért szeretné, hogy a pasi is beültesse (bár mivel már rengeteg embernek van ilyen, így a pasi biztos tudná, mi ez, szóval ez nem olyan jó megoldás...),
- a párocska kiszáll a kocsiból és beül a váróba, ahol egy interaktív kijelzőn saját magát hirdeti a cég és ott szépen várakozás közben a főszereplőkkel együtt végignézzük az ismertetést,
- már bejutottak a beültetést végző személyhez, aki az eljárás megkezdése előtt - kötelező jelleggel - tájékoztatja őket a szerkezet működéséről, illetve a kockázatokról és mellékhatásokról…
Ennyi bőven elég lett volna ahhoz, hogy átfogóbb képet kapjunk az egész film alapjáról.

2) Honnan veszi az óra, hogy pont ugyanabban az időpontban ugyanott lesz az a két ember, akit ő egymásnak rendelt? Mi van akkor, ha életem értelme éppen a világ túlfelén él, nem is egy nyelvet beszélünk? Más szóval, hogyan képes az óra elintézni azt, hogy pont ugyanakkor ugyanott legyünk?

3) Elég valószerűtlen az egész rendszer, ugyanis csak akkor lehetne hinni ennek az egésznek, ha a világ összes emberébe beültetnék az órát, hiszen – ahogy a film is erre épült – ha valaki (életünk párja) nem vesz magának ilyen órát, akkor sose találjuk meg a párunkat? Kötelesek vagyunk várni az óra jelzésére, és ha nem jelez, akkor szingliként kell leélnünk az egész életünket? 
A filmben is pont erre az eshetőségre alapoztak, hogy egy nőnek nem indul el a számlálója, tehát a párja még nem tetetett be saját szerkezetet és kétségbeesetten viszi egyik pasiját a másik után a céghez, hátha végre az igazival jött össze. Mégis mennyi ideig képes valaki így élni, felőrlődni a várakozásban, folyamatosan "kudarcot vallani" és csalódni?

És ha mondjuk az óra szerint 35 év múlva találkozom az igazival. akkor álljak rögtön apácának és fogadjak szüzességet, ne is legyek addig együtt senkivel? 

4) Teszem azt, kiírja az órám, hogy 562 nap 1 óra 9 perc és 36 másodperc múlva fogom megismerni a nagyon nagyon nagy Őt. (Tehát a számomra kijelölt személy is beültettette az órát...) Miért kellene kivárni az előírt időpontot? Ha elkezdem az összes pasinak nézegetni az óráját, hogy kinek mutatja ugyanezt az időpontot, vagy felírom a FB-ra a pontos időpontot és kérem, hogy akinek ugyanekkor jár le az órája, az jelentkezzen, akkor az csalás, vagy nem?

5) És mi van akkor, ha a számunkra rendelt illető idő közben véletlenül meghal? Újratervezés, mint egy GPS-nél, vagy mi? 

Vagy ha mondjuk "hiba csúszik" a gépezetbe és az óra szerinti nagy Ő mégse szimpi, mégse vagyunk olyan nagyon egy hullámhosszon, sőt, mondjuk egyenesen unszimpatikus? Csak azért, mert az óra azt mondja, rögtön szerelmesnek kell lennem, azonnal éreznem kell a bizsergést, és figyelmen kívül hagyni, hogy lényegében vadidegenek vagyunk egymásnak? Az óra miatt úgy kell alakítanom mindent, hogy érezzem azt, amit az óra diktál? Érzéseket nem lehet így irányítgatni...

6) Az óra akkor jelez, miután lejárt és a számunkra rendelt illetővel (24 órán belül) egymásra nézünk... Khm, honnan is tudja az óra, hogy arra nézek, akit számomra rendelt?

Álláspontom szerint akkor lehetne egy ilyen elgondolás „járható út”, ha valamennyi emberbe beültetnék, az egy rendszerbe feltöltené azokat az információkat, ami alapján működik a kiválasztás szisztémája (teszem azt DNS, stb.), így mindenkinek ténylegesen megtalálható lenne a párja (feltéve, hogy elfogadjuk azt, hogy mindenkinek egyetlen igaz párja van).
Úgy gondolom, hogyha elfogadom, hogy egy „gép” mondja meg, hogy kivel kell összejönnöm (és mikor), akkor már inkább egy olyan kütyü lehetne megoldás, amelyik mindenkinél jelezné, hogy a másik féllel – akivel mondjuk összeérintené a saját kütyüjét – hány %-ban illenek össze. És mindenki eldöntheti, hogy például egy 65-71%-os kapcsolattal elégedett lenne-e, vagy inkább keres 96-99%-os párt magának.
De ha ilyen világban kellene élnem, ahol így választanék magamnak (pontosabban választana nekem egy "képletszámítással" működő gép) párt, akkor nem valószínű, hogy szeretném ezt a rendszert, hiszen éppen a szerelem az az érzés, amivel kapcsolatban nem hallgatunk még a szülői/baráti jó tanácsra sem, hanem megyünk a magunk feje után, ha nem vagyunk boldogok, akkor pedig továbblépünk.

Innentől spoileres:

Visszakanyarodva a filmhez, főhősnőnk (Oona) foggal-körömmel (de leginkább bőrrel) ragaszkodik az órájához és sóvárogva figyeli, hogy mikor indul végre be. És mindenkivel szakít, akinek mást mutat az órája, mint az övé. Aztán fura módon mégis viszonyba keveredik a nála sokkal fiatalabb, elvileg már "foglalt" sráccal. Miért is? Mikor változott meg a hozzáállása ehhez az egész "előre elrendelt sors" kérdéshez? Teljesen logikátlan lépés.

Teljesen más színezete lenne a dolognak, ha egy olyan személyről beszélnénk, akinek kötelező jelleggel került a csuklójára a szerkezet és lázad ellene, mint egy olyan nő esetében, aki megszállottja az órának.

A film végi fordulatok, miszerint a tesója kiveteti az órát (ezt azért a több mint 14 éves várakozási idő miatt meg tudom érteni), de mikor az övét vennék ki, akkor hirtelen elindul, sőt, alig pár óra múlva már meg is ismeri az "igazit", majd, hogy a tesója "szerelme" a főhősnőnk részére kijelölt személy, egyrészt jó kis arcul csapás, másrészt picit sejthető események voltak. (Bár nem tudom, hogy milyen indíttatásból tetetett be órát a hapsi, mikor a hugicának már visszaszámolós órája volt, tehát a számára rendelt személy már létezik és órával is rendelkezik...)

Mikor pedig mindez kiderült, akkor mint normális emberektől elvárható, ellenszegülünk az óra "akaratának", hiszen a szívünk nem ezt akarja (hanem a fiatal srácot). Ezért is hülyeség ez az egész szerelemóra. Mert önálló döntésre képes, érző emberek lévén egy szerkezet nem irányíthatja az érzelmeinket. Azonban a film még a legvégén se képes "megérteni" ezt, mert valahogy úgy zárják le az egészet, mintha végül mégis össze akarnák hozni az "összeillő" párocskát.

Oona viselkedése számomra nem volt szimpatikus, túlságosan rágörcsölt erre az órás baromságra, teljesen döntésképtelen volt, és 30 éves korában talán már nem azt kellene válaszolnia a "szeretlek"-re, hogy "nem tudom mit jelent ez"...

Összefoglalva: a film témája egyedi, mert rengeteg kérdést felvet és sokat lehet rajta agyalni, azonban a megvalósítás számomra nagyon hiányos, logikátlan, és nem igazán jött be Oona nyűglődése.

Filmnézés ideje: 2018. január 9. (újranézés: 2022. január 9.)