2015. november 14., szombat

A hal neve: Wanda (1988)

★★★★☆☆☆☆☆☆

Sokan azt írták a filmről, hogy nagyon vicces és hülyére röhögték magukat, szóval biztos az én humorérzékem kapcsolt ki a film nézése során, de túl sokszor nem húzódott mosolyra a szám.

A film lényegében nem szólt másról, mint hogy Wanda melyik pasit hogyan csavarja az ujja köré és hogyan játssza ki őket, ami számomra nem túl eredeti ötlet. Ehhez párosult egy rakás szerencsétlenkedő balfék pasi, akik annyira szánalmasak voltak, hogy az már néha fájt.

A bankrablás kivitelezése ügyes volt, azonban abban sem volt semmi vicces. Mint ahogy abban sem, ahogy Wanda folyton rágerjedt az olaszul hablatyoló Ottóra, vagy az oroszul beszélő Archie-ra.

Ahogy a dadogós Ken az idős néni helyett véletlenül a házsártos öregasszony kutyusait csinálta ki, azon legalább lehetett mosolyogni (de csak azért, mert nem lehetett komolyan venni a jeleneteket, különben egyetlen pontot nem adtam volna a filmnek, ha tényleg kiskutyákat öldösnek...), vagy mikor Archie besavanyodott, folyton elégedetlenkedő felesége, Wendy váratlanul hazaállított és próbálták kimagyarázni a helyzetet, az is egész humoros volt, akárcsak Ottó folytonos felbukkanása az intim pillanatokban. De ezeken túlmenően a film leginkább bárgyú és fárasztó volt.

Miután Archie rájött, hogy mi folyik a háttérben, egész tökös lett, ez a határozott énje kicsit szimpatikusabb lett, ahogy az is, hogy Wanda tényleg beleszeretett Archie-ba.

Filmnézés ideje: 2015. november 6.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése