2015. szeptember 12., szombat

Drive – Gázt! (2011)

★★★☆☆☆☆☆☆☆

Spoiler-es értékelés

A film egy izgalmasnak mondható autós üldözéssel kezdődött, bár inkább volt ez a rendőrökkel való kicseszés, mint ötletes és profi száguldozás. Bújócskában gyengék a zsaruk.

Ezt követően nagyjából a film feléig a két főszereplő (a sofőr és Irene) annyit beszélt, mint amennyit én szoktam egy perc alatt. Bár néha muszáj volt megszólalniuk, de akkor is csak egy-két szavas mondatokat váltottak, ami előtt kb. 2 percet gondolkodtak, elmentek kirándulni, ami alatt a kedves néző zenét hallgathatott, hogy addig se kelljen a párocskának beszélgetnie, aztán a gyerek kétszer is bealudt, amikor ugyebár a kisfiú nem beszélt és a főszereplőink se szólaltak meg, nehogy felkeltsék őt. És a történet se vezetett eddig sehova, kaptunk pár egymásra nézést, erőltetett mosolyfélét, de hogy ki kitől mit akar, vagy mi a lényege a történetnek, arról semmit. A főszereplők arckifejezése leginkább bárgyú volt, élettelen és zavaróan semmilyen. Kerülgették egymást, de nem tudom, hogy mivel fogták meg a másikat, mert szinte semmit nem tudtak meg egymásról azokból a tartalmas beszélgetésekből. (Irene a film végéig tartotta a némasági fogadalmat.)
Az vicces volt, mikor a sofőr meglátta Irene-t és fiát a kisboltban vásárolni és inkább elkerülte őket, majd a vásárlás után a parkolóban megint észrevette őket és odasétált hozzájuk meg a felforr hűtővíztől gőzölgő kocsijukhoz, hogy segítsen. Mégis hogy tudott felforrni a hűtővíz, ha a kocsi parkolt és a nő egy jó ideje a boltban vásárolgatott?

A film felénél beindult végre a történet, Shannon (legkedvencebb Mr. White-om), az autószerelős pasi nagy terveket szövögetett, a srác vezetési tudására alapozva autóversenyeken akart indulni, de sajnos nem lett belőle semmi, ugyanis kiengedték Irene férjét, Standard-ot a börtönből, így bejött a képbe a sötét oldal és a problémák.
A mellékszereplők felbukkanása élettel töltötte meg a filmet (vagyis inkább halállal, de ne rohanjunk ennyire előre), értelmes és folyamatos párbeszédeket kaptunk, kiderült végre, hogy halad valamerre a történet, és elhagytuk az unalmas és lassú esti kocsikázásokat. (Oké, legalább ezek a kocsikázós jelenetek rendben voltak, a pasi nem érzett késztetést, hogy a kormányt ide-oda tekergesse, csakhogy a néző lássa, vezet.)

A zálogház kirablásánál tudtam, hogy Standard-re rá fognak lőni (megkaptuk a tipikus sablont), majd ezt követően végre láthattunk egy igazi üldözést is, bár nem tartott azért túl sokáig. Sajnáltam mind a Musztang-ot, mind a Chrysler-t, de egy ilyen filmben nem hagyhatták ki a kocsik összetörését (szerintem a film költségvetése az autókra ment el, a szövegkönyv írót pedig elfelejtették kifizetni, ezért bosszút állt...)
Természetesen a rablás körül nem volt minden "tiszta" és szépen sorban elkezdtek hullani az emberek.
Annak ellenére, hogy a sofőrünk csak Irene-t és a fiát akarta biztonságban tudni, ezért segített Standard-nak, egy ilyen helyzetben mindenki túl sokat tud és ezért a fejesek igyekeznek eltenni láb alól a résztvevőket, ami jelen esetben kissé visszásan sikerült, ugyanis csak Irene és a kisfiú, valamint a sofőr élte túl az eseményeket, a rossz fiúk (és sajnos Shannon is) mind meghaltak. (Nekem legjobban a puskával fejbe lőtt vörös nő elintézése tetszett, szép pirosra festette az egész fürdőszobát.)

A film elején látott tétlenkedés és bénázás sajnos rányomta a bélyeget az értékelésemre is, nem tudok túllépni rajta, hiába kaptunk végül egy cselekmény dúsabb eseményvezetést.

Filmnézés ideje: 2015. szeptember 12.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése