2015. szeptember 12., szombat

Mamma Mia! (2008)

★★★★★★☆☆☆☆

Spoiler-es értékelés

Az már a film elején teljesen világos lett, hogy az esküvője előtt álló Sophie nem teljesen százas, kicsit később pedig az is kiderült, hogy miért nem: az anyja, Donna se teljesen normális (persze mindkettejüknél pozitív értelemben). A barátnőik pedig pont olyan lükék, mint Sophie és Donna.

Adott egy anyuka, aki nem tudja, hogy három férfi közül melyikük a lánya apja, a lány pedig a mit sem sejtő (és egymást se ismerő) pasikat meghívja az esküvőjére, hogy kiderítse, melyik is az apukája, mert azt szeretné, ha az apucija vezetné oltárhoz őt. Ezt a gondolatmenetet nem igazán értem. Ha maga az anyuka sem tudja, hogy melyik lehet az apa, akkor ránézés alapján hogyan is tudna bárki (köztük a lány) rájönni erre? Nem beszélve arról, hogy miért van szüksége egy vadidegen emberre ahhoz, hogy az oltárhoz vezesse, mikor az anyukája nevelte fel és eddig nagyon is jól megvoltak apa nélkül is. De hogyan is várhatjuk el egy 20 éves tinilánytól, hogy ezt végiggondolva belássa a tervben rejlő hibákat. Hiszen még olyan gyerek, ráadásul titokban olvasgatja anyukája naplóját, melyben az anya ...-nak hívja a szexet (nálam ugyanez gyerekkoromban "jujujj rész" volt XD).
Azért a visszaemlékezések viccesek voltak, mert mindegyik pasi pont úgy nézett ki, mint jelenleg, csak rájuk adtak egy elcseszett parókát és hippinek hívták őket.

Az események az ABBA együttes nagy sikerű dalaival megfűszerezve bonyolódnak tovább, és valljuk be, remekül illenek a dalszövegek a történethez, a film vidám és mosolygós lesz az énekléstől, ezek a jelenetek felszabadultak és energikusak, míg a többi - éneklés nélküli - jelenet inkább csak átlagos és enyhén sablonos. Azonban a filmben szereplő színészek hangja nem mindig tetszik annyira, mint az eredeti ABBA-verzió, bár a legtöbbjük azért nagyon szépen énekelt.

Időközben persze - nem meglepő módon - mindhárom férfi rájön, hogy ő az apuka, tehát Sophie-nak már három kísérője is akad, de szerencsére a lány rájön, hogy igazából erre a feladatra már eredetileg is az anyukáját kellett volna megkérnie. Ha 20 éven keresztül egy mondatot nem váltott ezekkel a férfiakkal, akkor egynapnyi ismeretségtől miért hitte, hogy csoda történik?

Az esküvőt természetesen lefújja a lány, mert rájön, hogy ő még élni és utazni akar (amit úgy látom, hogy egy karikagyűrű csak akadályozna XD), ám ekkor feláll legkedvencebb hősszerelmesünk, Sam (az egyik apukajelölt) és bevallja Donnának, hogy ő már 20 éve szereti őt és feleségül kéri. *asztal lefejelése* Na ne idegesítsen, hogy 20 éve odavan a nőért, és mint értelmes, felnőtt férfinak nem volt annyi esze, hogy odaálljon elé, és ezt közölje vele. Ha annyira szerelmes Donnába, akkor miért pocsékolt el 20 évet feleslegesen? Szerintem ezt maga se tudja.

Összességében elvoltam vele, de nem volt túl sok minden, ami megfogott volna benne, a történet hétköznapi volt és kiszámítható...

Filmnézés ideje: 2015. szeptember 11.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése