Szemfényvesztők (2013)

★★★★★★★★☆☆

Mikor először láttam a filmet a moziban, nagyon bejött, csak ámultam és összességében csak a végével nem tudtam mit kezdeni. Most, hogy másodszorra is megnéztem a filmet itthon, nyugodt körülmények között, már látom a hibáit is, bár azt meg kell hagyni, hogy ezúttal is nagyszerűen szórakoztam.

A négy fiatal illuzionistát szerintem remekül eltalálták, valamennyi színészhez illett a karaktere, valamint a két nagy öreget, Thaddeust és Arthurt is tökéletes választásnak tartom. Dylan szerepére azonban mást is el tudtam volna képzelni, valahogy kedvenc Hulk-omat nem tudtam azonosítani a zsaruszereppel, továbbá Alma-t nem tudtam megkedvelni, sőt, egyenesen idegesített az a nő.

Innentől spoiler-es:

Ötletes kezdés volt, hogy a kis csipet-csapatot is meg tudta valaki lepni a kártyákkal, ez is mutatta, hogy azért ők sem átverhetetlenek, és még egy náluk is profibb "mágus" áll a háttérben, akinek kilétére való kíváncsiságomat azonban sikeresen elfeledtették velem a trükkjeikkel. Ugyanis a közönség felé mutatott két trükköt (a francia páncélterem és a bankszámlák megbuherálása) nagyon eltalálták és remekül közvetítették a nézők felé. A harmadik trükk azonban már nem a tömegek szórakoztatására volt, ugyanis abból semmit se láttak... ...a rendőrök helyében lesült volna a képemről a bőr, hogy egy milyen piti kis csalással szedtek rá mindenkit.

Miután az első trükk lezárult és bevitték a srácokat a kihallgatásra, azon a részen nagyon jót derültem. Ahogy Merritt és Daniel hülyét csináltak a zsarukból, az haláli volt. Ezért is sajnáltam, hogy csak két kihallgatáson vehettünk részt, Henley és Jack is biztosan ügyesen játszadoztak volna velük.

Az a rész viszont nekem sántít, hogy ezek a nagyszerű illuzionisták a bemutató helyszínén nem "takarítanak" maguk után, az egész díszletet csak úgy otthagyják, így bárki - jelen esetben Thaddeus - simán leránthatja a leplet az átverés részleteiről. Ez nem vall az illuzionistákra (bűvészekre, varázslókra, nevezzük őket bárhogy), ha valaki ilyen tökéletesen építi fel a trükköt, az vigyázna arra is, hogy a ne tudódjon ki a titka.
Michael Caine (Arthur) játszott "A tökéletes trükk" című zseniális filmben is, melyben szintén bűvészek szerepelnek és igyekeznek egymás elől elrejteni a mutatványuk "megfejtését". Ebben a filmben is azt vártam volna, hogy több gondot fordítanak ezekre a részletekre, így furcsa volt ez a nemtörődömség.

A második bemutató vége szintén vicces volt, egyrészt az "Állj!" kifejezésre történő "focizás", másrészt az, hogy Dylan saját magát kergette, mivel már megint csőbe húzták. Ahogy Arthurt is, pedig azt hitte, hogy ő irányít. De mégse. És a legszebb az egészben, hogy annyira lazán csinálják a srácok, olyan egyszerűen meg tudnak vezetni mindenkit, hogy az félelmetes. Pofátlan, de félelmetes. És lenyűgöző.
Azt hinné az ember, hogy nagy az összhang közöttük és barátokká váltak ennek a kis "kalandnak" köszönhetően, így mikor a nyomok eltüntetésekor marták egymást (nem, az már nem csipkelődés volt, ott indulatokat láttam), akkor kicsit meglepődtem. Sajnos kevés háttér információt kaptunk róluk ahhoz, hogy az ő kis magánvilágukat is felépítsük. 

Thaddeus következtetései és gondolkodása irigylésre méltó, tökéletesen rakja össze a kirakós darabjait, így folyamatosan kielégíti a kíváncsiságunkat a részletek iránt. Csak az volt a gond, hogy hiába tanította Dylant, ezúttal nem ő volt a tanár, hanem csak a diák, aki ráadásul elbukott a vizsgán. Ugyanis túlságosan okosnak képzelte magát és a nagyképűsködés és piszkálódás mellett nem látta át megfelelően az eseményeket és bele se gondolt a "Miért?"-be. Nagy hiba, ami végül a vesztét okozta.
Dylant a bosszú ereje vezette és az eltelt évek keserűsége kellőképpen elszánttá tette, így minden részletre kiterjedően felépíthette a tervét, amibe nem is csúszott hiba, továbbá rendőrként eszközt is adott a saját kezébe.

Ahogy már fentebb említettem, Dylan esetében Mark Ruffalo-t nem találom maradéktalanul jó választásnak, azonban meg kell hagyni, hogy mint színész, tökéletesen és hitelesen alakította a zsarut, a játéka profi volt és ennek köszönhetően egy percig se gondoltam volna, hogy vaj van a füle mögött, főleg azt nem, hogy ő áll az egész hátterében.
Az, hogy a szálakat ő mozgatta és a nyomozást is ő vezette piszkos kis húzás volt a készítők részéről, alaposan félrevezettek mindenkit. Az csak egy dolog, hogy a színpadi trükkökkel is megtévesztenek, de hogy emellett még az orromnál fogva is vezessenek, ehhez már szerintem túl naiv vagyok, de nem is baj, így legalább nem lövöm le magamnak a poénokat, még akkor se, ha azok eléggé nyilvánvalóak (jelen esetben szerintem nem voltak azok).

Dylan és Alma csókja, valamint a kezdődő románcuk számomra elrontotta a film végét, és azt se nagyon értem, hogy végül miért mesélte el éppen Alma-nak az okot és a múltját. Nem illenek össze és nem is érthető az egymás iránti vonzódásuk, nem nagyon viselkedtek úgy, mintha szimpatizálnának egymással, így számomra ez felesleges és értelmetlen húzás volt. Mint ahogy az is, hogy a négy lovas a parkban felszállt a körhintára és béna módon fénnyé pörögték magukat. Ez meg mi a fene volt?

Filmnézés ideje: 2015. szeptember 22. (újranézés)