★★★★★★★★★★
Spoiler-es értékelés
Nem azt kaptam, amit vártam… És, hogy mégis mit vártam? Na, ezt magam sem tudom, csak azt, hogy nem ezt. Hogy netán kevesebbet, vagy rosszabbat kaptam? Egyáltalán nem! Csak mást…
Rehvenge számomra nem manipulátor. Legalábbis a szó rossz értelemben vett jelentésében nem az. Egy manipulátor szerintem számító, aljas, kihasználja a gyengeséget és… …lelkiismeretlen. Rehv minden, csak nem az előbb felsoroltak. Én egy olyan irányító személyt ismerhettem meg személyében, akinek illik a kezébe a hatalom, akit nem nehéz tisztelni és kitartani mellette, aki nem magának akar jót, hanem mindenki másnak, aki fontos számára. Szóval nem, nem manipulátor. Egy szeretni való pasi, aki Ehlena személyében tökéletes és hozzá méltó párt kapott, mert Rehv mellett pont egy ilyen belevaló és határozott csajszinak kell lennie. Hogy a kötet felénél kicsit megingott volna? Ki nem, az ő helyében?
Xhex, iAm és Trez Rehvenge iránt tanúsított hűsége számomra szívmelengető. Bocsi, de nem tudok rá jobb szót. A „Bármit! Bármikor! Bárhol! Bármi áron!” mindig ott lóg esetükben (és Rehv esetében is…) a levegőben és ezért imádom őket! Pont olyanok, mint a Testvérek… …csak „kicsiben”.
Hogy a 943 oldal baromi hosszúnak tűnik? Pedig igazság szerint nem is az. Annyira sok szálon futnak az események és olyan könnyen olvastatta magát a könyv, hogy azon kaptam magam, hogy máris a „Vége” főcím jön velem szemben. A szex rész nem volt eltúlozva, az alantasok – élükön Lash-el – kivételesen nem idegesítettek (annyira) és már nagyon várom Xhex és John történetét. Hogy miért? Mert Phury kötete óta ők foglalkoztatnak leginkább. Ők és az a feszültség, ami köztük van…
Oh, most jut eszemben, hogy találtam valamit, amit negatívumként említhetek meg: Nem kaptam eleget V-ből, Butch-ból és Zsadist-ból…
Olvasás ideje: 2011. június 13. - 2011. június 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése