★★★★★★★★☆☆
Spoiler-es értékelés
A film elején még nem értettem a megállított jeleneteket, de mivel hamar összekapcsolták őket, így végül kirajzolódott, hogyan futnak össze a szálak. De nem mondanám, hogy ezzel a „megállítós” módszerrel nagyon megbarátkoztam volna.
Aztán mikor elkezdődtek a gyilkosságok és a visszaszámolás (már az első kulcsnál nagyon ügyesen rájöttem, hogy visszaszámolunk majd :D) kezdett izgalmassá válni a dolog, egész jól keverték az eseményeket, tetszett az elgondolás, amivel Agatha Christie: Tíz kicsi néger című művéhez hasonlították a gyilkosságokat és keresték a kapcsolatot egymás között.
El se tudtam elképzelni, hogyan fognak a Motel eseményei az elítélt ügyéhez kapcsolódni, de erre a megoldásra – hogy a halálra ítélt 11 énje és fantáziájának szüleménye volt minden nem pedig valós események és személyek – nem gondoltam volna. Akkor nagyot néztem, mikor az összes holttest és a nyomok is teljesen eltűntek, hiszen egyikük se tehette az életben maradottak közül…
Szerencsére a film vége is minden nyitott kérdést megválaszolt. Akkor már tudtam, hogy a számok (kulcsok) is azért nem voltak ott a nőnél és a gyereknél, mert ők nem az 5-ös és a 4-es kulcsot kapták volna, csak a 4-est. És mivel az események az „utolsó három” áldozatnál nagyon felpörögtek, már idő sem volt kiosztani nekik a 3-2-1 kulcsot (ami ugyebár ténylegesen a 4-3-2-es kulcs). Így végül – ezzel a kis csalással – nem derült ki időben, hogy a gonosz kisfiú énje nem halt meg a pasinak, így nem a „normális” nő az utolsó énje, hanem végül ő lett az utolsó áldozat (1-es).
Szerintem egész jól fel volt építve a történet, a szereplőkkel sem volt gondom, annak ellenére, hogy némelyiket egyébként nagyon nem csípem, mert most jól hozták a karaktereket. Azt nem mondom, hogy a frász kerülgetett volna a film során és tövig rágtam a körmöm, de mindenképpen megérte megnézni.
Filmnézés ideje: 2015. augusztus 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése