2015. december 8., kedd

Ollókezű Edward (1990)

★★★★★★★☆☆☆

Alapvetően rendszerető vagyok, a holmimat igyekszem mindig rendben és rendszerezetten tartani, az irataimat mappázom, az egyéb dolgaimat dobozolom, és persze a legtöbb dolgot igyekszem a szekrényben tartani. Még a ruháimat is szín szerint pakolom a szekrénybe, csetreszem pedig csak nagyon kevés van (és azok jó része is személyes jellegű, ezért fontos számomra), de az a fajta pedantéria, ami ebben a filmben köszön vissza rám, az már szerintem beteges. Egyen házak, minden kínosan rendezett és tiszta, sőt még a férjek is egyszerre mennek dolgozni... 
Azonban ez a csendes kisvárosi légkör is szükséges volt ahhoz, hogy Edward kitűnjön a másságával, felkavarja a nyugodt és unalmas állóvizet, így nemcsak egy újabb csodabogár lett a sok piercinges, agyontetovált és punk fiatal között (ami mellesleg akkoriban talán még nem is volt ennyire megszokott, mint manapság), hanem igazi látványossággá vált. A készítők ezzel is remekül érzékeltették a kontrasztot, bár talán egy kicsit azért túlzásba vitték.

Edward különleges kezeinek köszönhetően jeleskedett a bokorszobrászat, a kutyacsinosítás és a fordászkodás terén, azonban nem mondanám, hogy a készítők is remekeltek ezeknek a jeleneteknek a forgatásakor, ugyanis rendszerint csak azt mutatták, hogy repkednek a hajtincsek, vagy a levelek, majd kész is volt a nagy mű. Számomra nagyon amatőrnek hatott, hogy egyetlen alkotását se kísérhettem végig figyelemmel, csak valamiféle nyiszálással szúrták ki a szemem.
Arra már ki se térek, hogy hogyan volt képes például egy nála kétszer nagyobb dinoszauruszt készíteni segédeszköz (értsd: kisszék, sámli, létra, daru, stb.) nélkül.

A mellékszereplőkkel nem volt különösebb gondom, a háziasszonyok hozták a tipikus pletykagépezetet, és bár a "dögösnekakaroklátszanibáregyreöregebbvagyokésnemkellekmársenkinek" Joyce Monroe nagyon idegesítő volt, mindannyian tudjuk, hogy pontosan beleillik ebbe az amerikai kisvárosi légkörbe, ahogy a többi szürke és egyáltalán nem csinos családanya is.
Edward esetlen és ártatlan szerepére tökéletes választás volt Johnny Depp. Ha szokatlan szerepről van szó, akkor elsőre az ő neve ugrik be, valahogy mindig különc karaktereket játszik, melyek mindegyike tökéletesen illik hozzá. Oké, néha egy-egy "sima" szemüveges férfi eljátszására is kapható, de valljuk be, inkább a rendkívüli szerepek állnak jól neki.
Volt viszont valaki, akivel ebben a filmben nem tudok mit kezdeni, ez pedig Winona Ryder, alias Kim. Elképzelhető, hogy itt még nagyon a karrierje kezdetén volt és ezért nem tetszett a játéka, de valahogy nem tűnt hitelesnek az alakítása és még a szinkronhang se nagyon passzolt (ahogy az időskori énjéhez se, az még zavaróbb volt). Pedig több filmben is láttam már, azokban nem tűnt ennyire gyengének. Lehet, hogy (újra) meg kéne néznem egy-két későbbi filmjét is az összehasonlítás kedvéért...

A történet vezetése mellesleg nem egy nagy vaszizdasz, egyszerű, kiszámítható, de különösebb probléma sincs vele, könnyed kikapcsolódást nyújt.

Filmnézés ideje: 2015. december 7. (sokadik újranézés)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése