2015. december 28., hétfő

A bárányok hallgatnak (1991)

★★★★★★★★☆☆

Kellőképpen "beteg" egy film. Bár a cselekményvezetés lassú, vontatottnak mégse mondanám, inkább csak alaposan előkészítik a terepet a végkifejletnek.
Dr. Hannibal Lecter szerepére keresve se találtak volna jobb színészt, mint Sir Anthony Hopkinst. Egyszerűen zseniálisan alakítja az elmebeteg és mindemellett rendkívül okos karaktert. Ugyanígy jó választás volt Jodie Foster is a kissé szürke, de igyekvő FBI tanonc szerepére, bár az esetlensége néha kicsit zavaró tud lenni.
Mellesleg azt a részletet, hogy Clarice miért csak egy tanonc, miért nem végzett és tapasztalt FBI ügynök, nem értem. Az addig oké, hogy nagyon okos és talpraesett, ezért a leendő főnöke lát benne fantáziát, de nem hiszem, hogy ne lenne egyetlen képzettebb embere az FBI-nak, akit erre a nagy horderejű ügyre állíthattak volna. Tehát a "tanonc" titulust nem igazán értem, ettől nem tekintek rá más szemmel.

Innentől spoiler-es:

Annak nem igazán láttam értelmét, hogy miért kell viselkedéstudományi kérdőívet kitölteni a sorozatgyilkosokról. Miért nem csak simán a beszélgetések alapján állítanak fel róluk jellemrajzot? Minden ember más és más, egy egyszerű kérdőív nem hinném, hogy kellőképpen alaposan mutatná be ezeket az pszichopata embereket.

Mikor Clarice először meglátogatja Lecter-t, akkor mindenféle szabállyal bombázzák a nőt, hogy mit csináljon, illetve mit ne csináljon, melyek többsége még érthető is, de például arra már nem figyelmeztetik, hogy például legyen óvatos az ételbeadó közelében. (Az egyik jelenetben a nő teljesen átázva az üvegfal előtt ül, mikor Lecter kiad neki egy törülközőt. Ha pár centivel arrébb van a nő feje, frankón fejbe baltázza vele, tiszta erőből...)

Lecter köztudottan nem teljesen normális, de erre nemcsak a tetteivel, hanem még a beszédével is folyamatosan ráerősít.
Néha a beszélgetés során a témához teljesen nem illő szexuális kérdéseket tesz fel (például, hogy Clarice-t megerőszakolta-e a nevelőapja, vagy hogy gondol-e rá, hogy a főnökével szeretkezik, majd a szenátorasszonytól kérdezi meg, hogy kemény volt-e a mellbimbója a szoptatáskor, stb.), ezzel is mutatva, hogy miközben az illetővel beszélget, az agya valahol teljesen máshol jár.
Vagy vegyük például azt, hogy rébuszokban beszél, mikor Clarice meg szeretne valamit tudni. Elég érdekesen segít a nőnek, hiszen nem egyértelmű válaszokat ad neki, hanem sajátos módon próbálja meg rávezetni a megoldásra, mint egy kisiskolást a tanárnéni. Értem én, hogy nem akarja megkönnyíteni a nő életét, de akkor meg miért játszik macska-egér játékot vele? Nos, azért, mert élvezi, hogy kénye-kedve szerint játszadozhat vele.
És arról már ne is beszéljünk, mikor mutatják, hogy Lecter lerajzolta Clarice-t egy bárányt ölelgetve...
Ezekből is kitűnik, hogy az ilyen elmebeteg emberek gondolkodásmódja mennyiben eltér a "normálistól", ezért is olyan nehéz egyrészt rájuk találni, másrészt megérteni, hogy mit miért tesznek/tettek. (És itt kanyarodtam vissza ahhoz a részhez, hogy egy vacak kérdőív mennyire nem tud reális képet alkotni ezekről az emberekről.)

Talán a film egyik legmeghatározóbb része az volt, mikor Lecter úgy szökött meg, hogy a két rendőrt hidegvérrel elintézte: az egyiket szétveri a gumibottal, majd fellógatja Jézusként, a másiknak szétharapja az arcát, majd levágja a cafatokat és a saját arcára teszi, hogy így megtévesztve a többi zsarut kijuthasson. Hátborzongató jelenetsor, mégis azt kell, hogy mondjam, zseniális elmére vall, hogy így szökött meg.

A film végén az összemosott jelenetsor egész jó kis húzás volt, csak egy csöppet átlátszó. Simán rá lehetett jönni, hogy a gyilkoshoz nem a rendőrség fog betoppanni, hanem Clarice, mivel a rendőrség teljesen rossz úton jár. Clarice - végül is Lecter útmutatásának köszönhetően - jó gondolatmenetet követve nyomoz és véletlenül meg is találja a gyilkost, de annyira amatőr módon próbálja meg elkapni, hogy attól a falat kapartam. Mikor ráeszmélt arra, hogy Buffalo Bill házába sétált be, akkor ahelyett, hogy egy árva szó nélkül kisétálna és segítséget hívna, önálló akcióba kezd, ami csak a "szerencsének" köszönhetően nem az ő halálával végződött. Rossz volt nézni a bénázását.

Lecter "utolsó vacsoráját" örömmel fogadtam, tökéletes főfogás lesz az arrogáns Dr. Frederick Chilton.
Szerintem egyébként az is megért volna egy misét, hogy hogyan kapják el megint Lectert...

Filmnézés ideje: 2015. december 26. (újranézés)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése