★★★★★★★★☆☆
Ha a film leírását olvastad, akkor nem igazán vagyok spoiler-es.
Egy kicsit megrendítő történet, mely egy olyan lányról szól, aki folyton vidám, szertelen és tele van élettel. Néha már-már annyira dilisen és ütődötten viselkedik, hogy azt hinnéd, nincs ki az összes kereke, de szerintem pont ez a szerethető benne. Nem is próbál megfelelni mások igényeinek, egyszerűen imád bohóckodni. Legalábbis a külvilág felé azt a látszatot mutatja Sara, hogy minden rendben van, így próbál meg erős maradni. Ameddig csak tud... És végül is ez jó taktikának bizonyul, még akkor is, ha lényegében egy kicsit becsapja magát, hiszen ezekre a pillanatokra talán el tudja felejteni a fájdalmát.
Ahogy Sara összeakad a munkamániás ripaccsal, Nelsonnal, már tudható, hogy nem lesz egyszerű dolga a férfival. Annyira merev a pasi, hogy képtelen egyszerűen csak jól érezni magát. De természetesen ahogy egyre több időt tölt a nővel fokozatosan feloldódik és nem meglepő módon bele is szeret. Mindezt már az elején lehetett sejteni, tehát ezen a téren nem vonultatott fel a film túl sok újdonságot.
Azonban Sara ezzel a teljesen nyilvánvaló és kézenfekvő lehetőséggel nem számolt, csak tudnám, hogy miért nem. Hogy várhatja el, hogy bármilyen változást, érzelmet kicsikarjon a férfiakból, azonban azt az egy érzést viszont nem, hogy szerelem. Folyamatosan kacérkodik Nelsonnal (és a többi "hónappal" is), de a tettei következményét már nem akarja viselni, ami viszont nem túl szimpatikus benne.
Ahogy sikerült a férfi gondolkodásmódját és életét megváltoztatnia, az elismerésre méltó, viszont az már nem, hogy a férfi vele szeretett volna lenni még azután is, hogy tudomást szerzett a betegségéről, azonban a lány eltaszította magától egy kissé érdekes felfogás miatt, mely szerint "ha így emlékszik rá, akkor bármivel szembe tud nézni"... Ez egy hülyeség. Bezzeg a barátaitól, a transzvesztita párocskától ezt - önző módon - nem várja el? Ők ápolgathatják, ha rosszul van? Ha már teljesen felborította Nelson életét, akkor szerintem azt is engednie kellett volna, hogy közelebb kerüljön hozzá, főleg, hogy a férfi nagyon jól tudta, hogy mire vállalkozik. Így, hogy Sara elküldte, nem látom értelmét az egésznek... Persze a záró képsorok szívszorítóak, és megindítóak, de az eseményeket végiggondolva Sara tette önző.
Filmnézés ideje: 2015. december 18. (újranézés)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése