KIRÁNDULÁS - Lajosforrás - Dömörkapu - Vasas-szakadék túra

A Budapesthez közeli helyszín lehetővé tette az egy napos mászkálást, és mivel igazi kirándulóidőt jósoltak 2015. október 4-re, ezért némi elemózsiát magunkhoz véve bepattantunk Ricsivel a kocsiba és Szentendrének vettük az irányt.

Szerencsére szépen ki volt táblázva Lajosforrás, melyet úti célunk kezdő és végállomásának szántunk, így könnyen odataláltunk és sikeresen leparkoltunk.

A Turistaház jobb oldalán elindultunk a köves úton felfelé, ahogy a leírásban is szerepelt, azonban nem figyelmeztettek, hogy nagyon figyeljünk oda, mert gyakorlatilag a térdig érő susnyásban kezdődik a zöld háromszöges útvonal, ezért picit túl is szaladtunk rajta. De tényleg csak nem sokat.

Miután megvolt végre a helyes útvonal, kényelmesen ereszkedtünk lefelé, de titokban már most sejtettük, hogy ennek a laza sétának hamarosan meglesz a visszafelé tartó része is.

Szebbnél szebb tájakon vezetett utunk, kiszáradt folyómeder mellett rengeteg mohás kő "gurult" lefelé a domboldalban, csodás kilátás tárult elénk a szemközti dombra a Kőrösi Csoma Sándor kilátónál, élveztük a friss levegőt és a lágy szellőt... ...és folyamatosan rettegtünk (oké, csak viccelek), ugyanis mindenhol potyogtak a makkok, de szerencsére minket egy se talált kobakon.

"Guruló" mohás kövek

Miután kiértünk a műútra gyorsan megtaláltuk a dömörkapui vízesést, szépen ki volt építve a hozzá vezető kőlépcső. Az elénk táruló látványban gyönyörködve és a barátságos csobogást hallgatva fogyasztottuk el uzsonnánkat a vízesés tetejénél üldögélve, majd a nem túl profi fényképezőgépemmel megpróbáltam minden oldalról megörökíteni ezt a gyönyörű tájat, de rájöttem, hogy egyáltalán nem tudja visszaadni a vízesés és az erdő szépségét.

Dömörkapu vízesés

A kis pihenőt követően a műúton folytattuk utunkat, ami egy kicsit illúzióromboló volt, így örömmel fogadtuk az elágazást és a hamarosan felbukkanó fehér-zöld-fehér csíkos jelzést, amire gyorsan letértünk.

Ezt követően azonban megérkeztünk a túra nem annyira várt legnehezebb szakaszához, a zöld-barlangos útrészhez, ami a honlap szerint "közepesen nehéz kaptató". A budapesti ellustult és puhány népségnek azonban leginkább a "tüdődet is kiköpöd mire felérsz" típusúnak mondanám, eléggé megküzdöttem nemcsak az emelkedővel, de a saját teljesítőképességemmel is. Hiába no, ha nem vagy formában, még az is igazi kihívás, hogy a második emeletre felgyalogolj, nemhogy egy egész dombot megmássz.
Ennek megfelelően, ahogy felértünk a Vasas-szakadékhoz, először alaposan kilihegtem magam, bedöntöttem egy fél liter vizet, szemezgettünk egy kis szőlőt, majd miután kigyönyörködtem magam az erdőben, valamint kellőképpen magamhoz tértem, megnéztük végre a szakadékot is, ami nagyon szép volt, bár sajnáltam, hogy nem volt kicsit hosszabb.

Vasas-szakadék

A visszafelé vezető út már nem tartogatott ilyen kihívásokat számunkra, egész kellemes séta várt ránk, bár a táj már nem volt annyira elbűvölő, erdős és változatos, mint a körút elején.

Körülbelül 4 óra kóricálás után értünk vissza a kiindulási ponthoz és mivel egyrészt a következő túra is legalább ilyen hosszú lett volna, és a levegő is gyorsan hűlt, úgy döntöttünk, hogy arra majd legközelebb kerítünk sort.

A "Lajosforrás - Dömörkapu vízesés - Vasas-szakadék - Lajosforrás" túra útvonala

Remélem kedvet kaptál egy kis túrázáshoz.  

A túra megszervezésében segítségemre volt:
http://www.turautak.com/cikkek/turautak/lajos-forras.-domorkapu--vasas-szakadek-tura--szentendre-.html