Jupiter felemelkedése (2015)

★★★★★★★☆☆☆

Az alapsztori egész ötletesnek mondható, mely elég jól ki volt dolgozva, kellő alapot adott a történetnek és a beszélgetések során sok mindent meg lehetett tudni, bár egy kicsit összekuszálták a szálakat, így a megértéssel olykor problémáim adódtak.

A film látványvilága és az akciójelenetek is rendben voltak. A nagyon szép és különleges helyszíneket tökéletes precizitással lőttek szét, csilli-villi űrhajókkal utazhattunk, ha éppen nem volt kéznél Caine repülő csizmája (azt én is szívesen kipróbáltam volna).

Jupiter szerepére érdekes választásnak tűnt Mila Kunis, de mivel elég karakán egyéniség, ezért végül könnyen el tudtam fogadni, akárcsak Caine megformálójaként Channing Tatum-ot, bár a farkasszerű kinézetével nem tudtam megbékélni.

Mindhárom Abrasax uralkodó irritáló volt, tipikusan hozták a felsőbbrendűségi érzéssel rendelkező karaktereket, akik lenéznek mindenkit és ha szükséges, akkor még egymáson is keresztülgázolnak a céljaik elérése érdekében, tehát a negatív főhősként hozzájuk fűzött reményeimet beváltották.
Közülük is talán Balem Abrasax emelkedik ki leginkább, ő volt a legidegesítőbb karakter, mind a beszédstílusa (a szinkronhangot is ideértve), mind a gesztusai bicskanyitogatóak, annyira antipatikus karakter, hogy az már szinte fáj.
Titus se sokkal marad le mögötte, a nyájas viselkedése kiábrándító, fájdalmas volt látni, ahogy manipulálta Jupitert a céljai elérése érdekében. Soha nem bírtam az ilyen álnok törtetőket. Ha valaki gáncsoskodni akar, azt tegye nyíltan és lehetőleg furfangosan, ne hátba támadósan.
Kalique nem vett részt olyan durván a hatalmi harcokban, mint testvérei, de ettől függetlenül az ellenszenvemet ő is kiváltotta.

A mellékszereplők felejthető alakítást nyújtottak, talán csak Stinger karaktere adott hozzá valami pluszt a filmhez.

Innentől spoiler-es:

Az alapsztori egész ötletesnek mondható, természetesen kezelik, hogy nemcsak a Földön van élet, hanem a hatalmas világűrben más bolygók is hasonló adottságokkal rendelkeznek, és mindegyiknek megvan a "tulajdonosa", akik az aratással nyerik el az örök életet.
Ennek keretében a dinoszauruszok eltűnését is újragondolták, ami új megvilágításba helyezte az állatok kihalását, most nem a meteor becsapódásra fogták a kihalásukat, hanem "emberi" tisztogatással indokolták. Tetszett ennek a lehetőségnek az ötlete, és hogy a készítők még ebben is láttak fantáziát.

Mindenféle furábbnál-furább kinézetű "űrlényt" felvonultatnak a filmben, és természetesen mindenki Jupitert szeretné megtalálni különböző okokból. Csak tudnám, hogy az elmúlt huszonakárhány évben hol volt mindenki, beleértve a megfigyelőket is, akik enyhén szólva slendrián módon végzik munkájukat, hogy csak most bukkantak Jupiter nyomára. Megvárták, míg szépen lassan felcseperedik a kislány, önálló akarata és véleménye lesz, képes döntéseket hozni és ellenállni azokkal szemben, akik bántani akarják, mert akkor ugyebár nehezebb lesz megölni, mint mondjuk egy csecsemőt, vagy egy védtelen kislányt. Igen, ez így teljesen logikus, főleg annak fényében, hogy egy egyszerű kütyüvel megállapítható a génegyezés, és a vizsgálatot simán meg tudnák ejteni a szüléseket követően...

Jupiter egész tűrhetően fogadta azt a rengeteg információt és furcsaságot, amit rázúdítottak, egyáltalán nem volt szkeptikus, sőt, egész könnyen kezelte a helyzetet, aminek örültem, máskülönben kénytelen lettem volna megharagudni kedvenc "vízilovamra", ha netán nekiállt volna buta libásan rinyálni.

Miután beavatták Jupitert a reinkarnációjával járó problémákba és meglebegtették előtte a korai halálának lehetőségét az örökség miatt, egy dolgot nem igazán értettem. Ha ugyebár Jupiter személyében reinkarnálódott az Abrasax csemeték édesanyja, akkor az összes bolygó feletti rendelkezés megint csak őt illeti (az öröksége visszaszáll rá, hiszen "nem halt meg"), azonban szinte csak a Föld miatt megy a harc, a többi bolygó úgy tűnt, mintha kissé háttérbe szorult volna. Egyébként vicces volt látni, ahogy marják egymást az örökség miatt a gyerkőcök és megpróbálják eltenni láb alól az "anyukájukat". Szép kis család mondhatom...

Mikor Jupiter észrevette Caine sebesülését és odatapasztotta a szárnyas betétet a sebre, majdnem felvinnyogtam. Olyan morbid ötlet volt, hogy jót nevettem rajta, elismerésem a találékonyságért.
A királynő és a méhek hasonlata ötletes volt, tetszett ahogy behódoltak neki a méhecskék és követték a mozdulatait. Mindig is csodáltam az állatokat, hogy milyen okosak tudnak lenni, némelyik sokkal intelligensebb az embereknél. (Valljuk be, a legtöbbnél nem is olyan nehéz intelligensebbnek lenniük...)

A szerelmi szálat szerintem feleslegesen vették bele a történetbe, anélkül sokkal "hihetőbb" lett volna a film (ha lehet így fogalmazni). Nekem a két karakter összehozása erőltetettnek tűnt, nem igazán illettek össze és a történet vezetésétől is idegen volt. Csak azért beletenni egy kis romantikát, mert "muszáj" valamivel megfogni a női nézőket, szerintem béna húzás.

A különböző hivatalokban való sorban állás és a felségjellel kapcsolatos ügyintézés túlbonyolítása elég béna volt, el nem bírom képzelni, hogy mondjuk egy II. Erzsébet szintű királynőnek ezt a hercehurcát saját magának kelljen végigcsinálnia, vagy akárcsak így játszadozzanak vele... (Ha reinkarnáció, ha nem, sőt, a felismerő kütyü már amúgy is igazolta a származását, tehát értelmetlen volt ez a procedúra.)

Összességében egy teljesen átlagosnak mondható akciófilm, ami semmilyen szinten nem nyújtott maradandót, vagy kiemelkedőt, de időtöltésnek egész jó volt.

Filmnézés ideje: 2015. október 15.