★★★★★★★★★★
Az értékelés eredeti verzióját még 2013. július 29-én írtam Sansa-nak, a tesztolvasást követően.
Befejeztem az Exodust. Még mindig címet akarsz cserélni? Mert akkor a Megalkuvók tökéletes lenne… Basszus, itt mindenki eladja a lelkét…?
Hoztad a megszokott stílust, megint nagyon szerettem a könyvet, hogy több szálon fut a cselekmény és ráadásként könyves idézeteket is kaphatunk a jövőből. Ennél jobban talán nem is tudtad volna kiszínezni a sztorit. Bár, ha belőled indulok ki, talán még ezt is űberelni tudtad volna. Gratulálok.
A történetet érdekesen alakítottad, nem laposodott el, mindig vártam, mi lesz a következő fordulat és rendre egy olyan eseménynél szakítottad félbe a mesélést, hogy akarjam tudni a folytatást.
Talán kicsit lelkizősre sikerült, mindenki folyamatosan kesergett, senkinek nem voltak jó emlékei és bár ezt a vége felé Sandra és James kapcsolatával próbáltad egyensúlyozni, így is eléggé depresszív kötetecske lett. Tudom, hogy ez volt a cél, mindenkinek a megtörése és a kilátástalanság érzékeltetése, de akkor is.
Innentől spoiler-es:
Végül
csak kinyírtad Tomot és ezzel zártad a könyvet. Nagyon kíváncsi voltam,
megteszed-e és ha igen, akkor hogyan, de meg kell hagynom, nagyon jól
csináltad. (Ha a lövöldözéskor lőtted volna le, akkor is nagyot szólt
volna, de így asztalfejelgetős lett…)
A szereplőkkel kapcsolatban:
Bert: Túl sokat és szinte folyamatosan arra gondol, hogyan tegyen keresztbe az anyjának és hogyan térjenek vissza a Földre. A végén már kezdtem unni, hogy csak ez jár a buksijában, el sem gondolkodik egy pillanatra sem azon, hogy az anyjának igaza lehetne, és oké, hogy egy elkényeztetett taknyos kölyök, de eléggé fárasztó volt csak ezt hallani tőle… Elég irritálóra sikerült, kellőképpen megutáltam.
Doki: Kedves, naiv öregember, aki bár a jó ügy érdekében tesz mindent, mégis elbaltázza. Én személy szerint nem tudnék rá haragudni a vírus elszabadulása miatt, hiszen a kísérletezésnek rendszerint következményei vannak és nem tudhatta, hogy mire számítson. Nem egy olyan figura, aki főszereplő létére különösebb benyomást tenne rám, elvoltam vele, de túl szürkécske volt.
JJ: Tudom, hogy rá vagy a legjobban kíváncsi. Leginkább az a rész tetszett, mikor a pasikkal a táborban kiképzősdit játszottak. Szerintem jól állt neki ez a szerep, kemény csajszi volt, utána nehezen fogadtam el, hogy alcsikálva fejti meg a kódokat egyedül, egy üres szobában. Valamiért társasági emberként képzelném el, nem ennyire kockának, hiába szántad annak (írói válasz: "Nem kocka, Asperger szindrómás."). Kedvelhető karakter, de sajnos Cat nyomába sem érhet nálam…
Sandra karaktere egy kicsit háttérbe szorította érzésem szerint, sokkal hangsúlyosabb volt az ő szerepe.
Olvasás ideje: 2013. július
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése