★★★★★☆☆☆☆☆
A Valentin nap című film után gondoltam megnézem a "folytatást" is. Megint rengeteg ember története egy napba sűrítve, ismételten kapkodtam a fejem az ide-oda ugrálás miatt, de legalább ezúttal nem volt minden rózsaszín és habos-babos, nem émelyegtem tőle percenként, hanem valamennyire valóságos helyzeteket kaptunk.
Örültem, hogy ilyen sokféle élethelyzetet bemutatott a film, nemcsak a romantikára volt kiélezve minden jelenet, és végre kiváltott belőlem érzelmeket is, jót tett neki ez a sokszínűség.
Ennek ellenére - természetesen - ezúttal is van bőven, amibe a körmöm akasztgathatom.
Innentől spoiler-es:
Kezdjük talán Laura Carrington és Jensen történetével. Egy évvel korábban a férfi eljegyezte Laura-t, majd "észbe kapott" és hanyatt-homlok kimenekült a kapcsolatból, amit most szeretne helyrehozni. Most. Egy évvel később. Az elmúlt 365 napot mégis mivel töltötte? Ennyi idő nem kell ahhoz, hogy valaki rájöjjön hibázott és mégis szereti a nőt. Miért kellett megvárnia Szilvesztert? Ez így iszonyatosan gáz volt és cseppet sem hihető.
Ahogyan Kate és Sam története sem hihető túlságosan. Egy évvel korábban randiztak, elcsattant egy csók, majd béna módon egy szalvétán üzent a nő, hogy találkozzanak egy év múlva és lelépett. Ezt a szerencsétlenkedést! Ha bejött neki a pasi, akkor miért lépett le? Ennek így semmi értelme. És persze mindketten nagyon várják a találkozót, holott semmit nem tudnak a másikról, majd szerelmesen egymás karjában kötnek ki. Nevetséges.
Elise és Randy összezárása az elakadó liftbe nem új keletű, előszeretettel hozzák össze a párocskákat ezzel a módszerrel a készítők. Ennek most is tanúja lehettünk, de legalább nem volt csöpögős a helyzet, hanem csak az egymás "kóstolgatásáig" jutottak, szerencsére nem csattant el csók, de a kölcsönös szimpátia megvan, amiből bármi lehet. Ez így még számomra is többé-kevésbé elfogadható.
Ingrid és Paul kívánságlista teljesítős sztorija aranyos volt, szeretem amikor ilyen furfangosan oldják meg az egyébként lehetetlennek tűnő kihívásokat. Oké, az a csók a végén talán picit túlzás volt, de egyébként az ő sztorijuk jópofa és ötletes.
A két terhes nő (és az apukák) versengésén jót vidultam, azt hittem, hogy végül egy időpontra tehető majd a szülések ideje és mindketten megkapják a pénzt, ezzel szemben a végkifejlet megható volt, hogy Tess-ék átengedték az immáron három gyerkőcös családnak a "jutalmat". Mindkét család szerethető és szimpatikus volt.
Mind a haldokló Stan, mind az ápolónő Aimee története megrendítő és szomorú volt. Ettől kicsit valóságosabbnak tűnt a film, nemcsak a bulizás és a vidámság, hanem a fájdalom és a veszteség is jelen van ezen a napon is, ahogyan a többin is. Ezt Stan lánya, Claire is kifejtette egy nagyon szép beszédben, tetszett az a jelenet.
A Valentin nap című filmben látott szereplők közül több felbukkant most is, azonban semmilyen egyezést nem mutatott a két történet. Pedig szerintem az is jó lett volna, ha az új karakterek mellett a régiek életébe is bepillantást nyerünk, így egy kicsit bénának érzem ugyanazon szereplők bevonását.
Filmnézés ideje: 2015. október 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése