Törés (2007)

★★★★★★★★☆☆

Mivel ügyvédeknél dolgozom, ezért kicsit jártasabb vagyok az átlagembereknél a jogi kérdésekben, azonban mivel büntetőügyekkel nem foglalkoznak a főnökeim, továbbá mert ebben a filmben az amerikai jogot alkalmazzák, ezért ez a terület ismeretlen számomra, ennek megfelelően nem is mennék bele a jogi háttér boncolgatásába. Elfogadom, hogy Amerikában ez az eljárás jogszerű volt.

Anthony Hopkins megint remekül hozta a negatív főhőst (Ted Crawford), a higgadtsága és pimaszsága kellőképpen irritáló volt, nem csodálom, hogy Ryan Gosling (Willy) nem hagyta annyiban az ügyet. Engem is idegesített volna, ha ennyire hülyének néznek és lekezelően bánnak velem, pedig feleannyira sem vagyok eltelve magamtól, vagy lennék sikerhajhász és nagyképű, mint Willy.

Ted Crawford szinte mindenre kiterjedően felkészült a gyilkosságra, olyan mesterien kitervelt mindent, hogy azt már szinte tanítani lehetne. A jog adta lehetőséget maximálisan ismerte (ha nem is szóról szóra), ki is használta a kiskapukat, amelyeket ráadásul saját maga alakított úgy, hogy nyitva álljanak számára. Komolyan mondom, amennyire kivívta az ellenszenvemet a gyilkossággal és a zsarukkal való packázásával, annyira csodálom is azért, hogy ezt mennyire precízen és ügyesen valósította meg.

Willy Beachum karaktere rendkívül antipatikus volt számomra, teljesen el volt telve magától, a céljai érdekében mindenkin átgázolt és lenézett, annyira sikerorientált lett, hogy tévedhetetlennek képzelte magát. Egészen ideáig könnyű dolga lehetett, mert nem került még szembe olyan valakivel, aki ennyire fifikás lett volna. És egészen idáig talán nem is vette félvállról az ügyeket, de most, hogy az új pozíció lebegett a szeme előtt, mindent és mindenkit hanyagolt és ezt a pökhendiséget nem is volt nehéz kihasználni. Örömmel figyeltem, ahogy Ted az orránál fogva vezeti, nemcsak őt, hanem a többieket is.

Ahogy egyre jobban kibontakoztak az ügy részletei, annál nehezebb helyzetbe került Willy, és egyre keményebben küzdött azért, hogy a nyilvánvalóan Ted által elkövetett gyilkosságot rábizonyítsa a férfira. Ez az elszántság tetszett, annak ellenére, hogy a férfit leginkább csak a saját szakmai sikere vezette, sértette az egóját, hogy Ted így megvezette őt, és nem a bűnös megbüntetése vezérelte. Nekem ez a fajta hozzáállás egyáltalán nem szimpatikus.

Innentől spoiler-es:

Ted akármennyire is zseniálisan tervezett el mindent, több ponton is hiba csúszott a kivitelezésbe. Foghatjuk ezt arra is, hogy látva Willy kudarcát könnyelművé vált, és elbízta magát.
Az első pontatlanság az volt, hogy a feleségét nem ölte meg azzal a lövéssel, csak megsebesítette. Így emberölési kísérlet miatt vették elő. Majd miután ez alól a vád alól kimentette magát, tényleg megölte a nőt, így már emberölés miatt állhat a bíróság elé.
És azzal sem számolt, hogy a szerető elkeseredésében megöli magát, így az elcserélt fegyver vizsgálat alá kerül.
Ezeket az apró részleteket pedig a feldühített Willy végül összerakta és bravúrosan leplezte le Ted-et. Mondhatjuk, hogy megint az igazság győzött, de ezúttal igazán komoly kihívás elé nézett.

Azt becsültem Willy-ben, hogy a meghamisított bizonyítékokat végül nem használta fel Ted ellen, volt annyira gerinces, hogy tisztességesen játszotta végig ezt a kemény küzdelmet. Én is amennyire csak tudom az egyenes utat választom, bármennyire is nehéz, nem tudnék szembenézni a lelkiismeretemmel, ha hazudoznék, vagy másokat kijátszanék.

Amit nem igazán értettem, hogy miért lőtt bele háromszor a ház ablakába Ted, a nyomozás meg sem említette, és funkciója sem volt azon túl, hogy elszaladt a kertész.

Összességében egy jó kis elmecsatának lehettünk tanúi egy remekül felépített harcban.

Filmnézés ideje: 2015. október 3.