2015. október 25., vasárnap

A Faun labirintusa (2006)

★★★★★☆☆☆☆☆

Nekem ez a film nem igazán jött be. Külön-külön a két szál talán jobban megállta volna a helyét, de így összekapcsolva nem nagyon, mert annyira eltért egymástól és annyira természetellenes volt egymás mellett a két világ.
Önmagában nézve azonban mind a kislány misztikus világa, mind a kapitány valóságos harca a gerillákkal jó volt, kár volt vegyíteni a kettőt.

A szereplőkkel nem volt különösebb gondom, a rájuk osztott szerepet mindenki ügyesen formálta meg. Az arrogáns és elszánt kapitány simán megutáltatta velem magát, amit egy negatív főhőstől el is várok, Carmen, az új felesége kellőképpen buta volt ahhoz, hogy beleszeressen ebbe a szemétládába, de a sajnálatomat valahogy nem tudta kiváltani, Ofélia, a kislány pedig elég széles skálán mozgott, a bátor és vakmerőtől egészen az idegesítő és felpofozni való fruskáig.
Az orvos és a szolgálólány mellett a legtöbb mellékszereplővel nem kellett túl sokat foglalkoznunk, de tény, hogy a játékukkal nem volt gondom, remek hátteret szolgáltattak a történethez.

Innentől spoiler-es:

Hogy a kislány nem teljesen normális, arra már a film elején rájöttem. Egyrészt, nem legózzuk össze az ismeretlen, szétesett kőszobrokat, mert abból eddig még soha nem sült ki semmi jó, másrészt egy botsáskaszerű izét ép elméjű ember nem néz tündérnek.

Nekem egy labirintus ennél kicsit azért bonyolultabb lenne, esküszöm, még az Ópusztaszernél lévő két labirintus is szerteágazóbb és rejtélyesebb volt, mint ez, elágazásokkal csak elvétve találkoztunk és nagyjából három kanyar után már el is értük a Faun rejtekét. (Nem csoda, hogy a "bedrogozott" kapitány és a többiek is simán odataláltak a film végén, túl nagy kihívást nem jelentett senkinek.)

Meglepő módon elég könnyedén vette Ofélia a Faun és a tündérek létezését. Amit a Faun mondott, azt fenntartások nélkül elhitte, teljesítette, amit kért tőle, pedig én a helyében kételkedve fogadtam volna a mondókáját. A tündérekben rendszerint nem lehet megbízni, mert kijátsszák és félrevezetik az embert, és a Faun se különb, bár lehet, hogy csak én túlzom el a dolgot. Mindenesetre megnéztem volna a kislány arcát, ha mondjuk a Faun nem a jó oldalon áll, és miután teljesíti a három küldetést, elszabadult volna az alvilág valamennyi réme és szörnyecskéje. Na, azt hogy hozta volna helyre a kislány?

Az első próba a békával meglehetősen gusztustalanra sikerült, mikor a béka leköpködte Oféliát, majd kifordult önmagából, akkor csodáltam hogy nem hányta el magát a kislány. Én valószínűleg megmutattam volna neki a reggelimet...

A második próba kicsit béna volt számomra. Egyrészt a homokórát, ami mutatná a kislány számára, hogy mennyi ideje van még a feladat teljesítésére, Ofélia otthagyja az ajtóban, hogy még véletlenül se lássa a hátralévő időt, másrészt a szájába rágják jó alaposan, hogy ne egyen és ne igyon semmit, de ő úgy viselkedik, mint egy idióta és persze, hogy eszik egy kis szőlőt. Ez talán akkor lett volna némiképp elfogadható, ha már nagyon régóta éheztették volna a kislányt, de így semmiképpen sem. Legszívesebben egy olyat behúztam volna neki, hogy a fal adja a másikat. Mégis mit gondolt, hogy az asztalnál üldögélő kreatív kis szörnyike dísznek van? Ha eddig nem irritált volna kellőképpen Ofélia, akkor most már igen.

Miközben Ofélia a maga kis misztikus lényeivel játszadozott, addig a való életben folyó történések is mentek a maguk kegyetlen útján, amivel nem is volt különösebb gondom, megfelelő módon komor légkört teremtettek a készítők, kaptunk csatajeleneteket, melyek teljesen rendben voltak, kaptunk egy veszélyeztetett anyukát, akiért izgulni lehetett (részletkérdés, hogy engem hidegen hagyott a kínlódása), kaptunk partizán játékosokat, akinek szorítottunk, nem is csodálom, hogy a kislány inkább a képzelete szüleményei felé fordult. Oké, elvileg nem azok voltak, de el tudnám képzelni ezt a verziót is, mert mint említettem, annyira idegen volt egymástól a két eseménysor, hogy én legszívesebben ezzel magyaráznám a történteket.

Egy kissé szánalmas volt, hogy a gőgös kapitány mennyire nem látta át a helyzetet, még a kislány is sokkal hamarabb rájött, hogy Mercedes segíti a gerillákat. Úgy bírom, mikor mindenkinél okosabbnak hiszik magukat a főhősök és nagyon csúnyán pofára ejtik őket. A kapitány meg is érdemelte a "jutalmát", alábecsülte a "pórnépet", pedig tudhatta volna, hogy az ellenfelet soha nem szabad könnyelműen kezelni.

Sajnáltam, hogy Mercedes nem tett nagyobb kárt benne, mikor lehetősége lett volna megölni. Megérdemelte volna az a rohadék a halált már sokkal hamarabb is, akkor talán nem végez ki ártatlanokat, nem lövi hátba alattomos módon a dokit és Ofélia is boldogan élhetne még most is.

Filmnézés ideje: 2015. október 25.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése