2015. október 20., kedd

Felettünk a Föld (2011)

★★★★☆☆☆☆☆☆

Valamiért ez a film nem igazán jött be, amit részben a szereplőknek, részben a történetvezetésnek tudok be. Pedig alapjában véve nem lett volna rossz a Föld 2 elgondolás, ha kezdtek volna vele valamit a készítők, de nekem úgy tűnt, hogy csak feleslegesen próbálták erőltetni a második Föld elképzelést, különösebb hangsúlyt nem kapott, ki se dolgozták kellőképpen és szerintem teljesen jelentéktelen szál volt.

A film során Rhoda haja állandóan kócos volt, lógott összevissza az arcába, emiatt folyamatosan és rendkívüli módon idegesített, olyan volt, mintha elfelejtettek volna fodrászt alkalmazni a készítők, a csaj pedig elfelejtett volna fésülködni a felvételek előtt. Attól még, hogy megtört a cselekménye súlya alatt, még nem kéne direkt úgy kinéznie, mint egy züllött, utcát járó csövesnek.
Maga a színésznő se nyerte el a szimpátiámat, jellegtelen és szürke volt, nemhogy rokonszenves nem lett, de egyenesen zavart a játéka.
John karaktere is hasonlóképpen unalmas volt, bár miután valamennyire összekapta magát és még mosolyogni is sikerült neki, akkor már nem utáltam annyira.

A mellékszereplők tényleg elég mellékesek voltak, semmilyen érzelmet nem sikerült kiváltaniuk belőlem és nem is kaptak túl sok szöveget ahhoz, hogy véleményt alkossak róluk.

A kamerakezelés néha elég idegesítő tudott lenni, úgy zoomolgattak oda-vissza, mintha csak én szórakoznék a fényképezőgépemmel és képtelen lennék rendesen kezelni és fókuszálni. Ezek a gyors ráközelítések és távolítások az amatőr videózás hatását keltették bennem, bár biztos drámainak szánták ezt a fajta technikát, de nálam nem vált be.

Innentől spoiler-es:


A film elején látható balesetnél értetlenül álltam a helyzet előtt, hogy a család vajon miért ácsorogott a zebránál az autóval, hiszen se - piros - lámpa nem volt, se járókelő, akit átengedtek volna, teljesen úgy jött le, mintha elrontották volna a jelenetet és túl korán értek oda a zebrához, így be kellett várniuk, míg Rhoda beléjük nem száguld a kocsijával.
Arra kíváncsi lennék, hogy a kisfiú mégis hogyan tudott kiesni az ütközés hatására a kocsi szélvédőjén, ha be volt szíjazva a gyerekülésbe?
Az már részletkérdés, hogy bár senki nem hívta a rendőrséget, mégis percek alatt kiértek a helyszínre a zsaruk, ráadásul villogva és szirénázva, tehát direkt a balesethez tartottak, nemcsak úgy arrafelé jártak.
Ezek a figyelmetlenségek rontottak az egyébként igen fontos esemény minőségén számomra, főleg úgy, hogy erre alapozták a további történéseket.

Rhoda Föld 2-re való utazáshoz beküldött története nemhogy nem győzött meg, de számomra súlytalan volt és semmitmondó, egy ilyen utazáshoz sokkal mélyebb érzelmeket felvonultató és hatásosabb mesét várnék. Nemhogy az érdeklődésemet nem keltette fel, de még akkor se hirdetném ki nyertesnek, ha nem érkezne másik pályázat.

Hogy a Föld 2 vajon miért lett egyre nagyobb, hogyan került fokozatosan közelebb a Földhöz, arra nem szolgáltak magyarázattal, mint ahogy arra se, hogyan került egyik napról a másikra ukmukfukk oda.

Nem tudok mit kezdeni a bevásárlós jelenettel, funkciója nem volt a régi ismerőssel való találkozásnak, ahogy túl sok értelme sem, a felszínes jópofizás pedig béna volt.

Ahogy Rhoda mintegy vezeklésként próbálta kitakarítani azt a disznóólat, amit John felhalmozott keserűségében és a látogatásai során egyre közelebb került a férfihoz, nem volt meglepő, simán borítékoltam már az elején, hogyha találkoznak, akkor ez lesz belőle, mint ahogy azt is, hogy a férfi egyre inkább visszatér az életbe Rhoda hatására. És természetesen azt is le mertem volna fogadni, hogy Rhoda végül elmondja neki az igazságot, viszont azt a fogadást elbuktam volna, hogy hirtelen felindulásból megöli a nőt...

Érdekes jelenet volt, mikor a Föld először tudott kapcsolatot létesíteni a Föld 2-vel, végre kaptunk valami kézzel foghatót is, és a kialakult helyzet meglepett. Végtére is a nő saját magával beszélgetett, és ötletes volt az elképzelés, miszerint tükörként tekintenek a Föld 2-re. De ennél tovább nem is nagyon mentünk a gondolatmenettel, amit sérelmezek, érdekelt volna, hogy milyen lehetőségek rejlenek még a készítők szerint a Föld 2-ben.

Amikor Rhoda az első űrhajósról mesélt John-nak, akkor roppant mód idegesítően kopogott a késsel az asztalon, én tutira bediliztem volna tőle, ha még pár percig folytatja, semmi szeretni valót nem találtam az ismétlődő hangban, csak irritált és zavart, bár legalább John-ra nagy hatást tett a meséjével.

Mikor Rhoda elmondja a férfinak a Föld 2-re való utazással kapcsolatos álláspontját, akkor John rendkívül szkeptikusan fogadja, teljesen negatívan áll hozzá az egészhez, sőt, mielőtt megtudná a nő titkát, hogy ő okozta a balesetet, maradásra szeretné bírni a nőt, majd végül miután Rhoda neki adja a nyereményjegyét, boldogan utazik el a Föld 2-re. Érdekes módon hamar megváltozott az elképzelése arról, hogy milyen előítéletekkel viseltetnének az emberek a majdani beszámolójával szemben. Szerettem volna én is "előítéletes" lenni, de természetesen semmi kézzel foghatót nem kaptunk. Hacsak Rhoda megkettőzése nem számít annak... De mivel kidolgozatlan és eléggé háttérbe szorított volt a Föld 2 teória, így a film zárójelenete is teljességgel megmagyarázhatatlan.
Annak fényében, hogy a Föld 2-ről és egyáltalán arról a másik világról szinte semmit nem tudtunk meg, mivel végig súlytalan volt ez a történeti szál, ezt a lezárás nem igazán tudom elfogadni. Mégis miért és hogyan került oda Rhoda "saját maga" a bejárati ajtajukhoz? Innentől lett volna izgalmas a történet, de mivel szerintem maguk a készítők se tudtak mit kezdeni ezzel az ötlettel, inkább gyorsan lezárták a filmet és a nézőre bízták, hogy megmagyarázza a látottakat.
Nos, mivel a készítők ügyetlenül ötvözték a való életet a Föld 2-vel, és nem kaptam hozzá kellő alapot, ezért nekem nincs kedvem a továbbiakban ezen agyalni.

Filmnézés ideje: 2015. október 16.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése