★★★★★★★★☆☆
Talán már köztudott, hogy nem szeretem elolvasni a könyvek fülszövegét és a filmek leírását, mert egyrészt rendszerint spoileresek, amit utálok, másrészt mintha olyanok írnák a legtöbbet, akik valószínűleg nem is olvasták az adott könyvet, vagy nem nézték meg a filmet. Sokáig tudnám sorolni ezekre a példákat. Ennek megfelelően ezúttal se tudtam semmit a filmről.
Mikor megláttam, hogy egy kutyával kísérleteznek, akkor nagyon nem örültem, úgy tudom sajnálni szegényeket. És az se töltött el nagyobb boldogsággal, hogy a halál kijátszásával próbálkoznak. Több filmben szembesültem már azzal, hogy ez mennyire rossz ötlet és mennyire katasztrofálisan tud elsülni a végeredmény. (Lásd például az Egyenesen át című filmet.) Ezúttal pedig megint csak megerősítették ezt a nézetemet.
Mint ahogy azt is, hogy a biztonsági őrök tényleg csak dísznek vannak, semmilyen akadályt nem jelentenek a bejutást illetően, és az épületben kószáló emberek megtalálása terén is gyengén szerepelnek.
A film kellőképpen lassan indult, fokozatosan jöttek a problémák, és egyre jobban felpörögtek az események. Ez a felépítés tetszett, sikerült fenntartaniuk az érdeklődésemet, annak ellenére, hogy teljesen kiszámíthatóak voltak a fordulatok és a történések, no meg persze megint bejátszott a villogó lámpa, ami már eléggé lerágott csont a horrorfilmek terén.
Innentől spoiler-es:
Nagyon jól tudták, hogy milyen problémák merültek fel a kutyus felélesztése során, ennek ellenére Frank kierőszakolta, hogy visszahozzák a halálból Zoét. Nagyon nagy hiba volt! Ha a kutya átmehet egyik percről a másikra vérengző fenevadba, akkor vajon miért gondolták, hogy a szérum nem lesz ugyanilyen, vagy még súlyosabb hatással a nőre? Értem én, hogy Frank elkeseredésében nem foglalkozott ezzel a lehetőséggel, de ezzel mindannyiuk sírját megásta, már csak az elhalálozási sorrend maradt kérdéses. És meg kell hagynunk, elég hatékony volt az újonnan létrehozott és megtestesült "gonosz", kellőképpen összecsináltam magam tőle, jól alakította a színésznő a karaktert.
Clay, Niko és Eva megérzései és aggályai hiába voltak helyesek, a próbálkozásaik súlytalanok maradtak egy ilyen elszánt és kétszínű "démonnal" szemben.
Azon fogtam a fejem, hogy az elég érdekes módon működő "áramszünet" idején a liftajtóval próbálkoznak. Mégis mit várnak tőle, hogy majd működni fog a felvonó? Vagy talán képesnek érzik magukat felhúzni/leereszkedni a drótokon? Zoé foglyai voltak, ő irányított mindent, csak még nem esett le nekik, hogy nincs menekvés.
A végkifejlet igazán szemét húzás volt, méltó magához a filmhez.
Filmnézés ideje: 2015. október 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése