Könyvfesztivál - 2016. április 23.

Számomra a Könyvfesztivál (vagy akár a Könyvhét) nem arról szól, hogy annyi könyvet felvásárolok, amennyit csak tudok (és amennyire futja még a pénzecskémből), és nem is arról, hogy begyűjtöm valamennyi ingyen könyvjelzőt (amihez persze a hozzá tartozó kötetet már nem veszem meg), hanem leginkább arról, hogy találkozom számomra kedves ismerősökkel és barátokkal, akikkel egy jót dumálhatok. Néha sikerül hosszabban csacsogni valakivel, olykor viszont csak pár szó, vagy egy köszönés erejéig tudok összefutni velük.
Ezúttal - többek között - @Greylupus-szal, @Nancy-vel, @Fummie-val, @dRen-nel, @Dolorien-nel és @Mazsidrazsi-val is sikerült egy-két mondatot váltanom, aminek külön örültem.

Természetesen azért könyves vonatkozása is van ezeknek a találkozóknak, hiszen szerencsére körül vagyok véve olyan emberekkel, akik fantasztikusan írnak és rendszeresen jelennek meg könyveik.
Ezúttal olyan nagyszerű helyzetben voltam, hogy Imre Viktória Anna (számomra Serene) és Vivien Holloway (aki nekem örökre Wee marad) is egy-egy könyvvel és egy-egy novellával készült az eseményre, így duplán örülhettem.
Imre Viktória Anna legújabb kötete "A bosszúszomjas doktor" (Elveszett napok 1.) és ehhez tartozik "A villámsújtotta torony" című novella, míg Vivien Holloway Winie Langton történetek című sorozatának 3,5. és 4. része került kiadásra.

A könyveket már előre kifizettem (biztos, ami biztos) és személyes átvételt kértem, valamint intézkedtem a külön novellák beszerzése iránt is, így nem számítottam különösebb izgalmakra, azonban egy kicsit eseménydúsabbra sikerült a szombat délutánom...

Miután ügyesen megtaláltam a Főnix Könyvműhely standját, első dolgom volt megkaparintani a köteteket. Ezután a két írónővel váltottam pár szót, majd Wee megajándékozott három csodaszép kitűzővel (Team Becky, Team Moira és Team Winie), melyeket büszkén tűztem fel a pulcsimra, hiszen mindhárom csajszit imádom. 
Mivel volt még legalább két óránk a dedikálás kezdetéig, gondoltuk kényelmesen beülünk valahova egy kávéra, forró csokira, de a trécselés közben jött egy váratlan telefonhívás, miszerint vészesen kevés maradt a Winie 4. részéből. Ezt mondjuk nem csodálom, csak talán azt, hogy nem készültek fel ekkora rohamra, hiszen tudjuk, hogy milyen kapós a sorozat... Szóval adott volt a feladat: a Zöldséggel (Suzuki, az én autóm... ;) ) el kell mennünk Wee-hez és a nála lévő kb. 40 példányt el kell hozni úgy, hogy időben vissza is érjünk.
Nem akarok túlságosan nagyképű lenni (mégis az leszek :P), de a feladatot szinte tökéletesen abszolváltam, az oda-vissza utat sikerült úgy megtenni, hogy 5 perccel 15 óra előtt értünk vissza (bár a parkolás persze ezúttal se ment teljesen simán, utálom a budai oldalt...).

Serene ekkorra már épp a dedikálása vége felé járt, így nem kellett túl sokat várnom arra, hogy csodaszép rajzokkal együtt aláfirkálja a köteteimet.

Imre Viktória Anna dedikálás közben

A könyv és a novella a gyönyörű rajzokkal

Ezután beálltam Zsepi és Kutor mellé abba a hosszan kígyózó sorba, akik Wee dedikálására vártak és aláírattam a könyveimet a csajszival (nem mintha nem lett volna lehetőségem soron kívül aláíratni a könyveket Wee-vel, de legalább addig is tudtam Zsepiékkel dumálni egy kicsit).

Vivien Holloway dedikálás közben

Vivien Holloway (Wee) Zsepivel és Kutorral

Winie 3,5 és 4 dedikálva + kitűzők

Miután Wee minden lelkes rajongójának aláírta a könyveit (ami akár 8 példányt is jelenthet - kell neki ilyen jól és ilyen sokat írnia... XD), hatan elugrottunk jutalomfagyiért (mert megérdemeljük), végül kicsiny társaságunk feloszlott, mindenki ment a maga dolgára.

A korábbi évekhez hasonlóan ez a nap is nagyon hamar elrepült, kész rohanás és káosz volt az egész, de nem bánom, mert sokakkal szerencsére nem csak ezen az egy napon tudok találkozni.
Remélem, hogy a Könyvhét is legalább ilyen jól sikerül majd júniusban.