2016. április 9., szombat

A fülke (2002)

★★★★★★★☆☆☆

Ha valaki egy helyszínes, ráadásul majdnem hogy egy főszereplős filmet szeretne készíteni, akkor nagyon oda kell figyelnie, hogy a néző érdeklődését fenn tudja tartani, ne váljon gyorsan unalmassá és semmitmondóvá a történet, és azt kell hogy mondjam, a film készítőinek egész jó sikerült abszolválniuk a feladatot.
A film mindössze 81 perc, tehát nincs túlzottan elnyújtva, nem fáradt meg, így még pont élvezhető maradt.

A főszereplő Colin Farrell (Stuart) játéka elég hiteles volt, a telefonáló egész sok érzelmet ki tudott csikarni belőle, melyeket nagyon jól át tudott adni a nézőknek, így számomra is életszerűvé vált a szituáció és együtt izgultam vele.
A rendőrkapitány személyében örömmel fogadtam Forest Whitaker-t (Ramey), aki ráadásul nagyon talpraesett zsaruként rájött, hogy valami nem stimmel ezzel az egész szituációval, vette az apróbb jeleket, odafigyelt minden részletre és megfelelően tudta irányítani az embereit.

Az egy kicsit furcsa volt, hogy a telefonáló hangját teljesen tisztán lehetett hallani, egyáltalán nem olyan volt, mintha mi is a telefonból hallanánk, ezzel az összhatást picit rontották.

A kép-a-képben funkció jó ötlet volt, így nemcsak a fülkét, hanem a többi mellékszereplőt is egyidejűleg láthattuk, mikor beszélt velük, illetve azzal, hogy mutatták, hogy mi történik a pasi körül, sikerült kicsit kiszínezni az eseményeket, nem maradt nagyon egysíkú.

Innentől spoiler-es:

A filmet Stuart olyan zajosan és felpörögve vezette be, olyan nagyképűen és öntelten viselkedett, hogy mikor végre eljutottunk ahhoz a bizonyos telefonfülkéhez, megnyugtató volt, hogy végre valamennyire lehiggadt a pasi, így végre normálisan tudtam követni, hogy mit beszél. Bár az arrogáns, lekezelő és fellengzős stílusát elég sokáig megőrizte, egy idő után a telefonálónak sikerült megtörnie Stuart-ot, hiszen a hazugságait ellene fordította, és kényszerítette rá, hogy mindent bevalljon. Elég durva módszer volt ez a fegyverrel sakkban tartás és fenyegetőzés ahhoz, hogy ráébressze Stuart-ot, hogy mi is az igazán fontos számára, bár kétségtelenül hatékonynak bizonyult.
Számomra azonban nem igazán derült ki, hogy a telefonáló miért pont Stuart-ot szúrta ki magának, hiszen semmi köze nem volt a pasihoz, nem ártott neki, bár az tény, hogy "rossz" ember volt, így megérdemelte a fejmosást.

Bár a stricit hátulról lőtte le a telefonáló, a kurvák rögtön Stuart-ot vádolták meg, ebből is látszik, hogy nincs túl sok eszük, mert egyrészt szemtől szemben dulakodtak, másrészt nem volt fegyver Stuart-nál, tehát elég nehezen tudta volna kivitelezni a hátba lövését...

Hogy végül a telefonáló miért fedte fel magát, nem igazán értettem, bár mivel teljesen feleslegesen "benyugtatóztuk" Stuart-ot, így esélytelen volt, hogy felismerje és később beazonosítsa őt.
Azt egy kicsit sajnáltam, hogy a rendőrök rögtön ráhúzták a vizes lepedőt az átvágott nyakú pizzafutárra és egyszerűen lezárták a nyomozást, nem is gyanakodtak rá, hogy a telefonáló rafináltabb lehet ennél. Ramey-től az előzményekre tekintettel többet vártam volna...

Filmnézés ideje: 2016. április 8. (újranézés)

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése