Esti mesék (2008)

★★★★★★☆☆☆☆

Az alapötlet egész jópofa, bár önmagában is meseszerű és előre borítékolhatóak az események. A jó fiú, aki szívét-lelkét beleadja, bármennyire is igyekszik, csak egy gondnok lehet a hatalmas hotelban, míg a pénzeszsák tulajdonosnak és elkényeztetett kislánykájának mindene megvan és a "rossz fiú" látszik befutónak a vezetői pozícióra, ám jön a várva várt fordulat, és a végén mindenki boldog lesz. Tipikus tündérmese modern és vicceskedő köntösben, ne várj tőle túl sokat és akkor egész jó kis kikapcsolódást fog nyújtani.

Adam Sandlert (Skeeter) már nagyon sok filmben láttam, nekem nincs különösebb problémám sem a bugyuta stílusával, sem a tojásfejével, és az ironikus, szekálós poénjain is lehet mosolyogni.
A gyerekek alakításával nem volt gondom, nem voltak idegesítőek, egész jól el lehetett lenni velük.
Jill eleinte nem volt túlságosan szimpatikus, kicsit merev és ellenszenves nőszemély látszatát keltette, azonban voltak normális húzásai is, bár még ettől se lett a szívem csücske.
Gülüke, a hörcsög viszont nagyon cuki volt.

Innentől spoiler-es:

Vicces volt, hogy amit Skeeter mesélt, az nem vált valóra, amit viszont a lurkók szőttek bele a mesékbe, az akármilyen lehetetlen és elképesztően furcsa volt, mégis valahogy a valóságban is megtörtént. És pont ez a lényege a mesének, hogy amit egy felnőtt akarna (luxusautó, rengeteg pénz, jó csaj, stb-stb-stb.), azt nem fogja csak úgy egyszerűen megkapni, amit viszont egy ártatlan gyerkőc szeretne (mondjuk rágóesőt), az valóra válik, mert önzetlenül kérte. Jól érzékeltették a különbséget, hogy mennyire egyszerűen és anyagiasan gondolkodnak a felnőttek és milyen egyedi és élénk fantáziával vannak megáldva a gyerekek.
És naná, hogy megint csak egy üres fejű, semmilyen értékkel nem rendelkező, csak önmagával foglalkozó ám - a férfiak szerint - dögös cicababát (Violet) akart volna Skeeter, nem pedig egy olyan nőt, aki bár nem annyira szép, mégis sokkal normálisabb (Jill). Jellemző...

Jó elgondolás volt, hogy a meséket nemcsak egyszerűen elmesélte Skeeter, hanem bele is csöppentünk az adott jelenetekbe és aktív részesei lehettünk az eseményeknek. És ráadásul a mesék nagyon változatosak voltak, hol egy középkori várban játszódott a történet, hol a vadnyugaton lovagoltunk, majd egy arénában találtuk magunkat az ókori Rómában, és végül elutaztunk a jövőbe, az űrbe. Nekem bejött, hogy ilyen különbözőek voltak nemcsak a történetek, hanem az idősíkok és helyszínek is.
Bár a legvégén már átestek a ló túloldalára a valóság/mese összemosást illetően.

Mikor az új szálloda témáját ismertette a "rossz fiú", akkor kellőképpen nyálasra és bénára sikerült a musicales bemutatója, nem is csoda, hogy húzták a szájukat az emberek. Azonban legalább érthető volt, hogy miről szólt az előadása, mi volt az elképzelése. Ugyanis Skeeter, bár gyönyörű beszédet gügyögött el, de kivehetetlen volt - a tolmácsolás ellenére is -, hogy a kivitelezésben pontosan milyen megvalósítást is szeretne.

A befejezés persze az elvárásoknak megfelelően "mesés" volt, hiszen Donna - aki egyrészt a helyszín jóváhagyásában illetékes személy, másrészt Skeeter régi osztálytársa - az iskola lebontását megtagadta, és az addig nem eladó telket hirtelen eladóvá minősítette, így az új szálloda is felépülhet és az iskola is megmaradhat. Jó is az, ha az embernek vannak kapcsolatai, nem igaz? Bár én annak azért jobban örülnék, ha az embereknek maguktól is lenne ennyi esze...

Filmnézés ideje: 2016. március 18.