2016. március 11., péntek

Andy Weir: Mentőexpedíció, avagy A marsi

★★★★★★★★

Először a filmhez volt szerencsém, és mivel az nagyon tetszett, ezért mindenképpen el szerettem volna olvasni a könyvet is, hiszen tudjuk jól, hogy az esetek túlnyomó többségében a könyv sokkal jobb, mint a film. Ezúttal is jobb volt, bár igen szoros versenyben "győzött".

Akarva akaratlanul is össze fogom hasonlítani a filmet és a könyvet, bár az értékelésemnek nem ez a kimondott célja.

A könyvben egyetlen karakterábrázolással se találkoztam, éppen ezért Mark bárhogy kinézhet (ahogy az összes többi szereplő is). Ez pedig tökéletesen kapóra jött a megfilmesítésnél, hiszen így megint megmenthettük Matt Damont... Most képzeld el milyen nehéz lett volna, egy 190 centi magas, 120 kilós, hosszú vörös hajú, agyontetovált emberré maszkírozni szegény srácot. Így teljesen önmaga lehetett. :P
Mellesleg mikor hagyjuk már végre, hogy Matt Damon lelépjen? Szegénykém annyiszor próbálkozott már, mindannyiszor eredménytelenül, hiszen - hogy tovább ne menjek - Ryan közlegényként is megmentettük, a Csillagok között se hagytunk neki nyugtot, most pedig, hogy végre eljutott a Marsig, és onnan is visszacibáljuk. Szerintem hagyjuk, hagy menjen, ha annyira akar. XD

A könyv rengeteg tudományos információval, számítással és olyan műszaki dolgokkal volt tele, amihez hozzá se tudok szagolni, és bár elolvastam ezeket a kalkulációkat, próbáltam megérteni, hogy mit hogyan szerel meg, még mindig bizton állíthatom, hogy sík hülye vagyok mindenhez és (a macskámhoz hasonlatosan) életképtelen lennék. 
Ennek ellenére lelkesen faltam a lapokat, a beszámolók úgy voltak megírva, hogy folyamatosan fenntartották az érdeklődésemet, a tényadatok ellenére egyáltalán nem vált "száraz" információhalmazzá, a bejegyzések viccesek és könnyedek voltak még a legnagyobb nehézségek közepette is, és talán éppen ezért nem is lett olyan nyomasztó, mint amilyen mondjuk egy éles helyzet eredményeként lehetne.

Egy idő után már rettentően sajnáltam szegény Markot. Biztos vagyok benne, hogy szegény mégse volt teljesen egyel, hanem valahol ott lapult a Marson Murphy is, mert kizárt, hogy ennyi balszerencse érjen valakit. Értem én, hogy a Marson vagyunk, teljesen ismeretlen a táj, az időjárási viszontagságok még inkább emberpróbálóak levegő nélkül, az élelem és a kommunikáció is folyamatosan gondot okoz, valamint a speciális körülmények speciális megoldásokat igényelnek, de könyörgöm, itt még az is elromlott, ami egyébként nem is tud...
Bár a filmnek köszönhetően már ismertem a végkifejletet, azonban a könyvben még több nehézség érte a srácot a megmenekülésért folytatott harc során, így még többször kellett izgulnom érte. Azonban meglepő módon a felmerülő újabb és újabb gondok megoldása nem vált zavaróvá, nem kezdtem el szörnyülködni, hogy "Jaj, már megint egy újabb akadály, mikor lesz már végre vége?", mert nagyon ügyesen kezelte a helyzeteket az író. Az események életszerűek és logikusak voltak, melyeket ügyesen oldott meg Mark, ráadásul a könyvben talán még "élvezhetőbb" volt a küzdelme.

Mint már a filmkritikámban is említettem, a három helyszín (Mars, Föld, Hermész) váltogatása is csak még többet adott hozzá az amúgy is színes történetvezetéshez, ez is hozzájárult ahhoz, hogy élvezhető maradt a történet, hiszen nem csak egyetlen ember "nyűglődését" követhettük végig, hanem még sok szimpatikus személlyel találkozhattunk, akik Markhoz hasonlóan kedvelhetőek és okosak, aminek örültem. Nem is hiányzott egy ilyen megpróbáltatásokkal teli sztoriba negatív karakter...

Összességében egy remekül felépített, ötletes és fantáziadús olvasmány, némi humorral és izgalommal megfűszerezve, amit kár kihagyni.

Könyvolvasás ideje: 2016. január

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése