2016. március 14., hétfő

A sejt (2000)

★★★★★☆☆☆☆☆

Láttam néhány képet a filmből, ami teljesen elvette a kedvem tőle. Misztikus, elvont és beteges képeket, melyek előre vetítették, hogy komoly gondjaim lesznek a történettel (amit viszont nem olvastam el, mert köztudottan spoiler-fóbiám van).
Tehát úgy indultam neki ennek az egésznek, hogy húztam a csini kis számat, végül a saját előítéletem ellenére végig bírtam nézni a filmet.
Ez leginkább talán annak köszönhető, hogy a fentebb említett elrettentő képekhez kapcsolódó jelenetek (a kezdő képsorokat és csufi-mufit leszámítva) csak a film vége felé kerültek elő, addig mondhatni teljesen átlagos, normális filmről van szó. Bár a normális szó talán mégse a legjobb kifejezés erre a beteg filmre...

Még mielőtt rátérnék a konkrét filmértékelésre, muszáj vagyok egy kis kitérőt tenni, ugyanis egy dolgot nagyon benéztek a készítők, ami zavar. A filmben többször is felbukkan egy gyönyörűséges, hófehér szőrű és égszínkék szemű szuszu. Akiről nem átallják azt állítani, hogy "albínó". Ennél a pontnál megrökönyödtem. Ez a kutya NEM albínó! Legalábbis nem úgy, ahogy ők szeretnék, ugyanis az albínóknak PIROS a szeme, nem pedig világoskék. Igen, valóban létezik az albínóságnak is többféle fajtája, de nem lehet minden fehér színű állatot csak úgy lealbínózni...
A kirohanásom alátámasztásául idézem a Wikipédia leírását: "Az orvostudomány és a zoológia szóhasználata különböző: míg az embernél minden festékanyaghiányt albinizmusnak hívnak, addig az állatoknál csak az OCA1 tirozinázhiányos egyedeket tekintik albínóknak. Ettől a szőr fehér, a bőr rózsaszín, és a szem PIROS lesz. A többi mutációt máshogy nevezik, ami félrevezető lehet." Tehát ez az égszínkék szemű szépség nem albínó, hanem egyszerűen csak fehér szőrű, nem mellesleg pedig zabálnivalóan cuki.
(Ezzel a lendülettel az én Lencsi cicámat is lealbínóznák, holott a hófehér szőréhez és világos bőréhez sárgászöld szem társul? Cöhh...)

Ha félreteszem a rosszallásomat az albínó-botrány miatt, akkor el kell ismernem, hogy a színészekkel nem volt különösebb probléma, korrektül hozták a szerepüket. Jennifer Lopez lelkiismeretesen alakította a segítőkész pszichoterapeutát, egész jól állt neki a szerep. Dr. Miriam Kent személyére szintén jó választás volt Marianne Jean-Baptiste, szimpatikus színésznő. Peter Novak nyomozó személyében Vince Vaughn ezúttal elég hiteles volt az elszánt zsaru szerepében. És ha már a zsaruknál tartunk, kitörő örömujjongással fogadtam Dean Norris felbukkanását, akit a Breaking Bad című sorozat Hank Schrader nyomozója óta kizárólag rendőr szerepekben láttam viszont, így ha valaha más karaktert formálna meg, lehet, hogy nehezen tudnám elfogadni tőle... :D
Fő elmebetegünk személyében (Carl Stargher) Vincent D'Onofrio olyan ügyesen alakított, hogy egyrészt fel se ismertem (pedig már nem egy filmben láttam), másrészt tényleg elhitette velem, hogy egy beteg állat, szóval le a kalappal előtte.

A történetvezetés néhány jelenetnél valóban megérdemli a 18-as karikát, mert kellőképpen betegre sikerült. Ha a realitás talaján maradtunk volna, akkor remek kis film lehetne és sokkal több pontot érdemelne, de a sci-fi-nek csúfolt elvont misztikus részek miatt tőlem 5 csillagnál nem kap többet.

Innentől spoiler-es:

A vegetatív pszichopata gyilkos és az új eljárás határait feszegető pszichoterapeuta összehozása ügyes húzás volt az elrabolt lány hollétének kiderítésére, bár az eredményt illetően elégedetlen vagyok. (Később kifejtem, hogy miért.)

Mikor az első alkalommal hatoltunk be Carl elméjébe, akkor először egy megszeppent kisfiúként láttuk viszont. Ebben a jelenetben egy lovat üveglapokkal vágtunk szeletekre, ami kellőképpen morbid volt, a Fűrész sorozatban simán megállná a helyét. A folytatásban pedig perverz és beteges helyzetekben láthattuk az elrabolt és megcsonkított nőket, ami még szintén a horrorisztikus kategória, hátborzongató jelenetek voltak és illettek a film egészéhez. Azonban mikor a faramuci kinézetű "Carl" énje megjelent, az már kellőképpen béna volt és nem tetszett.

A második összekapcsolódás lebegős része is furcsa volt, azonban ahogy bepillantást nyerhettünk a gyerekkori megaláztatásokba és a szülői fenyítésbe, az megint életszerű és a nagy egészhez illő lélektani hatású jelenet, mint ahogy az első áldozat holtteste mellett lefolytatott beszélgetés is. Azonban eljött a filmnek az a része, amitől már a kezdetektől tartottam, a misztikus és oda nem illő "lények" bevonásával, idétlen helyzetekkel és beteges képzelgésekkel. Ezek a részek a nagy egészhez nem passzolnak és éppen ezért számomra rendkívül idegesítőek. Rendben, hogy fantáziálgatás az egész és elrugaszkodunk a valóságtól, de nekem akkor sem tetszett ez a kivitelezés.

Peter Novak bevonása a "kísérletbe" számomra egy kicsit hihetetlen, hiszen semmilyen felkészítésen nem vett részt, nem értett ehhez az agyturkászos dologhoz, könnyen balul sülhetett volna el az egész. De legalább megint kaptunk egy horrorisztikus "Fűrész-jelenetet", amikor a pasi beleit feltekerte "Carl" egyik énje egy rúdra.

Ahogy már fentebb is írtam, a lélekturkászás nem igazán azzal az eredménnyel járt, amivel a szakemberek szerették volna, hiszen Catherine eredménytelenül próbálta meg kiszedni "Carl"-ból, hogy hol rejtette el a lányt, ráadásul a történet egy egész más irányba haladt az összekapcsolódások alkalmával, ellenben a zsaru a jeleket ügyesen összekapcsolva kikövetkeztette a rejtekhelyet (ami pusztán véletlen volt). Tehát egy idő után úgy éreztem, hogy Catherine baromira nem azzal van elfoglalva, hogy a lány hollétét kiderítse, hanem, hogy segítsen egy "beteg" emberen (kisfiún). Ennek fényében valóban szükség volt Peter bevonására is, ha eredményt akartak elérni.

Amikor Catherine megfordította a folyamatot és nem ő hatolt be Carl elméjébe, hanem őt engedte be a sajátjába, na, az már tényleg a film leggyengébb része volt. Az arany iniciálés képernyő, Catherine mint Szűz Mária és a hüllőfejű "Carl" már végleg kicsapta nálam a biztosítékot. De komolyan, miért kellett ilyen vacak jelenetekkel elrontani az egyébként egész jó filmet? Ha megmaradtak volna a hihető kategóriánál, akkor sokkal jobban tetszett volna a film, mint ezekkel a rosszul kivitelezett, álomszerű képzelgésekkel.

Mikor végre megtalálták az elrabolt lányt a vízzel teli tartályban, és betörte az üveget a zsaru, akkor meglepő módon már nem folyt víz sehonnan. Valószínűsítem, hogy miután megtelt a tartály vízzel, utána már elállt a telítődés, különben a növekvő nyomástól magától szétrobbant volna az üvegkalitka, de akkor is fura, hogy önálló életet élt a vízszabályozó.

Összességében a jó alapötletet és a helyenként rémisztő kivitelezést kár volt elrontani az idétlen jelenetekkel.

Filmnézés ideje: 2016. március 13.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése