Árnykép (2008)

★★★★★☆☆☆☆☆

Annyira nem tudott megfogni ez a film, hogy bár nem is olyan régen láttam már, szinte semmire nem emlékeztem belőle. Bár ahogy haladtunk előre, valami rémlett, egy-két momentum nagy nehezen beugrott. Talán ez is előre vetíti, hogy nem egy eget rengető alkotásról van szó.
A színészi játék teljesen átlagos, különösebb problémám sem Jane-nel, sem Ben-nel nem volt. Sőt, Jane kitartása a rejtély megoldását illetően nekem jobban tetszett, mint Ben szerencsétlenkedése.
A történet eleinte elég nehezen haladt, kicsit körülményesen értünk el a lényegig, de ahogy összekapcsolódtak a szálak, már kezdett érdekessé válni a sztori.

Innentől spoiler-es:

Egy kicsit furcsa volt, hogy egyes fényképeken csak egy fehér folt, vagy egy fehér elmosódás volt, míg más fényképeken maga a női alak jelent meg halványan. Igazán eldönthették volna, hogy melyik verziót használják, mert ez így következetlen volt számomra. Hol rejtélyeskedni akartak, hol meg egyenesen rávezetni Jane-t a megoldásra, de ezt az eltérő kivitelezést nem magyarázták meg.

Mikor Megumi otthonát felkereste Jane és Ben, akkor a házat nyitva találták. Érdekes, hogy hónapokig nem tűnt ez fel senkinek, és meglepő, hogy semmit nem loptak el a házból. Sőt, a lány eltűnése is hidegen hagyott mindenkit. A szokásos ijesztgetés nagyon gyengére sikerült azzal, hogy Megumi holttestéről pont akkor törik le a feje, amikor rátalálnak. Szörnyen pocsék és gyermeteg húzás. De a film többi része sem bővelkedett túlzottan izgalmas, vagy legalább érdekfeszítő jelenetekben.

Ben haverjai megérdemelték a halált azért, amit Megumival műveltek, bár egy kicsit több szenvedéssel jutalmaztam volna őket. De abból is látható volt, hogy milyen gyenge és szánalmas férfiakról van szó, hogy például egy kis ijesztgetésnek köszönhetően az egyik azonnal öngyilkos lett. Bezzeg akkor nem volt ilyen puhapö...ű, mikor meg kellett erőszakolni szegény lányt...
Annak is örülök, hogy Ben is megkapta méltó büntetését Megumi örök szerelme képében.

Filmnézés ideje: 2016. március 14.