★★★★★★★★★☆
Szeretem az olyan filmeket, amelyekben különböző rejtélyeket, rejtvényeket kell megfejteni, boldogan követem nyomon, hogy hogyan ötletelnek a szereplők. Ezúttal csak egy dolgot tudok a film számlájára írni, mégpedig a hosszúságát. Mert hiába szeretem a nyomozósdit, ha végeláthatatlan hosszúságúra nyújtják és ahelyett, hogy néhány fordulót követően rábukkannánk az eredményre, mindig csak újabb és újabb állomásokra jutunk, amivel egy idő után elveszik a kedvem az egésztől. Ennél az alkotásnál szerencsére ez a fordulat csak a vége felé következett be nálam, tehát mikor már éppen ráuntam, hogy még mindig nem találtuk meg a kincset, na, akkor már nem következett újabb helyszín, csak egy apróbb átverés. Komolyan mondom, ha még onnan is továbbálltak volna, akkor kevesebb csillagot adok a túlbonyolítás miatt.
A színészi játék nagyon jó volt, a megfelelő embereket találták meg szerintem az adott karakterek eljátszására.
Ben (Nicolas Cage) és Abigail nagyon szimpatikusak voltak, jó emberek és a jó ügyet szolgálják, ráadásul rendkívül okosak is. Riley pedig, mint az "utánfutójuk" szintén nagyon kedvelhető karakter, bár számomra egy kissé esetlennek hatott. Sebaj, ettől még jókat mosolyogtam rajta.
Ian (Sean Bean) kellőképpen elszántan akarta megkaparintani a kincset, és az esze is a helyén volt, bár ravaszságért sem kell a szomszédba mennie. Fifikás kis bűnöző, de mivel csak a cél lebeg a szeme előtt, ezért könnyen hibázik...
Az FBI ezúttal igencsak gyengén szerepelt, haveri szinten és lazán kezelték az egész ügyet, ami kicsit azért furcsa.
Innentől spoiler-es:
A film - a hosszúságától eltekintve - szépen volt felépítve.
Kezdetnek kaptunk egy olyan gyerekkori jelenetet, amellyel megalapozták a későbbi kutatást. Ez a bevezetés tetszett, így legalább nem rögtön a nyomozásba csöppentünk bele és nem kellett felesleges köröket futni és üres párbeszédekkel elmagyarázni a nézőknek, hogy pontosan mi is ez a kincsvadászat, honnan az ötlet.
Ezután következett rögtön egy kis bonyodalom, ami szépen két csapatra osztotta a kincskeresőket. Ezzel is csak a feszültséget sikerült fokozni, hogy vajon a jófiúknak, vagy a rossz fiúknak kedvez-e majd a szerencse. A megosztottságot és az eltérő elhivatottságot remekül érzékeltették a készítők, hiszen Ben a finomabb módszert választotta a Függetlenségi Nyilatkozat ellopásához, senkit nem sodort veszélybe, hanem ügyes cselekkel és fondorlattal oldotta meg a kérdést, míg Ian bandája az "ajtóstól rontunk a házba" módszert választották a bombákkal, fegyverekkel és erőszakkal. Ez a különbség szépen végig követhető volt a film alatt, minden szereplő ügyesen tartotta magát a mentalitásához.
Mellesleg díjaztam az ötletet, hogy Ben felkereste a hatóságokat és őszintén elmondott nekik mindent. És nem csodálkoztam azon, hogy milyen ellenszenvesen, illetve lekezelően fogadták a "meséjét". Viszont a hitetlenkedők megfelelő alapot nyújtottak a további eseményekhez, tehát a bonyodalmak bekövetkezéséhez szükséges volt a szkeptikusságuk.
Abigail "átállása" Ben-ék oldalára borítékolható volt, hiszen láthatta, hogy nem rossz szándékkal lopták el a Függetlenségi Nyilatkozatot, hanem csupán a szenvedély miatt ragadtatták el magukat és alapjában véve normális és tisztességes emberek, a jó szándék vezeti őket, nem pedig aljas és pitiáner bűnözők.
A néger kisfiú felhasználása a betűkombináció megfejtéséhez ravasz húzás volt, de mivel Ian-ék is résen voltak a kiskölyök pedig kicsit kapzsinak tűnt, ezért könnyen Ben-ék nyomában tudtak járni. És ez az alig egy lépésnyi előny nem is bizonyult elegendőnek, hiszen a két rivális csoport hamarosan "össze is találkozott", tovább növelve az izgalmat.
Mivel a nyomolvasás és a jelek megfelelő értelmezése csak Ben (és édesapja) érdeme volt, Ian pedig csak Bent tudta profin követni, éppen ezért könnyen megvezethető volt egy "álkulccsal". És ennél az "álkulcsnál" mondtam azt, hogy oké, most már unom az újabbnál újabb kulcsokat, legyen végre valami eredménye a kutatásnak. Bár innen is még két újabb rejtekkamrányit haladtunk, de ez már legalább rögtön egymást követte, tehát azért még fent tudta tartani az érdeklődésemet. Szerencsére.
Számomra egyébként az, hogy Ian bevett egy álkulcs mesét azt mutatja, hogy nem volt méltó a kincs megtalálására, mert semmit nem tett azért, hogy megtalálja, csak a többieket használta ki. Ezért is örültem neki, hogy végül megkapta a saját jussát egy csini börtöncella képében.
Nekem a végkifejlet - azon túl, hogy az igazi bűnös (aki végül is túl sok mindent nem követett el) megkapta méltó büntetését - kicsit habos-babos volt, hiszen kizárt, hogy a való életben "futni hagynának" egy olyan embert, aki ellopta a Függetlenségi Nyilatkozatot, hiába találta meg a segítségével a felbecsülhetetlen értékű kincset. Biztos vagyok benne, hogy az FBI nem ülne le vele egyezkedni, hogy mit szeretne, hanem simán dutyiba dugnák, a kincsre pedig azonnal rátenné a mancsát a kormány, mondván, hogy az az állam tulajdona, és egy fillért se látnának belőle. Ja és még nem említettem a kötelező romantikus szálat se, miszerint muszáj volt Bent és Abigailt összehozni, mert anélkül nem lenne igazi happy end...
Összességében remek kis kalandfilm, mely bővelkedik rejtélyekben és izgalmakban, mindenképpen megéri megnézni.
Filmnézés ideje: 2016. február 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése