★★★★★★☆☆☆☆
Joe Kingman szerepében talán az egyik legegoistább és legönzőbb karakterrel van dolgunk, annyira nagyképű és annyira elszállt magától, hogy már azon csodálkozom, miért nem egyedül ő lép pályára a focimeccsek alkalmával. Teljesen mindegy, hogy a többi játékos tiszta és megjátszható pozícióban van, hiszen ő inkább önzőzik és egyedül megnyeri a meccset. Tipikusan utálható karakter, semmi szimpatikusat nem lehet találni benne.
Talán csak egy valamit. A lányát. Peyton ugyanis karakán, csípős nyelvű és talpra esett kislány, tutira több esze van, mint az apjának és szerethetőbb is.
Stella, az ügynök remekül passzol Joe-hoz, pont annyira visszataszítóan ellenszenves, gonosz és pénzsóvár, mint amennyire Joe öntelt, éppen ezért is remek a munkakapcsolatuk.
Monique, a balett tanár szimpatikus és kedves nő, végre valaki, aki nem esik hasra Joe-tól, hanem inkább helyreteszi, sőt, egy kicsit még hülyét is csinál belőle.
Joe focitársai kellőképpen ütődöttek, bírtam, hogy folyton Coopert szívatták (ha éppen nem ő szívatta saját magát).
A változatos szereplőgárdán túlmenően kedves kis filmecske, ahol azonban a történet nem tartogat túl sok újdonságot és eléggé kiszámítható. Figyelemmel kísérhettük, ahogy Joe megpuhul és megkedveli a lányát, bár ez elsőre nehezen ment, de idővel összecsiszolódtak és gördülékenyebben mentek a dolgok. De nemcsak Joe, hanem mindenki más is megkedvelte a kislányt, aki színt vitt a hétköznapjaikba. Kellett ez a fordulat Joe életében, jót tett neki a változás, egész "normális" lett a végére.
Kellemes kikapcsolódást nyújtó, könnyed kis film.
Filmnézés ideje: 2016. február 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése