2016. február 27., szombat

Darkness - A rettegés háza (2002)

★★☆☆☆☆☆☆☆☆

Már megint egy sablonhorror, amiben semmi eredeti nincs, csak a szokásos ijesztgetésekkel próbálnak meg ügyeskedni a készítők, vajmi kevés sikerrel.

Kezdjük ott, hogy az egész film borzasztóan lassan, szinte már nyögvenyelősen indult, nagyjából a film feléig halál unalmas. Ezután, mintegy észbe kapva a készítők, fokozatosan próbálják meg behozni a lemaradást, amit
- a villódzó lámpákkal (jól megszokott villanyszerelő szellemek),
- a kritikus jeleneteknél kamerarángatással (ugyan vegyenek már egy állványt, mert így nem látok semmit),
- a hirtelen éles hangok bejátszásával (a dobhártyaműtétem számláját küldöm), valamint
- a sötét árnyalakok képernyő előtti elsuhanásával (igazán szólhattak volna a statisztának, hogy már folyik a felvétel, szóval ne előttük, hanem mögöttük mászkáljon...)
próbálnak meg elérni.
Gondolom mondanom se kell, hogy ezzel megint csak nem a rémületemet és izgalmamat fokozzák, hanem csak idegesítenek.

Innentől spoiler-es:

A fentieken túlmenően még a felnőtt főszereplők is rettentően unszimpatikusak voltak.
- Anyuci roppant buta és egyáltalán nem figyel oda a gyerekeire, ráadásul tagadásban él és ez a legrosszabb. Bármit mond neki a kislánya, nekiáll vele vitatkozni, ahelyett, hogy maga is belátná, hogy valami nincs rendben. Mégis milyen szülő magyarázza a gyermeke zúzódásait azzal, hogy éjjel, álmában összeverte magát? (Persze basszus, majd a párna beleharapott a nyakába, nem? Ez igazán hihető...) Sőt, mindezt nem is a szülők, hanem a kissrác nővére veszi észre, ami már önmagában is elgondolkodtató.
- Apuci dühkirohanásait nem igazán értem, folyton kórházba rohangáltunk vele. Gyenge és irányítható karakter, a lehető legrosszabb kategóriából... Mindeközben pedig valamilyen "megmagyarázhatatlan" okból szétverte a házat, meg "hullákat" ábrázoló képet aggatott a falra, amitől a hideg kiráz.

Ezzel a szülői háttérrel csoda, hogy a gyerekek "normálisra" sikerültek.
- A nagylány (Regina) végre egy olyan karakter, akinek leesik, hogy valami nagyon nincs rendben és próbálta felnyitni anyukája szemét (sikertelenül). (Bár, hogy a film legelején, mikor még nem is történt semmi, miért mondta azt, hogy valami nem stimmel a házzal, az számomra rejtély.) Sokkal jobban odafigyelt az öccsére, mint a szülei, rendszeresen ő beszélgetett vele és látszott rajta, hogy törődik vele, közel állnak egymáshoz, nem is csodálom, hogy a kisfiú inkább hozzá húzott, mint a béna szüleihez.
- A kisfiúval (Paul) nincs különösebb gond, a korához és a körülményekhez mérten egész jól alakított. Érthető volt a sötéttől való félelme is, bár én a helyében nem etettem volna a ceruzákkal azokat, akiktől rettegek...
Jó volt látni a testvérek közti összetartást, egész szimpatikusak lettek.

Valaki meg tudja egyébként mondani, hogy mi a szülők foglalkozása? Anyuka folyton éjjel járt haza, ki tudja, honnan, apuci folyton csak otthon téblábolt és furcsaságokat művelt. De a gyerekekről se tudtunk meg tűl sokat azon túl, hogy a kisfiú nem járt iskolába, a nagylány pedig állandóan csak lubickolt.

Regina barátja (Carlos) is kedvelhető karakter, nem nézi hülyének a csajszit azok alapján, amiket mesél neki, hanem rögtön segíti és támogatja, bármit is csinál. Még ha valaki szkeptikus is a természetfelettivel kapcsolatban, akkor sem árt, ha odafigyel a részletekre, és azokra, akik hisznek benne, mert így legalább kevesebb meglepetés éri.

Nagypapi kicsit zakkant elme. Képes a saját családjának ártani, az unokáit veszélybe sodorni és kinyíratni a fiát, csak azért, hogy a sötétség, a "gonosz" elszabadulhasson. Bár számomra érthetetlen, hogy mi volt ezzel a célja. Mi a jó abban, hogy a szellemek mindenkit lemészárolnak? Valószínűleg bennem van a hiba, de én képtelen vagyok ezt a fajta baromságot, "hitet" megérteni, vagy elfogadni.

De a klisés horrorfilm kellékeken, és az irritáló szülőkön túlmenően a film bővelkedett béna, illetve érthetetlen jelenetekben is:
- Egyik éjjel Regina szakadó esőben szállt le a buszról, és az út túloldalán megpillantott egy alakot. Ez az ember nem csinált mást, minthogy a tök sötétben és szakadó esőben egy helyben állt, hosszú sötét kabátban, sötét esernyőt tartva, amivel arcát teljesen leárnyékolta, tehát totálisan semmi nem látszott belőle. Erre sok jelenettel később Regina tökéletesen beazonosítja a sántikáló férfit. Mégis mi alapján?
- Mégis mi történt a háztervező pasival a metrón? Hogyan hagyhatták el a házat a szellemek és intézhették el nyilvánosan a férfit?
- Regina és Carlos is tökéletesen tudott azon a krixkraxos nyelven olvasni, amin a misztikumos könyv íródott. Le a kalappal a műveltségük előtt...
- Az anyuka primitívségét a zárójelenet is tökéletesen mutatta be. Míg Regina simán rájött, hogy valami nem stimmel az "álanyukával" és nem oltotta el a lámpát, addig anyuci simán kikapcsolta a gáz, amivel simán megásta a saját sírját. Ehhez a húzásához csak gratulálni tudok.
- Ugyebár az "álanyuka" és az "álgyerekek" a képről lemászott szellemek voltak, ők vették fel az élő emberek alakját. Ez eddig rendben is lenne, így próbálják meg becsapni az áldozatukat. Viszont mikor Regina és Paul kimenekültek a házból az elsőre betörhetetlennek tűnő ablakon keresztül, akkor a VW Bogárral odahajtott az "álpasija" és ők beszálltak a kocsiba. Majd picivel később a valódi Carlos is megérkezett egy valódi VW Bogárral... Felmerül bennem a kérdés, hogy a szellemek mégis hogyan voltak képesek egy kocsi alakját is felvenni...

Összességében egy harmatgyenge horrorfilm buta felnőttekkel és megmagyarázhatatlan cselekményvezetéssel.

Filmnézés ideje: 2016. február 26.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése