2020. március 30., hétfő

Half-life 2

★★★★★★★☆☆☆

Jó:
Mivel nemcsak az ilyen, hanem szinte bármilyen játékban villámgyorsan meg tudok halni, ezért örültem neki, hogy sokszor lehetett menteni a játékban. Csak úgy mondom, hogy például úgy be tudtam akadni egy liftbe, hogy kinyírtam vele magam (szerintem ezt még a készítők se tudták volna összehozni).
Amikor a bogarak végre nem engem akartak megenni, hanem mellém álltak, és az ellenségemet nyírták ki, az tetszett. Ahogy az is jó volt, mikor a sorozatlövőt (turret) én rakhattam le és én lőttem vele, nem pedig az én seggemet lyuggatta ki. 
Mivel mindent szét lehet verni, ezért stresszoldásnak is kitűnő a játék.

Rossz:
A grafika nem annyira jött be, mai fejjel elég kezdetlegesnek tűnik. A célkeresztet soha nem láttam, hogy hol van. Furcsa volt, hogy kifogytak a fegyverek, figyelni kellett, hogy mikor kell újratölteni, váltogatni kellett őket, hogy mikor melyiket kell használni. Ezekhez nem tudtam hozzászokni, nem az én világom. Ahogy azt se tudtam soha, hogy honnan lőnek rám, közelről vagy távolról. A pasiknak ezek biztos a vérükben vannak, nekik biztos csípőből megy az újratárazás, hogy melyik fegyver mire való, meg az ellenség eltalálása (én inkább a falat lőttem körbe körülöttük).
A hidroplánt nehéz volt irányítani, nem arra ment amerre akartam. A kocsit kicsit könnyebb volt kezelni, azzal elvoltam.
Lehet, hogy csak azért, mert baromira ügyetlenül játszottam - amin a párom jól szórakozott -, és sokáig szenvedtem egy-egy pályán, ezért számomra túl hosszúnak tűnt a játék.

Játszás ideje: 2018. december-2019. március (befejezve: 2019.03.10.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése