Mama (2013)

★★★★☆☆☆☆☆☆

Gyengécske horrorocska. Leginkább ez jut eszembe a film kapcsán.

A karakterekben még ha kezdetben láttam is volna fantáziát, akkor is hamar csalódnom kellett volna bennük, nem lettek szerethetőek, nem sajnáltam meg őket a velük történő furcsaságok miatt. A pótapuci kellőképpen hasznavehetetlen volt, a pótanyuci legalább próbált valamennyire tökös maradni (ami hellyel-közzel sikerült is neki), a nagyobbik lány valamennyire kedvelhetővé vált, azonban a kisebbik lány egy idő után már idegesített a viselkedésével. Pedig a film kezdetekor még azon a véleményen voltam, hogy milyen jól alakítják a megtört, megviselt gyerekeket.

A történet vezetése elég lassú volt, így meg kellett magamat erőltetnem, hogy végignézzem és ne akarjak helyette valami mást csinálni. Bármi mást... A film valószínűleg szépen lassan szerette volna fokozni a feszültséget, és megalapozni a történéseket, felépíteni a keretsztorit, azonban ez nem sikerült túl jól, hiszen egyáltalán nem volt semmi félelmetes a szellemben. Nem futkosott tőle hideg a hátamon, az ijesztgetései erőtlenek voltak, továbbá egy-két kivételtől eltekintve teljesen ártalmatlan volt még a szereplőkre nézve is.
Ezen túlmenően pedig teljesen logikátlanul építették fel az eseményeket, következetlen volt a cselekményvezetés.
Ráadásként megkaptuk a villódzó lámpákat is... (Basszus, a horrorfilm készítőknek nincs elég pénze normális villanykörtékre?)
És ha ez még nem lenne elég, folyamatosan éjszaka volt, mintha a készítők úgy gondolták volna, hogy egy horrorfilmet csak a sötétség tud félelmetessé tenni. Ennek megfelelően többször is úgy éreztem, hogy rám erőltetik az esti jeleneteket.
Összegezve: szánalmas és elcsépelt kliséhalmazok bénán tálalva.

Innentől spoiler-es:

Az esti jelenetek következetlen használatára jó példa, hogy a csaj egy dobozt nappal hoz el a dokitól, de furcsa módon csak este ér vele haza, vagy mikor a pasi nappal indul el a kocsival, és az éjszaka közepén bukkanunk rá kocsi nélkül az erdei úton (hogy időközben mi történt, az mindkét esetben rejtély maradt), továbbá a doki esti önkéntes erdei nyomozósdiját, és a rivális - töltelékszereplő - Jane váratlan felbukkanását is felhozhatnám (borítékolható módon mindketten kinyiffannak).

Arra kíváncsi lennék, hogy mégis milyen megfontolásból kuszálták össze ilyen bénán az alap sztorit?
Először apuci elrabolja a gyerekeket, majd miután a pasi - kis rásegítéssel - távozott az élők sorából, Mama 5 évig nevelgette a kislányokat, segítette a túlélésüket!
Ezután megtalálják a gyerekeket, visszaviszik őket a nagybátyjukhoz, akinek a párja - az újdonsült anyuci - jóformán a háta közepére kívánja a lányokat, közben pedig az új házban is felbukkan Mama és riogat mindenkit.
Miután már valamennyiüket a frász kerülget Mamától (már a lányokat is), visszarabolja őket, hogy a szikláról velük együtt a mélybe vesse magát.
Mégis miért nem akkor akarta megölni a lányokat, mikor még picik voltak? Miért "viselte gondjukat" 5 évig, ha egyszer meg akarta gyilkolni őket? Ennek így semmi értelme nincs! Semmi az égegyadta világon!

A film befejezése pedig már átment a röhejes kategóriába. Semmi félelmetes nem volt benne, viszont elnyújtott és - a változatosság kedvéért - logikátlan lett. Ha azért maradt az emberi világban a szellem nő, hogy a gyermekét visszakapja (vagy valami hasonló), akkor nem értem, hogy miért dobta el nemtörődöm módon a csontjait. Továbbá a felemelkedve fekete lepelbe burkolózást sem értem, hogy mire volt jó, nagyon bénán jött ez így ki.
Azt nem igazán fogtam fel, hogy pontosan milyen indok miatt vetette magát a mélybe a szellem nő a kisbabájával együtt, ahogy azt se tudom felfogni, hogy miként volt képes még egy (majdnem két) kislány életét kioltani. Az ilyen nő nem anya és képtelen vagyok felfogni, hogy főleg a kisebbik lány hogyan is tekinthette ezt a szörnyeteget a Mamájának...

Filmnézés ideje: 2016. január 12.