2016. június 29., szerda

Én a vízilovakkal vagyok (1979)


Nagyon úgy tűnik, hogy 2016 a híres emberek elhalálozásának éve, rendszeresen jönnek a halálhírek. 2016. június 27-én este sajnos Bud Spencer is távozott...
Gyerekkoromban rengetegszer láttam a "Kincs, ami nincs" című filmet, vagy mondjuk a "Nincs kettő négy nélkül" című alkotást, és még néhány filmet, melyekben - jó szokásukhoz híven - Terence Hill-el együtt játszottak és a rájuk jellemző könnyed stílusban osztották a pofonokat.
Úgy gondoltam, hogy egy olyan film megnézésével búcsúzom a sztártól, mely talán közel állhat hozzám (Zizipaci lévén), így esett a választásom az "Én a vízilovakkal vagyok" című filmjére.

★★★★★★★☆☆☆

Nos, rögtön az elején le kell szögeznem, hogy a filmnek az égegyadta világon semmi köze nincs a vízilovakhoz, hacsak nem annyi, hogy egy jelenet erejéig közéjük hajtottunk egy dzsippel és jól kiröhögtek (?) minket. Egyebekben még csak szó sem esik róluk, tehát ezzel a lendülettel hívhattuk volna "Én az állatokkal vagyok" című filmnek is, mert leginkább az elefántok, zebrák, oroszlánok és antilopok megmentőjének szerepében tetszelegnek főhőseink.

Maga a történet vezetése nem különösebben érdekfeszítő: bár a főszereplők "utálják" egymást és lépten-nyomon kicsesznek a másikkal, de összefognak a rossz fiúk ellen, akik ki akarják lakoltatni az embereket és el akarják adni a befogott vadállatokat, és természetesen ahogy az lenni szokott, a jó győzedelmeskedik. Lényegében ennyi. 

Különösebb hibák, vagy bakik nincsenek a filmben, egész jól össze van rakva.
A film élvezhetőségét leginkább a lazán lekevert pofonok adják, megtűzdelve flegma beszólásokkal és némi viccelődéssel. A mogorva és leginkább mufurc Bud Spencer, valamint az örök vidám és cserfes Terence Hill párosát ezúttal is jó volt nézni, páratlan és utánozhatatlan stílusuk nekem még mindig bejön. 
Aki ismeri a kettős filmjeit, annak nem kell ecsetelnem, hogy a keménykedő "főnök" hiába van körülvéve egy rakás verőlegénnyel, az elnáspángolás hatására előbb-utóbb mindegyik - "önként" - menekülőre fogja. 
Aki pedig esetleg nem ismeri még ezt a legendás párost, azt minél előbb nézzen meg tőlük egy filmet, és rögtön megkedveli majd őket. Bár tökéletes ellentétek minden téren, mégis remek köztük az összhang és úgy összeillenek, mint a borsó, meg a héja. Csak sajnos ezúttal a héj borsó nélkül maradt... Nyugodjon békében.

Filmnézés ideje: 2016. június 28.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése