A visszatérő (2015)

★★★★☆☆☆☆☆☆

Biztos vagyok benne, hogy Leonardo DiCaprio megérdemli az Oscar díjat. És abban is biztos vagyok, hogy én nem ezért a filmjéért adnám oda neki a szobrot.
Próbálom elvonatkoztatni a színészi játékát magától a filmtől, mégis rányomja bélyegét a történet vezetése a teljesítményére, ugyanis olyan rettentően unalmas és vontatott volt a film, hogy egyszerűen már a felénél abba akartam hagyni. Számomra is nagyjából akkora kínszenvedés volt ezt a 156 percet (jesszusom, de hosszú) végignézni, mint neki végigkúszni és végighörögni a jeleneteket…
…éppen most olvastam, hogy igaz történet alapján készült a film. Sajnos még ettől a ténytől sem vált számomra „jobbá”. Minden elismerésem azé az emberé (és tényleg, le a kalappal előtte), aki mindezt végigcsinálta, túlélte testileg és lelkileg a támadást és a megrázkódtatást, de ezt ilyen hosszadalmasan filmre vinni kár volt. Egy dolog egy ilyen súlyos sérülést a való életben kibírni és végigküzdeni, és megint másik ezt egy „kikapcsolódásra vágyó” külső szemlélővel végignézetni.
Ha 40-45 perccel rövidebb lenne, akkor azt mondom, hogy rendben, annyi még belefér, még a nyomasztó érzést is valószínűleg jobban átéreztem volna, de így csak nyűglődtem én is, és ezáltal az események lassú haladása is zavaróvá vált, főleg, hogy a film nagy részében értelmes és tartalmas párbeszédek se voltak, amivel legalább az érdeklődésemet fenn tudták volna tartani. A folytonos hörgés pedig csak még inkább rátett egy lapáttal…

Innentől spoiler-es:
 
Nem értem, hogyan voltak képesek John Fitzgerald-ra bízni Hugh Glass „utolsó óráinak” felügyelését. Mindenki nagyon jól tudta, hogy egy alattomos és számító féreg, mégis képesek voltak otthagyni vele, illetve egy (két) ártatlan „kisfiúval”. Szinte borítékolható volt, hogy pénz ide, pénz oda, tisztességtelen játékos létére „megoldja” majd valahogy a kényelmetlen helyzetet.
Sólyom (Glass fia) megölése a kialakult helyzetben mondhatni szükséges velejáró volt, de hogy utána miért nem végzett Glass-al is Fitzgerald, az számomra rejtély. Elvégre őt akarta eltenni láb alól, nem a fiát, és a srác megölése után ráadásul maradt is elég ideje rá, hiszen a kiskölyök (Jim) sokkal később ért vissza a táborhoz, végül mégis életben hagyta a pasit. Ez így logikátlan, de nagyon!
(Fitzgerald megfolytja Glass-t, a kiskölyöknek azt mondja, hogy a sebesüléseibe halt bele a pasi és mikor Sólyom visszaért, akkor mélységes fájdalmában elrohant az erdőbe, így ketten indulnak vissza a többiekhez. The end. – Legalábbis ez lett volna kézenfekvő és logikus, nem pedig az a káosz, amit Fitzgerald összehozott… No mindegy.)

Az apa-fia kapcsolat számomra túlságosan rideg volt, egyszer Glass arrogánsan leveszekedte a gyerek fejét (persze tanító jelleggel…), és nagyjából ennyi. Túl sok érzelmet nem mutattak egymás felé, ezzel pedig a gyerek megölése miatti nagyszabású bosszú hadjáratot sem alapozták meg túlzottan.

Összességében nekem túlságosan nyögvenyelős és fárasztó volt a történet, a színészi játékát pedig egyedül talán Fitzgerald-nak tudtam értékelni, ő kellőképpen kiváltotta az ellenszenvemet a gusztustalan stílusával, míg a többiek leginkább "jelentéktelenek" voltak. Leo-nak pedig ezúttal nem volt túl sok gondja a szövegkönyv megtanulásával: hhhrrrrrrr...

Filmnézés ideje: 2016. június 14.