2016. október 16., vasárnap

Locke - Nincs visszaút (2013)

★☆☆☆☆☆☆☆☆☆

Erre a filmre kár volt egyetlen fillért is költeni. Bár ha azt veszem, hogy az autót biztosíthatta akár a rendező is (vagy jófejségből a BMW), és a szereplők beszélgethettek flottás mobilcsomagban, akkor mindössze az autópálya matricát, egy tank benzint és kb. két kamerát kellett beszerezniük eme "pazar" alkotáshoz... De ez is kidobott pénz volt...

Láttam már egy főszereplős, egy helyszínes filmeket, de azok legalább jók voltak, fenn tudták tartani az érdeklődésemet és szóltak is valamiről, nem úgy, mint ez a "remekmű", ami mindössze egy pasi 85 perces telefonálgatását mutatja be a volán mögött ülve.
Nem is értem, hogy minek kellett kamera a készítőknek, hiszen egy diktafon is elég lett volna, az unszimpatikus pasi, illetve néha az éjszakai autópálya látványa ugyanis jelen esetben nem oszt, nem szoroz, ha közben kimentem volna a konyhába főzni valamit, akkor legalább hasznosan töltöttem volna az időt és ugyanúgy végighallgatom a szereplők telefonos szenvedését.

Gondolj csak bele, hogy milyen érzés lenne, ha mondjuk a pároddal utaznál le az M7-esen Budapestről a Balatonra és ő egyfolytában a telefonján pofázna, egymás után hívná a haverjait, munkatársait, egyéb ismerőseit, téged meg semmibe venne és muszáj lenne szótlanul végigülnöd a trécselését. Nos, ezt szorozd meg még vagy hattal és megkapod életed egyik legunalmasabb filmjét.
Ha mégis mazochista vagy és rászánod magad a "megnézésére", akkor csakis más elfoglaltság mellé "háttérzajnak" ajánlom, akkor talán nem lesz időpocsékolás.

Innentől spoiler-es:

A történet ugyanis semmi másról nem szól, minthogy egy pasi az éjszaka kellős közepén
- telefonon közli a főnökével, hogy a holnapi rohadt fontos eseményen nem lesz jelen, mert egy nő gyereket szül neki és ott akar lenni a szülésnél;
- telefonon keresztül vallja be a feleségének, hogy félrekufircolt, aminek eredménye egy kisbaba, és hogy éppen a szülőszoba felé robog;
- telefonon ugráltatja a beosztottját, hogy mit és hogyan csináljon, mert ő baltázik majd megjelenni a holnapi sorsdöntő betonozáson.

És ebből hatalmas horderejű konfliktusnak kellett volna kibontakoznia, csak az volt a gond, hogy a főszereplőnk teljesen érzéketlen, apatikus és mindenbe beleszarik, továbbá egy fikarcnyi érzelmet sem tud hitelesen átadni. Komolyan mondom, a többi "szereplő" sokkal élethűbb volt még úgy is, hogy csak a hangjukat hallottuk. Legyen szó akár a megcsalt feleségének gyötrelmeiről, a semmit nem tudó gyerekeinek a meccs iránti lelkesedéséről, a cserbenhagyott beosztottja kifakadásáról, vagy a főnöke kirohanásáról (nem, a vajúdó "szeretőjének" nyűglődését nem sorolom ide, mert ő is csapnivaló alakítást nyújtott).

A feszültséget nem tudta fenntartani a film, hiszen nem is keltett igazi feszültséget. Üzenete sincs, hacsak nem annyi, hogy vigyázz mit csinálsz, mert 5 perc alatt mind a saját, mind a körülötted élők életét a sárba tudod tiporni, amin majd agyalhatsz életed végéig. De ha már egyszer hibáztál, akkor nem kell hozzá tartás és gerinc, hogy odaállj őszintén mások elé, hiszen ott van a telefonod, nem kell a szemükbe nézned és látnod a fájdalmukat (sőt, ha nem tetszik valami, akár ki is nyomhatod mondjuk...). Gyáva alak! 
Emellett a problémák megoldásán sem agyaltunk túl sokat, "eldöntöttem, odamegyek, a többiek meg kapják be", ez aztán a szimpatikus hozzáállás, mondhatom.

Az ok pedig, amiért mindenkit cserbenhagyott és gerinctelen módon telefonon tájékoztatott, egyszerűen elfogadhatatlan.
Egy kisbabának ugyanis lényegtelen, hogy ki van bent a születésénél a szülőszobán, évekig nem is fogja tudni őt hova tenni, tehát lényegében felesleges is odarohannia az éjszaka közepén a kórházba. Mellesleg az anyával - aki ugyebár csak rá számíthat - sem foglalkozott az elmúlt 9 hónapban, egy szalmaszálat nem tett érte keresztbe, tehát érthetetlen ez a nagy igyekezet a szülésnél, hiszen ha eddig se foglalkozott a kicsivel és anyával, akkor miért éppen most lettek fontosak neki? Képmutató...
Az már csak slussz poén, hogy végül oda se ért, előbb megszületett a kicsi, akinek még a nemét sem sikerült megtudnunk, mert azt már nem tartották fontosnak a készítők. Az egész botrány miatta alakult ki, de semmit nem tudunk meg róla, így az egész értelmetlenné válik, de sebaj.
Az igazi sötét csavar már csak az lett volna a történetben, ha esetleg a kicsi halva születik, tehát az egész önvallomás és önfeláldozás hiábavaló lett volna... Meg is érdemelte volna a pasi... Tudom, rosszindulatú vagyok, de egyszerűen olyan mértékben elítélem ezt a férfit, hogy csak az ellenszenvemet tudta kiváltani. Mégis miért nem volt pofája a felesége elé állni és bevallani, hogy mit tett? Az italozáshoz és dugáshoz bezzeg volt lelkiereje! Kretén!

Tehát lényegében egy irritálóan unott férfi kocsikázását láthattam, akit cseppet sem tudok sajnálni azért, mert röpke pár perc alatt teljesen tönkretette az életét. Meg is érdemelte, amilyen hülye. Sokkal jobban sajnálom viszont azokat, akiknek ő tette pokollá az életét...


Filmnézés ideje: 2016. október 11.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése