Álomháború (2011)

★★★★★★★★☆☆

Nem gondoltam volna, hogy ez a film nekem túlzottan tetszeni fog, hiszen fiatal lányok falatnyi ruhákban illetgetik magukat és lövöldöztek hiper-szuper fegyverekkel, tehát a célközönség inkább a férfiak voltak. Ennek ellenére meglepő módon nem volt különösebb gondom a filmmel.

A negatív karakterek nem pusztán névleg voltak azok, lehetett őket utálni, a lányok szerencsére nem voltak teljesen "szőkék", így ha felszaladt a harisnyájukon a szál, akkor nem fakadtak sírva, kaptunk melléjük szerethető mellékkaraktereket is, aki hozzá tudtak adni a történetvezetéshez, szóval összességében elvoltam vele.

A film három "rétegből" épült fel, melyeket egész szépen sikerült egymáshoz kapcsolni a készítőknek, illetve jól el lehetett különíteni őket egymástól minden szempontból, rögtön lehetett tudni, hogy a valóságban, az álomvilágban, vagy az álomháborúban vagyunk, és nem volt csapongás, ugrálás, hanem következetesen léptünk egyikből a másikba át, ezáltal érthető maradt a történetvezetés.

Innentől spoiler-es:

1) A valóság, melyben Babydoll és a többi lány egy elmegyógyintézet falai közé van zárva. Ez adja meg a keretet a történetnek, ezzel kezdünk és ezzel zárjuk az eseményeket. És ebből a bezártságból próbálnak meg menekülni a lányok, amiből mi egy képzeletbeli világot látunk csak, de mint a film végén kiderül, ami az elméjükben megtörtént (gyújtogatás, halál, szökés, stb), az a valóságban is megtörtént valamilyen módon és formában. Erről ugyebár nem tudunk semmi, csak a végeredményt kapjuk meg. És bár ez a nyitott kérdés így van jól, azért én kíváncsi lettem volna, hogy menet közben a valóságban mi történhetett...
Sajnáltam, hogy a bevezető során Babydoll-on kívül a többi lányról nem tudtam meg semmilyen információt, egy 5 perces kitérőt szívesen fogadtam volna, amiben az ő történetüket is bemutatják (ki hogy került be és miért). Tehát ezt a síkot szerintem egy kicsit elnagyolták a készítők, nem gondolták, hogy fontos lenne a történet szempontjából kidolgozni mindenkinek a hátterét és bemutatni őket, viszont így egy kis hiányérzetem maradt.

2) Az álomvilág, azaz a lányok fantáziája, miszerint szerintük egy showműsorban vannak, ami lényegében egy "kupleráj" volt. Csinosan felöltöztetve, kisminkelve kell a "vendégek" kedvében járniuk, a madam felügyeli őket és tanítja meg nekik, hogyan csábítsák el az embereket, és mindennek a feje Blue, aki valamennyiüknek dirigál.
Lényegében ez a kiindulási pont, hiszen itt szövögetik a lányok a tervet, hogyan szökjenek meg. De mivel az alap kidolgozatlan, ezért kicsi furán veszi ki magát, hogy a lányok elméje "összekapcsolódik", tehát nemcsak Babydoll tervezget és harcol az elnyomás ellen, hanem az összes lány együtt, ugyanazon a síkon. Na most ez így azért érdekes, de mivel elmegyógyintézetben vagyunk eltekintek a további fejtegetéstől és elfogadom, hogy mindannyian egy síkra kerülnek az elméjük által.
Kíváncsi lennék, hogy miért éppen egy "kuplerájnak" vizionálják az elmegyógyintézetet, bár elképzelésem azért van, találok hasonlóságot a kettőben. Mindkettőben úgy kell viselkedni például, ahogy a "vendégek"/"gondozók" elvárják, tehát ha teszed a szépet és jót, illetve rendesen viselkedsz, akkor nincs bünti, nincs begyógyszerezést és fenyítés.
Talán meglepő, de nekem a "madam" karaktere (aki a valóságban a lányok kezelőorvosa) például bejött. Azt hinné az ember, hogy lelketlen és nem foglalkozik a lányokkal, csak parancsolgat nekik és végrehajtja a nagykutya utasításait, szépen lassan azonban kibontakozott az igazi énje. Valóban szívén viselte a sorsukat és végül mikor rájött az ármánykodásra és csalásra, akkor kiállt mellettük, számomra szimpatikus lett ezáltal.
A negatív főhős meglepő módon nem volt teljesen hülye és észrevette a jeleket, össze is szidta a lányokat, hogy ne próbálkozzanak semmivel, majd mikor tovább feszítették a húrt, akkor drasztikus lépéssel bizonyította be, hogy nem viccelt. Tehát nemcsak a cukormázat kaptuk, és nemcsak dísznek volt a "gonosz", hanem hozzá mertünk nyúlni a karakterekhez is, ami kicsit reálisabbá tette ezt az álmot.

3) Az álomháború helyszíne, ahol a lányok szuperhősökké válnak, minden fegyvert kitűnően tudnak használni, bármilyen járművet elvezetnek, kiválóak a verekedésben. Ezzel is azt mutatják, hogy mennyire elszántak, hogy együtt bármire képesek a cél érdekében. Ezen a síkon próbálják megszerezni a menekülésükhöz szükséges eszközöket (térkép, tűz, kés, kulcs) több-kevesebb sikerrel.
A háborúba mindig Babydoll táncával csöppenünk bele, ezzel tereli el az "áldozata" figyelmét addig, míg a többiek megszerzik a következő tárgyat, viszont ezúttal is hiányérzetem van, ugyanis a táncból szinte egyetlen mozdulatot nem látunk soha, bár tudjuk, hogy nagyon hatásos. Kíváncsi lennék rá, egy-két mozdulat nekem is jól jönne...
A látványvilág és az effektek egész jól sikerültek, a lányok nem kényeskedtek ha mondjuk kaptak egy pofont, vagy be kellett piszkolni a kezüket, ezért el tudtam vonatkoztatni attól, hogy valójában "körömreszelgetős, tűsarkúban tipegős cicababa" típusokról van szó. Mondhatnám azt is, hogy meggyőző volt az alakításuk, de azért az túlzás lenne.
Ezen a síkon is akadt egy kedvenc karakterem, méghozzá a segítőjük, akitől kapták az instrukciókat. Mindig ott volt és támogatta a lányokat, szimpatikus szereplő.

A film vége nem az a kimondott happy end, de örültem, hogy az álomháborúban megismert "segítőt" a valódi világban is viszontláthattuk a buszsofőr személyében, így valóban keretbe foglaltuk a történetet.

Filmnézés ideje: 2016. október 15.