Timus rugdalózója: szeptember 2016

2016. szeptember 24., szombat

Battle Royale (2000)

★★★☆☆☆☆☆☆☆

Nagyjából fél éve olvastam "Takami Kósun: Battle Royale" című könyvét, ami alapján a film készült. Nekem összességében tetszett a könyv, ezért annak ellenére kíváncsi voltam a filmre, hogy tudtam, sokaknak nem igazán jött be.
A könyvről készült bővebb értékelésemet itt találod: http://timus-jatszotere.blogspot.hu/2016/03/takami-kosun-battle-royale.html

Mivel az emlékeim már kicsit távoliak, de az olvasmány szerencsére többé-kevésbé maradandó élményt nyújtott, ezért nagy vonalakban emlékszem még a történetvezetésre, azonban ennek ellenére nem térek ki a kisebb-nagyobb eltérésekre, hiszen tudjuk jól, hogy mindig ferdítenek valamennyit az alapművön.
Megjegyzem azért, hogy eleinte sikerült elég hűnek maradnia a filmnek a könyvhöz, amit örömmel fogadtam, viszont a történet végét teljesen áírták, ezért pedig már muszáj voltam levonni csillagokat. Ugyanis nem elég, hogy a könyv jeleneteit gyorsított eljárással egymás után pakolták, de végül meg is kurtították, hogy bele tudják paszírozni az "előírt" időkorlátba, ami már kicsit se tetszett...

Mikor rájöttem, hogy a főszereplő fiú (Súja) ugyanaz a színész, aki a "Death Note: A halállista" című kétrészes filmben Yagami Light-ot alakította, felnevettem. Ha ezúttal is nála lett volna a Halállista, akkor tutira sokkal érdekesebben alakult volna a film, a halálnemeket csak bevéste volna a füzetbe (hiszen az arcokat és neveket kívülről tudja) és kényelmesen hátradőlve megvárta volna, míg a többiek az ő elképzelése szerint elteszik egymást láb alól. The end! XD
De sajnos az egy másik - szerintem nagyon jó - film volt, ezúttal nem kapott külön bejáratú Halállistát, így muszáj volt küzdenie neki is az életben maradásért...

A film legfőbb "hibája" már a kezdetekkor kiütközött, miszerint szinte semmire nem volt elegendő idő és látszott, hogy egy ilyen volumenű, 42 fiatal haláltusáját végigkövető filmet nem lehet mindössze 114 percbe belesűríteni. Szerintem ha a készítők egy kétrészes alkotásban gondolkodtak volna, akkor sokkal jobb minőségű, kellőképpen kidolgozott és kevésbé kapkodós filmet készíthettek volna.
Míg egy átlagos "öldöklős" akciófilmben 42 ember (mellékszereplő) legyilkolása jelentéktelen mennyiségnek számít, előkapják a fegyvereket és mehet a buli, 5 perc múlva már csak a főszereplők élnek, addig jelen esetben lényeges lett volna, hogy valamennyire azért megismerjük a diákokat, még akkor is, ha perceken belül sokuk meghal. A kezdeti névsorolvasás szerintem hosszabb ideig tartott, mint az első kb. 10 fiatal kiiktatása, ami azért kicsit vicces...

Míg a könyvben egy-egy jelenet kellőképpen részletesen volt megírva, szépen végig volt vezetve az adott karakter(ek) halála, addig itt csak pár másodperc jutott a legtöbb mellékszálra, ami semmire se volt elég. És mivel így rohantunk végig a közel két órán, élvezhetetlenné tette a filmet a sok egymás után bevagdosott jelenet, nem győztem kapkodni a fejem, hogy ezek most kik is voltak és mi is történt velük.

A fentieken túlmenően a kivitelezés is elég gyengécskére sikerült. Egyrészt az élénkpiros "vér"-nek csúfolt festékpacák nem igazán tudtak félelmet kelteni, másrészt a diákok iránt semmiféle érzelmet nem sikerült kicsikarni belőlem, hiszen a 95%-ukról fogalmam sincs, hogy ki volt, olyan kevés ideig élvezhettem a siralmas és csapnivaló színészi játékukat. Legtöbbjük olyan borzalmasan adta elő a halálát, hogy komolyan mondom, valószínűleg még én is jobban imitálnám a haldoklást...
Mellesleg többször is golyószóróval lövöldöztek egymásra, de a földön, falon és bokrokon kívül nem igazán találtak el semmit, főleg nem a tőlük két lépésre álló osztálytársukat, ami azért szánalmas.

Nem mehetek el szó nélkül a film zenéje mellett. Nem elég, hogy teljesen oda nem illő dalokat hallgathattam, mindezt ráadásul még jó hangosan is, szinte teljesen elnyomva a szereplők beszédét. Ott már a fejem fogtam, mikor a Kék Duna keringőt nyomták be. Nem viccelek, egy "vérengzős" (legalábbis annak szánt) filmben, ahol éppen japán fiatalok lövöldöznek egymásra, a Kék Duna keringőt hallgathattam "aláfestő" zeneként. Röhejes...

Összességében egy kapkodós, összecsapott és sokszor nevetségesen bugyuta alkotást láthattam tehetségtelen színészecskék előadásában. Ezúttal is beigazolódott, hogy a könyv sokkal jobb a filmnél, hiszen nem sikerült visszaadnia a készítőknek a történet hangulatát, illetve a színészeknek az érzelmeket.

Filmnézés ideje: 2016. szeptember 19-20.

2016. szeptember 18., vasárnap

Festményvásár

Egyik kedves ismerősöm gyönyörű festményeket készít. Az árai szerintem nagyon kedvezőek, a képei egyediek és minőségiek.
Jelenleg ezek az elkészült munkái, de ha külön megrendelésed, kérésed lenne, bátran írj rám!